Lakatos Rita úgy érezte, eljött a váltás ideje (Fotó: Török Attila)

– Elsőre egy fontos kérdés: hogy van?
– Köszönöm szépen, sokkal jobban, az elmúlt négy napban rengeteget javult az állapotom, már elég szépen járkálok – válaszolta Lakatos Rita, aki a Váci NKSE idegenbeli, Herning-Ikast elleni Európa-liga-mérkőzésének elején esett nagyot, és nem is tudta folytatni a játékot. – Persze kell még egy kis idő, de talán nincs nagy baj.

– Pontosan mi történt ?
– Felugrottam a labdával, amikor a levegőben oldalról meglöktek. Onnantól nem tudtam kontrollálni a mozgásomat, a talajra érkezést, már abban a pillanatban éreztem, ebből nem sülhet ki semmi jó. Valamennyit azért a könyökömmel tudtam tompítani az esésen, de így is a csípőmre érkeztem, aminek következtében becsípődött egy ideg, és erős ütést kapott az izom. Pénteken még vár rám egy MRI-vizsgálat, az eddigiek alapján azonban úgy tűnik, hogy szerencsésen megúsztam az esetet.

– A válogatott februári összetartására emiatt nem hívta meg Elek Gábor szövetségi kapitány?
– Ezt nem tudom megmondani, nincsenek róla információim.

– Decemberben viszont ott volt a csapattal a dániai Európa-bajnokságon, amely nem úgy zárult, ahogy szerettük volna. Sikerült átgondolnia, elemeznie magában a történteket?
– Szerintem mindenki átgondolta már, mi történt az Eb-n. Egyáltalán nem úgy alakult a torna, ahogy terveztük, s nehéz megnevezni, összegezni az okokat. Én úgy gondolom, a rossz kezdés, azaz a horvátok elleni váratlan vereség nagyban befolyásolta a további szereplésünket, hiszen azt óriási pofonként éltük meg, megrázta a csapatot, és utána nem tudtunk felszabadultan játszani. Nem akarok azonban ezzel takarózni, úgy gondolom, mindenki – így én is – igyekezett levonni a konzekvenciát, és pozitívan előre tekinteni. Az Eb után is próbáltam – a korábbiakhoz hasonlóan – edzésen és mérkőzésen is száz százalékot nyújtani.

– Annak ellenére, hogy most nem lehet ott az összetartáson, bízik benne, hogy márciusban, a győri olimpiai selejtezőtornára ismét meghívót kap?
– Természetesen. Korábban és most is annyi a célom, hogy a klubcsapatomban mindent megtegyek a sikeres szereplésért, az én teljesítményemen ne múljon, kapok-e meghívót. Ez nem változott, szeretném magam visszaküzdeni a keretbe.

– Jól gondolom, hogy az Eb-szereplés után az egyik legfontosabb tanulság, hogy az olimpiai selejtezőn mentálisan kell erősebbnek lennie a válogatottnak?
– Mindenképpen. Dániában nem volt teher és eredménykényszer, márciusban viszont lesz, hiszen ezen múlik, kijut-e a csapat az olimpiára. Bízom benne, hogy ez éppen hogy jó hatással lesz a társaságra.

– A legnagyobb álom Tokió?
– Mint minden sportolónak. Ezért kézilabdázunk a kezdetek óta.

– Klubcsapatát, a Vácot viszont mostanában az ág is húzza, sok a sérültjük.
– Ez sajnos így van, az egész idényünk ilyen. Már a felkészülés alatt rengetegen kiestek, ebből fakadóan viszont a többieknek sokat kellett játszaniuk, ami azt eredményezte, hogy később ők lettek sérülékenyebbek, fáradtabbak. Jelenleg Helembai Fanny és Diószegi Nikolett is sérült rajtam kívül, úgyhogy nem vagyunk könnyű helyzetben. Szilágyi Zoltán vezetőedzőnk is nyilatkozta, hogy bár nem szeretnénk kifogásokat keresni, lassan többen vagyunk a lelátón a keretből, mint a pályán.

– Ilyen nehézségek közepette is lehet tartani a kitűzött célokat?
– Igen, szeretnénk nemzetközi kupaindulást jelentő helyen végezni a tabellán.

– A következő évadban viszont már nem Vácon, hanem Siófokon kézilabdázik. Miért?
– Úgy érzem, új impulzusokra van szükségem. Nagyon sokat köszönhetek a váci klubnak, de ez már az ötödik idényem itt, most jött el az a pont az életemben, hogy kell a változás minden téren. Amikor megkeresett a Siófok, nagyon tetszett, amit Danyi Gábor felvázolt az elképzeléseiről és azokról az elvekről, amelyek szerint dolgozni fogunk. Az ő személye is fontos volt a döntésemben.

– Szintlépésnek tartja az átigazolást vagy egyszerűen új kihívásnak?
– Az elmúlt esztendők eredményei alapján mondhatnánk szintlépésnek, de úgyis az idő dönti el, így lesz-e vagy sem. Úgy gondolom, erős és jó csapat lesz jövőre is Siófokon.