Paul Millsap megfelelően pótolja Carlos Boozert
Fotó: Imago
Paul Millsap megfelelően pótolja Carlos Boozert
Amíg Carlos Boozer térdsérülésével bajlódik, Paul Millsap került reflektorfénybe. Hiszen amíg Boozer a rehabilitációt végzi, Millsap a pályán van, és ugyanazt a teljesítményt nyújtja (legalábbis a statisztikák szerint), mint Boozer a sérülése előtt. A Utah vezetői egyrészt örülnek, másrészt fejtörést jelent két ugyanolyan képességű és ugyanazon poszton játszó játékos. Egyesek szerint ez kellemes gond, de a mai, pénzügyek dirigálta világban a Jazz nehéz döntés előtt áll: kit tartson meg? A nyáron szabaddá váló Boozert, vagy a korlátozott szabadügynök Millsapet? Ketten egyszerre a legnagyobb jóindulattal sem férnek be a Jazz fizetési sapkája alá (hacsak más játékosokról, pl. Okurról vagy Korverről lemond a gárda).

Noha viszonylag kevés időt töltött eddig a pályán, Millsap mind a csapattársak, mind a vezetőedző, Jerry Sloan bizalmát kiérdemelte. Persze senki sem mondja azt, hogy meglepődött volna a játékos teljesítménye láttán, azt azonban minden egyes szemtanú elismeri, hogy rengeteget fejlődött az utóbbi időben.

„Eddig csak Orlandóban, a draft előtti táborban láttam játszani” – mondta Sloan Millsap draftolása után. „Nem tudtam róla túl sokat. Nem játszott jól, a tábor első két-három napján csak akkor jutott el hozzá a labda, ha leszedte a lepattanót. A harmadik-negyedik nap környékén már sokkal jobban ment neki, kezdett hozzászokni a környezethez. Megdolgozott érte. Mindig szívet melengető érzés olyan gyereket látni, aki megdolgozik az eredményeiért, és nem kap meg mindent tálcán. Paul igazán mindent beleadott, be akart kerülni a ligába. Az ilyen mentalitású emberekből általában jó játékosok válnak.”

„Paul az egész szezonban nagyon hasznos volt” – tette hozzá Deron Williams. „Mindig is Paul Millsap-szurkoló voltam, mióta bekerült a ligába. Hittem benne, hogy amikor megkapja a játéklehetőséget, kiemelkedő teljesítményt nyújt és jó lesz a statisztikája, s pontosan ez történt, amióta Boozer kiesett. Az NCAA-ben három egymást követő évben ő lett a legjobb lepattanózó, mert hihetetlen vehemenciával megy a labda után. Ma ugyanez a helyzet, szinte nem is kell rá támadást építeni, úgyis keményen dolgozik, és kiszolgálja magát a palánk alatt.”

Novemberben, mielőtt megsérült, Boozer 20.1 pontot szerzett meccsenként, és összesen 126 lepattanót szedett le. Decemberben Boozer helyetteseként Millsap 18.6-os pontátlaga és 138 lepattanója majdnem az All Star-erőcsatár szintjén van. A harmadéves játékos pedig még fejlődik! Millsapnek az idén 19 egymást követő mérkőzésen volt dupla duplája, ennyire hosszú sorozatot legutóbb Kevin Garnett tudott elérni 2006-ban.

„Láthatják a számokat, egyértelmű, hogy fejlődik" – mondja Andrij Kirilenko. „Óriási erőcsatár lett belőle a ligában mindössze 15-20 meccs alatt. Ha így folytatja, nagy sztár válhat belőle, és olyan játékos, akinek központi szerepe van a csapatán belül.”

A szezon végén Boozer kilép majd a szerződéséből, lemondva ezzel a 2009-10-re járó 12.66 millió dollárjáról. Ennek oka, hogy fizetésemelést akar, amit minden bizonnyal meg is fog kapni. A nyáron Millsap is (korlátozott) szabadügynök lesz, és ő is szép emelésre számíthat. Hogy ezt pontosan kitől kapja, a Jazzen múlik (a Utah megadhatja ugyanazt a pénzt, amit Millsapnek más csapat ajánl, ezzel magához láncolva a játékost). A közeljövőben válaszra váró legnagyobb kérdés azonban az, hogy mennyi játéklehetőséget kap majd Millsap Boozer felépülése után. Úgy tűnik, a Jazz elkötelezte magát a veterán játékos mellett, de tudatában van annak is, hogy mekkora tehetség a fiatalabb Millsap.

„Boozer kezdőjátékos, ez nem is kérdés. All Star-szinten van, és mind azt várjuk, hogy végre meggyógyuljon, és ismét segíthesse a csapatot” – mondta Kirilenko. „Persze addig is boldogok vagyunk, hogy Paul képes ilyen fantasztikusan helyettesíteni Carlost.”

Boozer visszatérése azt jelenti, hogy Millsapnek szintén vissza kell térnie régi szerepkörébe. Még Sloan is tisztában van azzal, hogy a veterán elsőbbséget élvez a játékidő tekintetében, még ha ez azzal is jár, hogy a kiváló és jó formában lévő Millsap a háttérbe szorul.

„Valahogy kitaláljuk, hogyan tudjuk a pályán tartani” – így az edzőlegenda. „Nem látok nehézséget ezzel kapcsolatban. Nem fog minden percet megkapni, amit szeretne, de a fejfájást számomra az eredmények okozzák. Nyerni kell, nem azzal foglalkozni, hány rádobásod van egy-egy alkalommal. Paul nem az a típus, akinek kifejezetten szüksége van a labdára, hogy jól játsszon. Azon kevesek egyike, aki a játék során megszerzi, és ez ritka kincs. Nem tudom, hogy a hármas-négyes-ötös poszton játszatjuk-e majd többet, de elég visszatekinteni az év elejére, amikor Andrijjel a padról beállva adtak hatalmas lökést a gárdának. Paul keményen küzd, és különböző apróságokkal képes segíteni a többieket. Hihetetlen sokat fejlődött védekezésben, csodálatos a lábmunkája, és nem fél odaállni az ellenfél elé, és védekezni. Ugyanakkor Andrij is képben van, tehát mindkettőjüket játszatnunk kell. Megpróbáljuk kihozni a szituációból a legjobbat, és reméljük, nem szúrjuk el nagyon.”

Akárhogy is, Millsap a nyáron meg fogja kapni a pénzét, mégpedig játéka és folyamatos fejlődése miatt. Saját bevallása szerint azonban nem ez vezérelte és vezérli ma sem, amikor pályára lép: Boozerrel kifejezetten jó kapcsolata van, és felelősségének érezte, hogy legjobb tudása szerint segítse mind a csapatot, mind a barátját. „Úgy gondoltam, előre kell lépnem, magasabb szintre kell emelnem a játékomat. Ki kellett bővítenem az arzenálomat, megtartva, amit amúgy is jól csinálok, és elérni azt, hogy képes legyek folyamatosan jó teljesítményt nyújtani. Ehhez rengeteget kellett edzenem, és néznem Carlost, tanulnom tőle, például azt, ahogyan dob, vagy ahogy a győzelmet akarja. Veteránként azt tanítja nekem, hogy kerüljem a bajt, ne faultoljak feleslegesen, és a parketten is jó példával segít. Én pedig figyelek.”

www.bball.hu