Kézisek kézise: az áttörés évtizede Mocsai Lajos irányításával

Vágólapra másolva!
2020.07.08. 09:01
null
A szöuli olimpián négy közé jutást ünnepelhetett a két évvel korábban vb-ezüstérmes válogatott (Fotó: MTI)
A Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet, az Origo és a Magyar Kézilabda-szövetség közös játéka, a Kézisek kézise újabb fejezetében a nyolcvanas évek második felét idézi meg. Ekkor érte el eddigi legszebb eredményét a férfiválogatott: ezüstérmet nyert az 1986-os vb-n, majd 1988-ban negyedik lett az olimpián.

A három világbajnokságon (1964, 1967, 1970) szereplő Adorján János nemcsak kiváló játékos volt, hanem edzőként is kitett magáért. Nem véletlenül ő segítette az akkor a harmincas évei elején járó Mocsai Lajos munkáját a férfiválogatott élén a nyolcvanas évek közepén. Nem szakmai gyámot rendelt ki a szövetség Mocsai mellé, erre nem is lett volna szükség: a fiatal szakember 1982-ben megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját a Vasas női együttesével, rá egy évre férfivonalon is bizonyított, magyar bajnok lett a Honvéddal.

Mocsai Lajos már BEK-győztes edzőként lett 
32 évesen vb-második válogatottunk szövetségi kapitánya
Mocsai Lajos már BEK-győztes edzőként lett 32 évesen vb-második válogatottunk szövetségi kapitánya

Adorján – kézilabdaberkekben csak Dorka – humorérzéke is segített 1986-ban a karrierje első felnőttvilágversenyére készülő kapitánynak. Az „öreg” már az induláskor hozta a formáját: negyven perccel a svájci vb helyszínére tartó gép indulása előtt jelent meg Ferihegyen széles karimájú kalapjában, s közölte, hogy ő a Határ úti metróállomásnál várt Mocsaiékra. Ezután az élcelődőknek felajánlotta: „Ha bejutunk a legjobb hat közé, felszeleteljük vékony csíkokra a kalapomat. Ezért hoztam.”

Valamit megsejthetett. A bemutatkozás remek volt: a dánok és a svédek legyőzése után Algéria ellen beütött a krach, Kovács Péter kéztörést szenvedett. De dacolva a fájdalommal, levette a gipszet, és a vb hátralévő mérkőzésein összesen 24 gólt szerzett. „A két Kovács, Péter és Mihály, Gyurka János, Szabó László – ilyen négyest ma kevés válogatott tud felvonultatni. Hoffmann pedig rezzenéstelen arccal mutatja be a bravúrokat a kapuban”  – lelkendezett a Népsportban a női válogatottal 1965-ben világbajnokságot nyerő Török Bódog.

Nem volt megállás, az Izland elleni meccset is hoztuk, és miután a svédek legyőzték a románokat, eldőlt, a hatodiknál rosszabb helyen nem végezhetünk. Adorján kalapjának sorsa beteljesedett, de ennél valamivel lényegesebb, hogy meglett az olimpiai kvóta, sőt, Dél-Korea legyőzésével a döntő is. A zürichi vb-fináléban a jóval esélyesebb olimpiai bajnok, Jugoszlávia kerekedett felül 24–22-re.

Két év múlva Szöulban, az olimpián is elfogadtunk volna hasonló leosztást. Csakhogy kezdésnek becsúszott egy vereség Dél-Koreától és Csehszlovákiától. A folytatásban Mocsai nagyot húzott: Japán ellen Kovács Péter posztján Marosi Lászlót játszatta, a Züminek szólított – eredendően – balszélső 11 gólt szerzett, majd a spanyolok elleni fiesztán (26–16) nyolcat. Az NDK-t Hoffmann öt másodperccel a vége előtt bemutatott kapusbravúrjával győztük le. Így a mieinkkel együtt három csapat is hat ponttal zárt a csoportban. Az úgynevezett 25 százalékos szabály alapján döntötték el a sorrendet: a csoporttársak eredményei közül csak azon csapatokét vették figyelembe, amelyek a megszerezhető pontok legalább 25 százalékát begyűjtötték, és ez nekünk kedvezett. A bronzmérkőzés lehetőségéhez az is kellett, hogy a spanyolok legyőzzék az addig veretlen Dél-Koreát. A harmadik helyért megint a jugókkal kerültünk össze, tizenkét perccel a vége előtt még döntetlen volt az állás, innen kaptunk ki 27–23-ra, s lettünk 1936 és 1980 után harmadszor is negyedikek.

Marosi László (szemből fehérben) 
és Iváncsik Mihály is kora klasszisa volt
Marosi László (szemből fehérben) és Iváncsik Mihály is kora klasszisa volt

Mocsai 1989 júliusában távozott a válogatottól, helyét Csík János vette át. Nem volt irigylésre méltó helyzetben: a szövetség nem tudott megállapodni a Bundesligában szereplő Kovács Péter és az Olaszországban játszó Kovács Mihály klubjával, hogy engedjék el őket a csehszlovákiai világbajnokságra. A balátlövő végül egyetlen percet sem játszott, míg az irányító méltatlan módon ingázott a vb idején Csehszlovákia és Olaszország között. Az 1990-es keretben Hoffmann László, Bíró Imre, Iváncsik Mihály, Gyurka János, Bordás József, Kovács Mihály és Marosi László maradt meg a vb-ezüstérmesek közül. Csehszlovákiában négy győzelemmel (Franciaország, Algéria, Dél-Korea, Románia) és egy vereséggel (Svédország) álltunk, amikor még volt esélyünk a bronzéremre. Ehhez két feltételnek kellett volna teljesülnie: legyőzzük a házigazdát, és kiszurkoljuk, hogy a már biztosan csoportelső svédek legalább egy pontot elcsípjenek a románok ellen. Kettőből nulla lett: mi ikszeltünk, a svédek eggyel kikaptak a románoktól. Érem helyett az 5. helyre maradt esélyünk – de tényleg csak maradt. A spanyolok 23–19-re nyertek. A célt elérte a Csík-csapat, a hatodik helynek köszönhetőn kiharcolta a részvételt az 1992-es barcelonai olimpián.

A Honvéd 1982-es BEK-győzelme után az évtized második felének magyar kupasikerét a Rába ETO aratta 1986-ban az IHF-kupában (európai szövetség még nem lévén, az EHF helyett az IHF serlegéért zajlott a vetélkedés). A zömmel lokálpatrióta játékosokra (a klasszis jobbszélső, Iváncsik Mihály mellett többek között Polgár László, Csicsai Ottó, Balogh Imre, Vura József) építő győriek a török Simtel, a svájci Basel, a szlovákiai Eperjes és a szerb Proleter elleni győzelmekkel masíroztak az Alicante elleni fináléig. A Joósz Attila, Szaló Tibor edzőkettős vezette csapat otthon hattal nyert (23–17), idegenben megőrzött két gólt az előnyéből, és megnyerte az IHF-kupát. A siker értékét növeli, hogy az 1985-ben térdszalagszakadást szenvedő Vura (Görbicz Anita későbbi edzője) sérülés miatt egy mérkőzést sem játszhatott a sorozatban.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik