Atlétika: Szabó Ildikó 70 éves

BODNÁR TIBORBODNÁR TIBOR
Vágólapra másolva!
2025.07.19. 07:28
null
Szabó Ildikó 70 éves (Fotók: Czinege Melinda)
Lassan 50 éve történt, de még mindig nem emésztette meg, hogy a montreali olimpia távolugróversenyének utolsó sorozatában elvették a vélhetően aranyérmet érő kísérletét. Ha akkor a piros helyett a fehér zászló emelkedik a magasba, gyaníthatóan nem a negyedik emeleten él önkormányzati bérlakásban Szabó Ildikó, aki július 19-én lett 70 éves.

– A minden igényt kielégítő Nyíregyházi Atlétikai Centrumban vagyunk, amelynek körbefutható kétszáz méteres pályája is van, ezért évek óta a fedett pályás országos bajnokság helyszíne. Amikor beléptünk a küzdőtérre, azt mondta: „Bárcsak nekünk lett volna ilyen!” Milyen volt az „olyan” az önök idejében?  
– A kollégium pincerészében volt egy futófolyosónk, ott edzettünk telente – felelte Szabó Ildikó. – Úgy kell elképzelni, hogy jóval kisebb volt, mint ennek a létesítménynek a bemelegítő tere. Nyáron pedig egyedül a Városi Stadion állt a rendelkezésünkre, amit persze együtt használtunk a futballistákkal, akik a hetvenes évek végének, a nyolcvanas évek elejének ünnepelt sztárjai voltak Nyíregyházán. A körülmények megmosolyogtatók voltak, főleg mai szemmel nézve, salakos futópályánk volt, nekünk, ugróknak hoztak egy gumicsíkot valamelyik Ózd melletti bányából, azon tudtunk edzeni.

Született: 1955. július 19., Vásárosnamény
Sportága: atlétika (távolugrás, 100 és 200 m)
Klubja: Nyíregyházi VSSC
Kiemelkedő eredményei: olimpiai 5. (távol, 1976, Montreal), 2x fedett pályás Európa-bajnoki 2. (távol, 1977, San Sebastian és 1978, Milánó), ifjúsági Európa-bajnoki 2. (200 m, 1973, Duisburg), Európa-válogatott (200 m és távol, 1978, Milánó), 8x magyar bajnok szabadtéren (100 m: 1974, 1975, 1977; 200 m: 1977; 100 m gát: 1975; távol: 1975, 1976, 1977), 5x magyar bajnok fedett pályán (60 m: 1974; távol: 1974, 1976, 1977, 1978)
Névjegy: SZABÓ Ildikó 

– Ehhez képest elég sok nyíregyházi atléta vitte valamire, ön mellett Bakosi Béla és Petrika Ibolya is olimpikon lett, előbbi hármasugrásban fedett pályás Európa-bajnok, miként a távolugró Pálóczi Gyula is. Később edzője, Molnár István fia, korábbi négyszázas rekorderünk, Molnár Tamás ugyancsak szerepelt az ötkarikás játékokon. Mi volt a nyíregyházi műhely titka?  
– Egyrészt a tanárképző főiskola, amelynek testnevelés tanszéke vonzotta a jó sportolókat, köztük az atlétákat. Másfelől pedig annak idején a gyerekeket a sport alapjaira tanították, nemcsak futballozni, mint manapság. Azzal pedig nem mondok újat, hogy a mi időnkben nem vonták el a figyelmet az elektromos kütyük, mi szerettünk játszani, mozogni, edzésre járni, versenyezni. Ez még kevés lett volna, de a főiskolán nagyon jó szakemberek dolgoztak a versenyzőkkel.

– Hogyan lesz a vásárosnaményi születésű kislányból huszonegy éves korára olimpikon?  
– A nagyszüleim a Vásárosnamény melletti Barabáson éltek, édesanyám úgymond hazament szülni, de Nyíregyházán nőttem fel. Először tornázni kezdtem, mert az általános iskolai testnevelőm afelé a sportág felé orientálódott. Nagyon jó tornász voltam, csakhogy egy év alatt nőttem tizennégy centit, és lógni kezdett a kezem, lábam, mindenem, ami nem vált előnyömre abban a sportágban. Játszani, futni viszont szerettem, tizenhárom éves koromban fedeztek fel az atlétikának. Ahol most ülünk, ennek a pályának a helyén rendeztek egy mezeifutó-versenyt, azon figyelt fel rám Seregi Ervin edző, ő hívott az akkori NYVSSC-be atletizálni.

A helyszín új, a technikája a régi, mit sem változott

– Hogyan került a legendás Molnár Istvánhoz, aki a fedett pályás időszakban zongorán kísérte tanítványai edzéseit?  
– Seregi Ervin után Váradi Laci bácsi csoportjába kerültem, ott még a sportágat igyekeztek velünk megszerettetni. Amikor egyértelműen látszott, hogy gyors és ruganyos vagyok, akkor irányítottak a sprinter- és ugróedző Molnár Pista bácsihoz.

– Még tizenkilenc éves sem volt, amikor az első fedett pályás bajnokságon már bajnoki címet nyert távolugrásban, majd abban az évben szabadtéren is első lett. Nyert bajnoki címet hatvan, száz és kétszáz méteren, sőt száz gáton is. A távolugrás volt a nagy kedvence?  
– Egyértelműen, de nagyon szerettem a kétszázat is. A száz méter a kétszáz alapja a gyorsaság és a reflex miatt, csak az nekem nagyon rövid volt, nem tudtam igazán lendületbe jönni. Mire belelendültem volna, már be is értem a célba, ezért szerettem inkább a kétszázat. Talán nem véletlen, hogy a felnőtt bajnoki címek előtt, tizennyolc éves koromban éppen kétszázon lettem ezüstérmes a duisburgi ifjúsági Európa-bajnokságon.

Szabó Ildikó
1979: az Olimpiai Csarnokban a fedett pályás Budapest-bajnokság megnyerése után (Fotó: MTI/Németh Ferenc)

– Akkoriban nagyon fővároscentrikus volt a magyar sport. Ilyen eredménysorral, ennyire fiatalon nem kacérkodott a gondolattal, hogy valamelyik nagy budapesti klubhoz igazoljon?  
– Azt nem tudom, hogy a háttérben mi történt, illetve annyit hallottam, hogy a Vasas és a Honvéd elöljáróival is tárgyaltak az NYVSSC vezetői, de én sohasem akartam innen elmenni. Sőt külföldre is hívtak, de oda, ugye, akkoriban nem volt olyan könnyű „lelépni”. Itt éltek a szüleim, a rokonaim, a barátaim, és nekem itt volt jó. Ragaszkodtam az itteni körülményekhez, Molnár Pista bácsi pedig minden szakmai segítséget meg tudott adni.

– Az első felnőttvilágversenye az 1976-os montreali olimpia volt, nem egészen huszonegy évesen. Ámult-bámult, hogy milyen világba csöppent?  
– Szó szerint. Van egy Polaroid-fotó, amelyen az egyik versenyzőtársammal állunk az olimpiai stadion előtt, én még akkora építményt sohasem láttam, és abban kellett versenyeznem. Az első tengerentúli utam is volt egyben a kanadai, sok szép élménnyel. Még húszévesen keltem útra, de már huszonegy esztendősen versenyeztem (a montreali olimpiát 1976. július 17. és augusztus 1. között rendezték, a női távolugrásra július 23-án került sor – a szerző). Szintet kellett teljesíteni az induláshoz, elég korán jogot szereztem a részvételre, és többször meg is erősítettem azt az eredményemet. Ettől függetlenül az akkori külföldi távolugróhölgyek jobb eredményre voltak képesek, úgyhogy az esélytelenek nyugalmával álltam rajthoz.

– Még úgy is, hogy az olimpia előtt a magyar bajnokságon elért hatszázhatvanhat centivel világranglista-vezető volt?  
– Igen, mert a riválisok az igazán nagy világversenyekre hegyezték ki a formájukat, ha érti, mire gondolok…

– Doppingoltak?  
– Elég volt ránézni a szovjet, NDK-beli, csehszlovák, de még az amerikai riválisok testalkatára, hogy bizonyos következtetéseket le tudjunk vonni. Arról nem beszélve, hogy volt olyan versenyző, aki egy éven belül fél métert javított az egyéni legjobbján, ami felnőttkorban már eléggé valószínűtlen. Azokon a fedett pályás Európa-bajnokságokon, amelyeken ezüstérmet szereztem, mindkét alkalommal a csehszlovák Jarmila Nygrynová előzött meg, az olimpiát a keletnémet Angela Voigt nyerte meg. Amikor ők megszólaltak, szégyenemben inkább hátat fordítottam, olyan mély volt a hangjuk. Nygrynová negyvenhat, Voigt ötvenkét évet élt…

– Ennyi idő után elárulná, ha ön is doppingolt volna?  
– Nincs mit bevallanom ezen a téren. Olykor kaptunk gyanús „vitamincsomagot”, de azt bontatlanul a kukába dobtam. Nálam a becsület és az egészség volt az első. Hogy ki bukott le doppingon, abban az időben sportdiplomáciai kérdés volt elsősorban.

– Kicsit elkanyarodtunk a montreali olimpia atlétikai versenyének első napjától, amelyen a női távolugrás is helyet kapott.  
– Méghozzá úgy, hogy a reggeli selejtezők után délután már a döntőt is megrendezték. A kvalifikáció reggel kilenctől délig tartott, gyakorlatilag óránként ugrottam egyet, de közben folyamatosan mozgásban kellett maradni, nagyon elfáradtam. A szintet hatszáznegyvenkét centis ugrással már másodikra teljesítettem, enyém volt a mezőnyben a harmadik legjobb eredmény. A szállás messze volt, kísérőm sem volt, egyedül kellett oda-vissza buszoznom a selejtező és a döntő között. Egész nap étlen-szomjan voltam, ettem egy nagy csirkecombot és megittam egy jéghideg ásványvizet, majd irány vissza az olimpiai stadionba, ahol délután háromkor kezdődött az elődöntő, mert a tizenkettes finálé első három sorozatát még úgy hívták. Az első két sorozatban egyaránt hatszázötvenegy centit ugrottam, ezzel bejutottam a nyolc közé, vagyis a döntőbe, majd az utolsó sorozat előtt hatszázötvenkilencre javítottam, amivel az ötödik helyen álltam, egy centire a dobogótól.

– Milyen tanácsot kapott kívülről a mindent eldöntő kísérlete előtt?  
– Tanácsot?! Senki sem volt mellettem, a versenyhelyszín és a szállás között is egyedül kellett közlekednem. A tisztelt vezetőink ott ültek valahol fenn, a magasban, rá sem láttak a távolugrásra. Hozzáteszem, abban az időben még tiltva volt az úgynevezett „coachingozás”, kizárással büntették, ha tanácsot kaptunk kívülről, nem úgy volt, mint manapság, hogy minden kísérlet után meg lehet beszélni a tapasztaltakat a lelátón helyet foglaló edzőkkel.

Szabó Ildikó kedvenc és legeredményesebb versenyszámában, távolugrásban szabadtéren háromszor volt magyar bajnok. Az ob-kon a legnagyobbat a montreali olimpia évében, 1976-ban ugrotta: a 666 centivel akkor vezette a világranglistát (az egyéni legjobbja 676 cm volt). Jellemző, hogy az azóta eltelt csaknem ötven évben mindössze négyszer tudtak nagyobbat ugrani a magyar bajnokok: Novobáczky Klára 1984-ben és Vaszi Tünde 2005-ben (egyaránt 669 cm) és Nguyen Anasztázia 2019-ben (677).
Fedett pályán ebben a versenyszámban négyszer nyert ob-t, a legnagyobbat (660 cm) szintén 1976-ban ugrotta. Azóta a magyar bajnokok közül Vaszi Tünde ért el jobb eredményt, 1999-ben 669 centimétert.
 „Egyszerre vagyok büszke és szomorú emiatt. Annak örülök, hogy az ötven éve elért eredményeim időtállónak bizonyultak, az viszont nagyon elkeserít, amikor azt látom, hogy ötszáznegyven centivel is érmet lehet nyerni az ob-n” – tette hozzá Szabó Ildikó.
Időtálló eredmények

–  Szóval az utolsó ugrás…  
– Úgy voltam vele, hogy mindent beleadok. Tökéletes volt a rohamom, úgy éreztem, a lécfogásom is, a landolás után azt éreztem, hogy a lelátó felmorajlott, de nem fogtam fel, hogy az nekem szólt. Néztem oldalról, gondoltam, ez nem lehet kis ugrás, hét méter közelinek tippeltem. A deszkánál álló versenybíró nézegette a gyurmát, nyomot nem láthatott rajta, mert nem volt, ez biztos. Majd kisétált a tribün alá egy idősebb öltönyös úrhoz, beszélgettek egy-két percet, aztán visszajött, és felemelte a piros zászlót. Az csak utólag tudatosult bennem, hogy közben a gereblyés ember már a nyomokat is eltüntette. Nincs az ugrásomról felvétel, de akik kívülről a helyszínen látták, állítják, hét méter feletti volt. Az pedig világcsúcs lett volna és olimpiai arany járt volna érte.

– Abban a pillanatban, immár tehát huszonegy évesen felfogta, hogy mennyire befolyásolhatja a további életét, hogy elvették a vélhetően olimpiai bajnoki címet érő ugrását?  
– Akkor nem, sőt! Én örültem az ötödik helyezésnek is. Utólag belegondolva, minden más lett volna, a szakmai önéletrajzomban sem mutatott volna rosszul az olimpiai bajnoki cím, nem beszélve a dicsőségről, és valószínűleg nem egy negyedik emeleti önkormányzati lakásban élnék a mai napig Nyíregyházán…

– Arról nem beszélve, hogy sikeressége és szépsége miatt igen népszerűnek számított, a heti és havilapok címlapjaira került, akár az Ifjúsági Magazinra vagy a Képes Sportra gondolunk. A férfiak körében is népszerű volt?  
– Ajjé, nem győztem levakarni őket magamról, de tudtam kezelni a helyzetet, nagyon céltudatos voltam, csak a sportolás érdekelt.

Korábbi újságcikkek, rajtszámok, érmek bizonyítják, milyen csodálatos versenyző volt

– Ennek ellentmond, hogy Montrealban már Erdélyinéként versenyzett.  
– Ez is a kor sajátossága miatt volt, mert lakáskiutaláshoz csak házaspárok juthattak, így össze kellett házasodnunk az akkori párommal. Később elváltunk, majd újra férjhez mentem, 1983-ban született Marianna lányom, majd a hat évvel fiatalabb Ádám fiam. Az ő édesapjuk, Tamás Zoltán sajnos már nem él.

– Vissza Montrealba! A távolugrás utáni napon következett a kétszáz méter selejtezője.  
– Amelyből még továbbjutottam, 24.35-öt futottam, de ekkor lett jelentősége az előző nap elfogyasztott hideg víznek, mert a torkom begyulladt, a következő körben már nem tudtam rajthoz állni.

– Vigasztalta akkor, hogy fiatal kora miatt abban a pályafutásban akár még két olimpia is benne volt?  
– Többet mondok… Már 1972-ben Münchenben is megvolt a szintem, de azt mondták a vezetők, hogy tizenhét évesen tapasztalatlan vagyok még, maradjak csak itthon. Aztán megtudtam, kint mindenem megvolt, a szállásom és az akkreditációm is, csak valakinek kellett a helyem. Nem biztos, hogy sportolónak… Moszkvára nagyon készültem, de a megsérült Achillesemet félrekezelték, háromszor is műteni kellett, utoljára Gyulai István, a nemzetközi szövetség főtitkára közbenjárására Helsinkiben. Amikor a finn specialista meglátta a leleteimet, bizony, csak fogta a fejét. Még ebből is lett volna visszaút, de a Moszkva előtti utolsó mátraházi edzőtáborozás alatt a kötelező terepfutás során gödörbe léptem, persze, hogy a műtött ugrólábammal. Ott lett vége a pályafutásomnak. Mai fejjel már nyilván megkérdezném, minek kell a sprinternek és távolugrónak hosszút futnia…?!

Montreal, 1976  
Női távolugrás, olimpiai döntő. Olimpiai bajnok: 
Angela Voigt (NDK) 672, 
2. Kathy McMillan (Egyesült Államok) 666, 
3. Ligyija Alfejeva (Szovjetunió) 660, 
4. Siegrun Siegl (NDK) 659, 5. Erdélyiné Szabó Ildikó 
(Magyarország) 659, 
6. Jarmila Nygrynová (Csehszlovákia) 654, 
7. Heidemarie Wycisk (NDK) 639,
8. Elena Vintila (Románia) 638, 
…10. Milassinné Ziegner Anikó (Magyarország) 619

San Sebastian, 1977  
Női távolugrás, fedett pályás Európa-bajnokság: 
1. Jarmila Nygrynová 663, 
2. Erdélyiné Szabó Ildikó 655, 
3. Heidemarie Wycisk 640

Milánó, 1978  
 Női távolugrás, fedett pályás Európa-bajnokság: 
1. Jarmila Nygrynová 662, 
2. Erdélyiné Szabó Ildikó 649,
3. Sue Reeve (Nagy-Britannia) 648

Világversenyeken az élmezőnyben  

– Haragszik valakire?  
– Mondanám, hogy igen, de nincs értelme már ezt boncolgatni.

– Manapság már fel-feltűnik atlétikai versenyeken, segíti a versenybírók munkáját. Egy ideig tudatosan tartotta magát távol a versenyektől?  
– Egyszerűen nem kaptam lehetőséget. Nem vettek fel a Testnevelési Főiskolára, Miskolcon végeztem el a szakedzői tanfolyamot, de nem kaptam esélyt az edzősködésre. A rendszerváltás után voltam munkanélküli, dolgoztam hivatalban, volt sportboltunk, aztán multiáruházban is voltam vezető beosztásban, miközben a férjem testnevelőként tevékenykedett. Nyugdíjasként már hívnak versenyekre, így hát ha tudok, jövök.

A szépsége csak fokozta népszerűségét: Szabó Ildikó archívumában találunk korábbi Képes Sport-oldalakat, -posztereket is

– Ki tetszik a maiak közül?  
– Hú, Takács Boglárka nagyon gyors és ügyes, Molnár Attilát pedig rendkívül vagánynak tartom. A fedett pályás bajnokságon beszélgettem is vele, nem hiszem, hogy tudta, ki vagyok, bár ismerősöm az egyik közösségi platformon, talán utánanézett, ki is szólította le.

– Gyorsan eltelt ez a hetven év?  
– Nagyon. Még most volt, hogy ugyanitt futottam azon a bizonyos mezei versenyen, ahol most ülünk és amelyiken felfedeztek. Ha visszapörgetem az idő kerekét, a válogatott viadalok, a nagy versenyek és persze az olimpia jut elsősorban eszembe, mint mérföldkövek.

– Még mindig nagyon fittnek tűnik. Jól is van?  
– A Covid azért megviselt, azóta vannak problémáim, egyensúly- és szívritmuszavarral kell együtt élnem, a memóriám is kihagy olykor. De arra azért tisztán emlékszem, hogy Montrealban megfosztottak az olimpiai aranyéremtől…

 

 

 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. július 19-i lapszámában jelent meg.) 

 

Legfrissebb hírek

Atlétika: Szabó Ildikó 70 éves

Képes Sport
7 órája

„Mégsem kilencven!” – Sike András hatvanéves

Birkózás
Tegnap, 7:50

A pomázi vályogházból a világbajnokságra – Pintér Sándor 75 éves

Magyar válogatott
Tegnap, 6:36

„Kövesd az álmaidat!” – interjú Sárkány Zalánnal

Képes Sport
2025.07.16. 18:20

„Manque pierda”, avagy a Betis és Andalúzia a végsőkig – Hosszú Kávé Horváth Gergely Áronnal

Képes Sport
2025.07.15. 20:01

Orbán Viktor is köszöntötte a 75 éves Egervári Sándort

Magyar válogatott
2025.07.15. 20:00

Lengyel Gábor kilencvenesztendős

Kézilabda
2025.07.15. 07:29

Egervári Sándor: Nekem a lelkem fáj…

Magyar válogatott
2025.07.15. 07:02
Ezek is érdekelhetik