Bíró Blanka tíz hónap után tért vissza az FTC kapujába (Fotó: Török Attila)

– Nagyon lassan telt az idő az elmúlt tíz hónapban?

– Tényleg szinte napra pontosan ennyit kellett kihagynom, hiszen január 28-án sérültem meg és november 27-én, vasárnap térhettem vissza a pályára – mondta Bíró Blanka, az FTC-Rail Cargo Hungaria kapusa, aki keresztszalag-szakadás miatt nem játszhatott az elmúlt időszakban, de a NEKA elleni bajnokin a múlt hét végén újra pályára lépett. – Utólag gyorsnak tűnt, mert nem volt időm unatkozni, persze azért voltak olyan időszakok, amikor lelkileg erősnek kellett lennem.

– Épp ezt akartam kérdezni: sok olyan pillanat volt, amikor úgy érezte, nem a tervek szerint alakul a rehabilitáció?
– Tudni kell, hogy egy ilyen sérülés után tízből kilenc ember a protokoll szerint halad a felépülés felé, én az az egy vagyok, akinek a teste egy kicsit másképp működik, így akadtak zökkenők. Előfordult olyan is, hogy túlhajtottam magam, ami ismét kényszerpihenőt vont maga után.

– Kire támaszkodott a nehezebb időszakokban? Edzőire, játékostársaira, a családjára?

– A csapaton belül nem nagyon akartam terhelni senkit a problémáimmal, van mindenkinek elég feladata, úgyhogy a gondjaimat hazavittem, és a párom, a családom próbált átlendíteni a holtponton, ha szükség volt rá, és mindig sikerült is helyrerázniuk.

– És most hogy van? Milyennek érzi az operált térdét?

– Azért nem mondanám, hogy jobb, mint újkorában, de azokhoz az időszakokhoz képest, amikor azt gondoltam, hogy soha többé nem fogok kapuba állni, már védtem bajnoki mérkőzésen, úgyhogy alakul.

– Hogy érezte magát a kapuban? Milyen újra teljes értékű munkát végezni edzésen?
– Nagyon jó volt csatlakozni a társaimhoz. Amikor az ember egyedül dolgozik a gyógytornászokkal, szinte egyéni sportolóvá változik. Az öltözőben persze együtt voltunk, de egy időben tréningeztünk, szinte sohasem ugyanakkor végeztünk, úgyhogy hiányzott már a társaságuk. Most minden olyan, mint régen, és nagyon élvezem.

– Milyen volt kívülről megélni a bajnoki ezüstérem, a kupaarany megszerzését a tavasszal?

– Sohasem volt súlyosabb sérülésem, és rájöttem ebben az időszakban, hogy kint sokkal jobban izgulok, mint a pályán. Idegőrlő hónapok voltak, sokszor éreztem magam tehetetlennek a lelátón, úgy éreztem néha, mintha egy fal lenne előttem, és a segítő szándék nem megy át rajta. Nyilván a sikereknél sokkal könnyebb volt együtt lenni a lányokkal, de amikor nem mentek jól a dolgok, akkor meg ott motoszkált bennem, hátha tudtam volna segíteni.

– Milyen Ferencvárosba csöppent vissza? Döcögős volt az évadrajt, aztán mintha kezdte volna elkapni a fonalat a csapat, de az Európa-bajnokság miatt jött a hosszabb szünet.
– Igen, az Eb után most indult újra a klubélet, de látom mindenkin, hogy motivált és elszánt. Az Európa-bajnokság előtt egy rövidebb szakaszt tudtunk le az idényből, és azzal tisztában vagyunk, hogy a nagy menetelés csak most kezdődik. Mérkőzést mérkőzés követ, minden megszerzett pontnak jelentősége van.

– Reálisnak látja a nyáron emlegetett célokat, mint például a Bajnokok Ligájában a négyes döntőbe jutást?
– Minden évben beszélünk erről, és mindent megteszünk az ügy érdekében. Csináljuk a feladatunkat, dolgozunk keményen, de azt hiszem, májusban érdemes visszatérni erre kérdésre. Nem szeretek ígérgetni, a pályán kell bizonyítanunk, aztán meglátjuk, ez elég lesz-e a cél eléréséhez.

– A válogatott Eb-szereplését is itthonról követte. Hogy élte meg a csapat ljubljanai szereplését?
– Elmenni nem tudtam a szlovén fővárosba, mert egyetlen edzést sem akartam kihagyni, amikor meg hosszú hétvégénk volt pihenővel, nem léptek pályára a lányok… Természetesen nem erre számítottunk, és sokan kérdezték a véleményemet, de kívülről könnyű okosnak lenni, és én nem akartam belemenni. Sajnálom, hogy nem sikerült jobban ez az Eb-szereplés.

– Vasárnap már rangadót játszanak a Bajnokok Ligájában, Bukarestbe utaznak. Elvárható, hogy ilyen hosszú kihagyás után Bíró Blanka parádézzon a kapuban, vagy legalább jelentős segítséget nyújtson?
– A múlt hét végi bajnoki után is kérdezték tőlem; alapvetően elégedett voltam a teljesítményemmel, de az elmúlt időszakban azért sok mindent átértékeltem, és egyelőre annak is nagyon örülök, hogy a csapat teljes értékű tagja lehetek, ott lehetek már a lányokkal a bemelegítésen vagy éppen a kispadon, szóval egyelőre ez elég. Persze ha úgy alakul, hogy be kell állnom, megpróbálok mindent megtenni, hogy segíteni tudjak, de jelenleg még egy kicsit újra ismerkednem kell a közeggel.