Pérez csak vészhelyzetben szerepel a válogatottban

Jövőre a negyvenedik életévét is betölti, mégis úgy bírja, mint a nála tíz, sőt 15 évvel fiatalabb kézilabdázók, és olykor még ma is mérkőzéseket tud eldönteni Pérez Carlos Reinaldo, becenevén Charlie, az MKB Veszprém átlövője.

„Semmivel sem edzek kevesebbet, mint azok srácok, akik még a pályafutásuk elején járnak, a délelőtti és a délutáni gyakorlásokon is mindent beleadok. Ha nem így tennék, gyorsan lemaradnék, és nem is tudnék a csapatom hasznára válni. Az edzőtáborok feladatának teljesítése persze évről évre nehezebb feladatot jelent a számomra, de nem ez a fontos, hanem az, hogy amikor elkezdődik a szezon, újra jó erőben és formában tudok lenni” – nyilatkozta a magyar bajnokcsapat 14 éve Kubából érkező veteránja, aki lassan másfél évtizede a veszprémi szurkolótábor egyik nagy kedvence.

Charlie tucatnyi bajnoki aranyérem megszerzésében vállalt oroszlánrészt, és nélküle bizonyára a Bajnokok Ligájában is kevesebbre vitte volna az MKB Veszprém. A kubai-magyar kettős állampolgár élsportoló egy olimpiai negyedik helyezéssel is büszkélkedik, Mocsai Lajos vezette klubcsapatával pedig 2008-ban KEK-győztes lett.

„Engem szinte már minden Magyarországhoz és Veszprémhez köt, és azt is kimondhatom, hogy nem is megyek el innen. Megszoktam itt, teljesen beilleszkedtem abba környezetbe, amelyben kezdettől fogva barátsággal fogadtak és nagyon sokat segítettek. Évente kétszer utazom haza Kubába, nyáron a vakáció heteiben, majd karácsonykor, mielőtt elkezdődne az új esztendő első edzőtábora. Ilyenkor találkozom távolban élő lányaimmal, akik már tizenöt, illetve tizenhét évesek.”

Pérez Carlos 1997-ben mutatkozott be Veszprémben, azóta a játékosállomány teljesen kicserélődött, és a vezetőedzői poszton is több változás történt.

„Abból a gárdából, amelyikhez tizennégy éve csatlakoztam, senki sem maradt, illetve egyedül Csoknyai István, aki viszont már visszavonult, és azóta Mocsai mester első számú segítőtársa. Szokták is mondani nekem, hogy »Charlie, te vagy az utolsó mohikán«, meg azt is, hogy sohasem fogom abbahagyni. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy a többször is megújult csapatban mindig biztos volt a helyem, és ezt mindig szorgalommal és jó játékkal igyekeztem meghálálni. Nagyon hosszú veszprémi pályafutás áll Iváncsik Gergő mögött is, akinek az igyekezetét és játékszellemét mindig is példásnak tartottam. Én magam addig maradok a pályán, amíg hasznomat látják és tartani tudom a lépést a legjobb kézilabdázókkal.”

Nem Charlie az MKB Veszprém rangidőse, hiszen a csapatkapitányi tisztet betöltő kapus, Dejan Perics egy évvel még nála is idősebb. Bár a kézilabdázás egyre inkább a lendületes fiatalok sportága, éppen Pérez és Perics példája bizonyítja, hogy kellő akarattal és a sportág iránti alázattal „magas kort” is meg lehet élni a sportág élvonalában. A 198 centiméter magas és 107 kilós Pérez például ma is a magyar válogatott keret tagja.

„A jövő héten Szombathelyen játszik a magyar válogatott Európa-bajnoki selejtezőt Bosznia-Hercegovina ellen. Alaposan végiggondoltam a dolgot, és úgy döntöttem, hogy nem élek ezzel a lehetőséggel, hiszen vannak nagyon jó és nálam fiatalabb játékosok a keretben. Beérem azzal, hogy az MKB Veszprém csapatát szolgálom, ezért a jövőben is csak akkor szeretnék csatlakozni a válogatotthoz, ha nagyon nagy a baj, sok a sérült, szóval amolyan vészhelyzet alakul ki. Még mindig nagyon szeretek kézilabdázni, de a negyvenedik születésnapom felé közelítve a tervezéssel is egészen máshogy vagyok, mint amikor még a harmincadik születésnapom megünneplésére készültem.”