Remco Evenepoel (pirosban) győzelmével véget ért a belgák 44 éven át tartó várakozása (Fotó: Getty Images)

 

 
Házkutatás és letartóztatások a Jumbo-Visma körül

GIRO D'ITALIA – A MAGYAR RAJT VARÁZSA

Időrendi sorrendben haladva az év első háromhetese az olasz volt, május végén Budapestről rajtolva 3410 kilométer alatt jutott el a mezőny Rómeó és Júlia városába, Veronába. Magyar szempontból tekintve: amit a Tour de France és a Vuelta a Espana nem adott meg (hiszen egyiken sem állt rajthoz hazai bringás), azt a Giro d'Italia többszörösen is megadta. Azon felül, hogy három indulónk is volt az olasz körön, a sportszeretők figyelmét biztosan nem, de talán még az átlagemberekét sem kerülte el, hogy az első három versenynapnak hazánk adott otthont. A Hősök terétől Visegrádig vezető táv, a budapesti egyéni időfutam, valamint a Kaposvárt és Balatonfüredet összekötő etap egyrészt örök emlék marad, másrészt fellángoltatták a kerékpársportot. Volt is kikért szorítani: Fetter Erik (EOLO-Kometa), Peák Barnabás (Intermarché-Wanty-Gobert) és Valter Attila (Groupama-FDJ) mind a 21 szakaszon rengeteget dolgozott, főleg csapattársai sikerének érdekében. Valter amellett, hogy az FDJ sztársprinterét, Arnaud Démare-t három szakaszgyőzelemhez, egyúttal a gyorsasági pontverseny megnyeréséhez segítette, a 19. szakaszon negyedik lett, és a fiatalok különmeccsében top 10-es eredményt ért el (9.). Más kérdés, hogy miután a 2021-es Girón háromszor is felhúzhatta a rózsaszín trikót, saját elmondása szerint maradt benne hiányérzet az idei szezon után. A Peák, Fetter duó első Grand Tourja volt az olasz, előbbinek egy szakasz-13., utóbbinak a záró szakaszon szerzett 23. hely volt a csúcs, így mind a ketten maradéktalanul elégedettek lehetnek. Összetettben Valter a 35., Fetter a 83., Peák a 110. lett a rajton még 176 tagú mezőnyben. Ami a legjobbakat illeti, Richard Carapaz (Ineos) érezhette magát nyeregben a 14. szakasztól, az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a legnagyobb előnye az összetettben mindössze hét másodperc volt az ausztrál Jay Hindley-vel (Bora) szemben, aki a 20. etapon másfél percet vert a 2019-es győztes ecuadorira, ezzel az utolsó utáni pillanatban kiénekelte a sajtot riválisa szájából – a záró, egyéni időfutamon már nem volt lehetősége ledolgozni ekkora hátrányt.

A budapesti „Nagy Rajt” során kiemelt figyelem övezte Fetter Eriket (balra), Peák Barnabást és Valter Attilát (Fotó: Árvai Károly)
 NS-szakértő
Eisenkrammer Károly, olimpikon kerékpáros
 A magyar kerékpársport rengeteget profitált a Giro d'Italia hazai rajtjából, hatalmas tömeget mozgatott meg, az atmoszféra pedig frenetikus volt. Azóta érzékelhetően nyitottabbak a döntéshozók is a kerékpározásra. A Tour de France a sportág egyik hazájából, Dániából indult, itt hasonlóak voltak a tapasztalatok, Vingegaard pedig büszkévé tette a nemzetét – persze a Jumbo-Visma nélkül ez aligha sikerült volna. Remco Evenepoel sikerével berobbant a világ legjobbjai közé, de a szakmán belül tudják, már az ifjúsági világbajnoki címével jelezte, hogy korszakos tehetségről van szó, aki – Primoz Roglichoz hasonlóan – más sportágról váltott át, így bizonyos értelemben „rendszeren kívüli”.

JAI HINDLEY

Jai Hindley sikere előtt egy ausztrál sem tudott Girót nyerni (Fotó: AFP)

A 26 éves ausztrál profi pályafutása 2016-ban kezdődött, de a legnívósabb versenyeken csak két évvel később mutatkozott be, a Sunweb színeiben volt ott a Vueltán. Az áttörést a 2020-as esztendő hozta meg, amikor 39 másodperces hátránnyal második lett összetettben, egyszer tehát már nagyon közel járt az olaszországi diadalhoz. Egy évvel később, már DSM-esként, nem tudta befejezni a versenyt, így a második igazán biztató próbálkozását – immár a Bora-Hansgrohe versenyzőjeként – siker koronázta ebben az évben, amihez egyetlen szakaszgyőzelem elégnek bizonyult.

TOUR DE FRANCE – LEGENDÁS PÁRHARC KOPPENHÁGÁTÓL PÁRIZSIG

A 2022-es Tour de France értékelését érdemes távolabbról kezdeni, egészen pontosan két évvel ezelőttről. A szlovén Tadej Pogacar (UAE Emirates) ugyanis 2020-ban honfitársát, Primoz Roglicot, a Jumbo háromszoros Vuelta-győztesét megelőzve nyert Franciaországban, a következő kiírásban pedig a dán Jonas Vingegaard-t iskolázta le, több mint öt percet verve rá. Olyan dominancia kezdett kirajzolódni, amilyen a Formula–1-ben Lewis Hamiltont vagy a NBA-ben szereplő Golden State Warriorst jellemezte egykor, és ha ekkora fölény alakul ki a vetélytársakkal szemben, az hosszabb távon is hátrányosan hathat a sportág népszerűségére. S ha már hasonlatok: a Tour de France nemcsak egy verseny, hanem „a” verseny, amelynek a kulturális jelentősége is óriási – ami a tenisznek Wimbledon vagy a Formula–1-nek a Monacói Nagydíj, az a bringázásnak a francia háromhetes. Ebből a perspektívából, a nagy képet tekintve is parádés év van mögöttünk, de ami az aszfalton történt, egyenesen a történelemkönyvekben a helye. Valter Attila új csapata, a holland Jumbo-Visma ugyanis elképesztő dominanciát mutatott, elsősorban Jonas Vingegaard-nak és Wout Van Aertnek köszönhetően. A Vingegaard, Pogacar csata pedig új szintre lépett, a dán méltó ellenfele lett a triplázni vágyó szlovénnak, ugyanakkor a nagy rivalizálásban mindketten emberek, heroikus sportemberek maradtak. Több sportszerű jelenet is emlékezetessé tette a három hetet. Például Pogacar a 18. szakasz hegyi lejtmenetében bukott, de a dán megvárta, aztán – már ismét a bringán ülve – lepacsizott a két klasszis, az operatőr pedig, aki hátulról követte a párost, elmondhatja magáról: sportágtörténeti felvételeket készített. A Jumbo végül mindenkit elsöpört, Vingegaard az összetettet (2:43 perces előnnyel) és a hegyi pontversenyt, Van Aert a gyorsasági kategóriát nyerte meg. Nem állítunk valótlant, ha minden idők egyik legjobb Grand Tourjai közé soroljuk a 2022-es francia kört.

Jonas Vingegaard (balra) és Tadej Pogacar pacsija, miután az előbbi bevárta társát egy bukás után

JONAS VINGEGAARD

Remco Evenepoelhoz hasonlóan (akiről később még esik szó), Vingegaard is focistának készült, de törékeny testalkata miatt a kerékpározás felé sodorta az élet. 19 éves korában a félprofi ColoQuick csapata igazolta le, ezzel párhuzamosan csapattársa halüzemében csomagolta az uszonyosokat. Utólag sikerei egyik zálogaként tekint erre az időszakra, mondván, rengeteget tanult a kitartásról és a munka értékéről, amit aztán a sportban is tudott kamatoztatni. A Jumbo 2019-ben vetette ki a hálóját rá, viszont Grand Tour-lehetőséget csak a következő évben kapott, és 46. lett a Vueltán – ami ezt követte, azt már ismerjük…

VUELTA A ESPANA – A BELGA CSILLAG FELRAGYOGOTT

A vasárnap véget érő 77. spanyol viadalra sajnos rányomta a bélyegét több kiesés is, emiatt – ha sorrendet akarnánk felállítani az idei Grand Tourok között – a Vuelta lenne a „bronzérmes”. Pedig nem így indult. A hollandiai rajt előtt mindenki Primoz Roglicról beszélt, nem csoda, mivel a szlovén lehetett volna az első, aki sorozatban négy Vueltát nyer. Roglic végül csak egy napig – a negyedik szakaszon aratott győzelme után – viselhette a piros trikót, aztán jött Remco Evenepoel, aki a hatodik etapot követően magához ragadta a kezdeményezést, és jottányit sem engedett belőle. Tegyük hozzá, Roglic óriásit bukott a 17. szakasz hajrájában, és az is nagy szó, hogy az utolsó méterekre még visszaült a nyeregbe, és átgurult a célvonalon. Másnap azonban már nem állt rajthoz, így Evenepoel legnagyobb riválisa kiszállt a meccsből. Pontosan ez történt a gyorsasági és a hegyi pontversenyben is: az előbbi műfajban Jay Vine kényszerült feladni a versenyt szintén baleset miatt – Richard Carapaz (Ineos) profitált belőle –, míg az utóbbiban Mads Pedersen (Trek) ellenfelének, a második és a harmadik szakaszt elsőként záró Sam Benettnek pozitív lett a koronavírustesztje. Evenepoel ettől függetlenül végig korát meghazudtoló kiegyensúlyozottsággal és Roglic hiányában meglepő dominanciával versenyzett, sikere igazából egy pillanatig sem forgott veszélyben – ami azért is nagy szó, mert sokan nem voltak meg­győződve róla, hogy a belga bírni fogja a 2000 méter feletti hegyeket, vagy hogy a harmadik héten is végső győzteshez méltó tempót tud majd menni. Nem csoda, hogy voltak fenntartások, hiszen Grand Touron ugyan indult már korábban, de befejezni nem tudta a 2021-es Girót.

NAGYOBB MÉRETÉRT KATTINTSON!

REMCO EVENEPOEL

Ahogy arról már Vingegaard-nál szó volt, a Vuelta győztese is futballal kezdett: az Anderlecht és a PSV Eindhoven korosztályos csapataiban játszott, sőt belga utánpótlás-válogatott is volt. Fizikuma miatt viszont úgy érezte, nem tud igazán érvényesülni, ezért 2017-ben a váltás mellett döntött. Kerékpározni kezdett, amiben apja, Patrick is fontos szerepet játszott, aki maga is hivatásos kerékpáros volt. Profi szerződést 2019-ben kapott a Quick-Steptől, és még ebben az évben magukért beszélő eredményekkel jelezte csapatának, hogy jól döntött. Az Eb időfutamversenyén bronz-, a világbajnokságon ugyanebben a számban ezüstérmet szerzett az elitmezőnyben, noha még bőven indulhatott volna az U23-asok között. Vasárnap 44 éve tartó „böjtnek” vetett véget, ami a belga bringások Grand Tour-elsőségét illeti

Peák Barnabás korántsem csak létszámkitöltő volt
Fotó: Árvai Károly
Peák Barnabás, a 2022-es Giro d'Italia összetettbeli 110. helyezettje
– Utólag mi ragadt meg legjobban a fejében élete első Grand Tourjáról?
– Nem kérdés, hogy a három magyarországi szakasz. Felejthetetlen élmény volt, mindig emlékezni fogok a tömegre és a hangulatra, ami fogadott minket Attilával és Erikkel. Minden egyes percét élveztem.
– Fordítsuk meg a kérdést, mi volt a legnehezebb, amihez a legnagyobb feladat volt alkalmazkodni egy ilyen nívójú versenyen?
– Háromhetesen még sosem indultam. A mentális részére a legnehezebb felkészülni, nem könnyű feladat ilyen hosszú időn keresztül élesnek és motiváltnak lenni, de a rengeteg új inger sokat segített abban, hogy ne lankadjon a figyelmem.
– Mennyiben változott az etapok közti rutin, mondjuk, egy nyolcnapos viadalhoz képest?
– Itt tényleg a lehető legkevesebb energiát kell felhasználni a szakaszok között, de erre a csapat figyel is a köztes órákban. Az pedig érdekes tapasztalás volt, hogy a lábaim és az izomzatom állapota egy idő után már nem romlott, ezért inkább az a fontos, hogy ki tudjon kapcsolni az ember, ami nálam sorozatnézést jelentett.
– Mennyire mozgatja meg a fantáziáját a Spanyol és a Francia körversenyen indulás gondolata?
– Nagyszerű lenne nyilván, de azt látom, hogy a Tour de France eggyel magasabb polc, mint a másik kettő, erről egyelőre nem reális beszélni. Ezzel együtt rengeteget adott szakmailag a Giro, és úgy érzem, arra szintre eljutottam, hogy nem vagyok létszámkitöltő egy ilyen versenyen.
Minden idők legjobb női teljesítménye
Az elmúlt hétvégén a hölgyeknél is véget ért a Spanyol körverseny, amelyen a 39 éves holland Annemiek van Vleuten diadalmaskodott. Az olimpiai és világbajnok bringás a verseny történelmében harmadikként megvédte címét a női Vueltán. Vas Kata Blanka a tavalyi összetettben elért 9. helye után idén 28.-ként fejezte be a spanyol kört, és Van Vleutenhez hasonlóan ott volt a Giro d'Italián is, amelyen az 51. helyen zárt – első magyarként teljesített egy éven belül két majorversenyt.
A Movistar holland klasszisa sportágtörténeti triplázást hajtott végre, miután júliusban a tíz etapból álló női Giro d'Italiát és a nyolcszakaszos Tour de France-t is megnyerte. A három nagy versenyen egy éven belül eddig a férfiaknál sem sikerült senkinek győznie, igaz, náluk három hétig tartanak a nagy körversenyek.
Van Vleuten pályaíve nem átlagos: későn, 25 évesen kezdett foglalkozni a kerékpársporttal, addig szinte nem is volt köze a kétkerekűekhez. Főleg, mert a wageningeni egyetemen végzett tanulmányai mellett az intézmény női focicsapatában szerepelt, egy térdsérülés viszont véget vetett a hobbinak, s orvosi tanácsra kezdett kerékpározni. Két év munka melletti amatőr bringázás után kapott először profi szerződést, 2010-ben hagyta ott irodai munkáját, és miután már csak a kerékpározásra koncentrált, hamar jöttek az első, kisebb sikerek. Londonban ott lehetett a 2012-es olimpián, amelyre már hazája mezőnybajnokaként érkezett. 2014-ben nyerte meg első szakaszát a Girón, az összetettet először 2018-ban, majd 2019-ben, és most idén is győzött az olasz körön. Van Vleuten későn érő típus: első világbajnoki címét 2017-ben szerezte, az olimpiai dobogó tetejére is csak tavaly állhatott fel az időfutamban. Későn kezdte, s későn is fejezi be, korábban már bejelentette: a jövő év végén visszavonul, így még meg is ismételheti az idei triplát.