Nem feltétlenül baj, hogy ebben az idényben a Telekom Veszprém férfi kézilabdacsapatától nem várják el kötelezően a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe jutást.

 
A Veszprém a 2., a Szeged a 7. az EHF BL-erősorrendjében

Az elmúlt években a kézilabda-szurkolók hajlamosak voltak sikertelennek ítélni egy egész évadot, ha ez nem sikerült – a drukkerek vágyaival persze semmi baj sincs, hiszen mára mindkét magyar klub (Veszprém, Szeged) azt a szintet képviseli, hogy már lehet álmodni a Kölnbe kijutásról, de egy BL-sikert sohasem lehet készpénznek venni. Nemcsak azért örülök a veszprémi stratégiaváltásnak, mert Momir Ilics keze alatt fiatal magyar játékosok is kapnak majd esélyt, akik a legjobbaktól tanulhatnak, hanem azért is, mert talán a szurkolók is helyre tudják tenni magukban a BL-négyes döntő valódi értékét. A helyén kell kezelni, ha egy kézilabdacsapat képes eljutni a legrangosabb sorozat utolsó állomásáig, ami már önmagában is elképesztő teljesítmény, a dobogó tetejére állni pedig bravúr a bravúrban, és ha az ember elvárásként tekint rá, akkor csakis csalódhat.

Ennek elkerüléséhez ismerni kell a magyar kézilabdázás helyét a világban. Mivel kevés az elit játékosunk, a légiós sztárokra nagy szükség van, mert aki a legmagasabb csúcsra vágyik, annak szüksége van a legjobbak segítségére. De lássuk be azt is, hogy ez magyar mag nélkül nem lenne az igazi…

A Veszprém az elmúlt években szinte belehajszolta magát ebbe az elvárásba, aminek aztán rabja is lett, és szinte mindent ennek rendelt alá. Nehéz egy klubot hibáztatni azért, mert a legjobb akar lenni a világon, de azért is, mert volt mersze váltani, és beismerni, hogy az eddigi módszer nem jött be. Megpróbálta. Nem sikerült. Más úton kell elérni azt a csúcsot, és nem biztos, hogy akkor jut fel, ha évről évre görcsösen akarja…

Kiharcolni a kölni szereplést izgalmas ajándék: ha ezt sikerül elfogadni, megszűnik az elvárás, és higgyük el, közelebb kerül a végső győzelem is – akár Veszprémben, akár Szegeden.

Mi csak örüljünk annak, hogy mindkét topcsapatunk a legjobbak között van, és egyáltalán van lehetőségünk arra, hogy álmodjunk!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!