Kerékpár: Valter Attila Hollandiáig jutott a csömöri garázstól

„Szerintem születésem óta versenyekre jártam” – mondta Valter Attila egy korábbi interjúban, amelyben gyerekkoráról és a bringákról mesélt. Kijelentése egyáltalán nem volt túlzó, ugyanis a csömöri születésű fiatalember édesapja, Valter Tibor kerékpárosedző volt már akkoriban, így a kis Attila ilyen környezetben nőtt fel, a nyereg, a két kerék és a lánc hamar a mindennapjai szerves részévé vált. Ez olyannyira igaz, hogy saját elmondása szerint korábban kezdett versenyekre járni, mint edzeni – persze akkoriban még nem az aszfalton tekert, hanem többnyire egészen rövid távú terepkerékpáros viadalokon állt rajthoz, ahogy ő fogalmazott, „ha befért a kocsiba”.

Az apák és fiaik közös szenvedélye nem feltétlenül biztonságos és egészséges, pláne, ha a sportól van szó. Fennáll ugyanis a veszélye annak, hogy amikor az apa edző, versenyző, és a fia abban a rutinban nő fel, hogy délután a családi ház garázsához tízesével érkeznek a kamaszok a tréningek kezdetére – ahogy az Valteréknél zajlott a kétezres évek elején –, a gyerek fiatalon olyan mélyen összefonódik a sportággal, hogy később választása sem lesz, mivel foglalkozzon felnőttként vagy akár csak milyen szabadidős tevékenységet végezzen tizenévesen. Ez esetben viszont nem volt szó sem kényszerítésről, sem szülői nyomásgyakorlásról: „Az ajtó mindig nyitva állt, bármikor kimehettem volna rajta, sőt, más sportágakat is kipróbálhattam. Tudtam, hogy apukám azt szerette volna, ha bringás leszek, de nem ő döntötte el helyettem, és minden másban is támogatott. Gördeszkáztam, BMX-eztem, kézilabdáztam, kosárlabdáztam és doboltam is” – taglalta az említett interjúban Valter. Ami a család további tagjait illeti, Attila három évvel fiatalabb húgát és édesanyját nem „fertőzte meg” a kerékpársport, de ez egyáltalán nem szül konfliktusokat családon belül: „Hamar megtanultam, hogy ők nem a kerékpározást szeretik, hanem minket. Emiatt követik a versenyeimet is, amennyire tudják, de édesapámnak és nekem is nagyon fontos volt mindig, hogy megmaradjon a »nem sportolói« énünk, és ebben az értelemben más színt hoznak a családba.”

Valter Attila 2018-ban lett profi a Pannon Cycling Team színeiben, ugyanebben az évben a Tour de
Hongrie-n ő lett a legeredményesebb magyar versenyző és a hegyi összetettben második helyen végzett a lengyel Patryk Stosz mögött. Nemzetközi szinten a 2018-as szlovák kör első szakaszán hívta fel magára a figyelmet, amelyen rögtön dobogóra is állhatott, nem mellesleg a kétszeres világbajnok és hatszoros Tour de France-szakaszgyőztes Julian Alaphilippe mögött. A teljesítménye nem maradt észrevétlen: a lengyel CCC fiókcsapata, a CCC Deve­lopment Team megkeresésére igent mondott, így egyetlen külföldiként csatlakozott a színlengyel sorhoz. A váltás nemcsak versenyzőként jelentett újabb lépést a karrierjében, emberi oldalon is rengeteg újdonságot hozott, no meg nagyobb bevételt is – ne felejtsük el, kerékpárosunk ekkor még csak 21 éves.

A CCC a koronavírus teremtette gazdasági környezetben nem tudott talpon maradni, Valter azonban nem volt sokáig csapat nélkül, hamar lecsapott rá a francia nemzeti lottó által szponzorált Groupama-FDJ.

De vissza néhány szó erejéig a világjárvány időszakára, mert nagyon jól mutatja a fiatal sportoló fanatizmusát az az intenzitás, amellyel folytatta az edzéseket, még akkor is, amikor az emberek többsége az utcára is maximum egy bevásárlás erejéig merészkedett ki:

„Lenyomtam egyedül egy kis háromhetest. Körülbelül kilencven órát tekertem úgy, hogy legyen benne időfutamszerű táv, sík és hegymenet is. Emiatt persze a csapattársak is hülyének néztek időnként.”

Negyedik nekifutásra, 2020-ban már nem talált legyőzőre a Tour de Hongrie-n sem összetettben, sem a hegyi pontversenyben, ezzel ő lett tizenöt év után az első hazai győztese a magyar körversenynek.
A lendület innen csak tovább nőtt: Bodrogi László 2007-es Vuelta-indulása után ő lett a következő magyar versenyző, aki háromhetes körversenyen szerepelhetett, miután a CCC színeiben rajthoz állt a 2020-as Giro d'Italián, amelyet a fiatalok versenyében szerzett 11. helyével hálált meg.

Ha azt kérdeznénk Valtertől, hogy a 2021-es évről melyik szín jut eszébe, nagy valószínűséggel a rózsaszínt mondaná.

Nem véletlenül: a tavalyi és saját maga második olasz háromhetesén három szakaszon keresztül vezette az összetettet, és ölthette magára a ma­glia rosát, azaz az ezzel járó rózsaszín trikót. Ezzel is úttörőnek számít a magyar kerékpársportban, mivel rajta kívül egyik honi bringás sem mondhatja el magáról, hogy viselt megkülönböztető felsőt a három nagy körverseny (Tour de France, Giro, Vuelta) bármelyikén, igaz, ezt már két szakasszal korábban elérte, hiszen a 25 év alattiak versenyében már élen állt a negyedik etap után. Az összetettben egyébként három, a fiatalok versenyében öt szakaszon át vezetett, és végül a 14. lett.

Valter Attila fő erőssége – amit valószínűleg a Jumbo-Visma is meglátott benne – amellett, hogy rendkívül jó kerékpáros, talán az emberi oldalon érhető tetten igazán. A 24 éves sportoló évek óta éretten építi karrierjét, tudatos lépéseket téve, éppen mindig akkorát, amekkora fejlődésre ösztönzi, de mégsem túl nagy falat. Ennek az eddig kiválóan működő rendszernek – amelyben, ne tévedjünk, Valter Tibornak is hatalmas szerepe van – köszönhető, hogy a CCC-s és a groupamás időszaka után a Jumbo-Visma egyáltalán nem a vízhordó vagy a zongoracipelő szerepét szánja neki hosszú távon. Az, hogy a világ legjobb csapataival folytatott tárgyalások során előre megkérte menedzserét, hogy az ő jelenlétében ne beszéljen konkrét összegekről, ugyanezt a céltudatos építkezést támasztja alá. Valter pályafutásában nem egy nagy robbanás van, hanem minden évben elsősorban korábbi énjét múlja felül, így biztosak lehetünk benne, hogy ez a karrier még korántsem érte el a csúcspontját.

Valter új csapata, a Jumbo-Visma ezen a néven 2019-től működik, előtte Lotto NL-Jumbóként találhattuk meg a mezőnyben. A második legnagyobb holland szupermarketlánc, a Jumbo, valamint a holland állami lottójáték helyére névadóként 2019 januárjától beszálló norvég szoftvergyártó és IT-tanácsadói cég nevét jelenleg viselő csapat az 1984 óta íródó története során a számtalan szponzornak köszönhetően számos néven versenyzett. A legismertebb a Rabobank (1996–2012) volt, s ezen a néven nyerte meg első háromhetes versenyeit: 2007-ben a Vueltát, 2009-ben a Girót. Az olasz körön máig nem sikerült újabbat nyernie, míg a harmadik nagy verseny, a Tour de France esetében ez évig, Jonas Vingegaard sikeréig kellett várni az első győzelemre – miközben a Vueltát Primoz Roglicnak köszönhetően 2019-től három éven át uralta a csapat.

Amely Roglic 2019-es sikere idején még korántsem volt a mezőny legmagasabb költségvetésű istállói között, ám többek között a Jumbo érkezésével előbb 20 millió, tavaly pedig már 27 millió euróból gazdálkodhatott, s az összeg az idén tovább nőtt. Persze még ez is messze áll az Ineos 50 milliós és az UAE 35 milliós évi büdzséjétől.