Női kézilabda: a tökéletes mérleg ellenére megváltak Kim Rasmussentől

Ramussen, aki 2016 és 2020 között a magyar női kézilabda-válogatottat is irányította, az Instagram-oldalán próbálta elmondani az okokat.

„...képtelen vagyok magyarázatot találni arra, hogy miért történnek dolgok, szerencse vagy balszerencse, jók vagy rosszak, fair vagy nem fair, de Dél-Koreában lejárt az időm. A nyolc hónapos szerződésemnek vége, és nem hosszabbítjuk meg. Az ilyesmi mindig kiábrándító, de most a kulturális különbségek mellett nehéz volt dolgozni. Mindig megvédem a játékosaimat. Szeretném, hogy mindig fittek maradjanak, de mellette a sérülések kockázatát is csökkentsük. (...) A napi egy vagy két, rövid és intenzív edzést részesítjük előnyben a hosszú és kevésbé intenzív tréningekkel szemben. Így amikor napi három edzésre kértek minket, az elsőt 6.30-as kezdéssel, két-három órás időtartammal, az edzőtársaimmal kérdeztük, miért? A tanulmányok bizonyítják, hogy a minőség a mennyiség felett áll. (...) Ezt nem volt egyszerű elfogadnia egy kultúrának, amely mindig sokkal többet edzett az európainál. Pedig az idejövetelünkkor még meg is kérdezték, hogy miért hagyott le minket Európa az elmúlt tíz évben, mit csináltok ti, és mit csinálunk mi rosszul? (...) Amikor láttuk a rengeteg hát-, térd- és bokasérülést, megtettünk minden tőlünk telhetőt, hogy megvédjük a játékosokat. Nem számított, hogy játszunk 16 meccset, és meg is nyertük mindet, köztük hármat a legfőbb rivális Japán ellen. Nem voltak fáradásos sérüléseink a munkánk alatt, az idős játékosokat fiatalokra cseréltük, ahogy kívánták tőlünk, de így sem volt elég jó. Feltettem magamnak a kérdést, hogy mit tudunk tenni még? De maradtam, és nagyszerű élmény volt belekóstolni ebbe a kultúrába. A játékosok keményen dolgoztak, és az ország csodálatos volt. A történetnek vége, de boldog vagyok, hogy belevágtam.”