Kajak-kenu: A győzelem merész álom, a dobogó viszont cél – Tóth Dávid

– Visszaköszöntek a régi, 2011-es érzések?
– Tegnap volt nyolc éve, hogy nyertünk itt, a Maty-éren, és megtapasztaltuk milyen a siker íze. Örülnék neki, ha ezt újra át tudnánk élni a srácokkal, de azért ez merész álom. Inkább egy dobogós helyezést tűztünk ki célként, s remélem ezt pénteken tudjuk is hozni a döntőben.

– Ön az elmúlt hét évben szinte folyamatosan ott ül az ezer négyesben, az elmúlt években változó összeállítású hajókban…
– A Londonban ezüstérmes, magunk között csak retro négyesként hívott hajóval 2015-ben lettünk másodikak a világbajnokságon, 2017-ben Kulifai Toma helyett Ceiner Benjaminnal szálltunk vízre, szintén a második helyen zártunk, 2018-ban pedig egy hatodik helyet szereztünk Ilyés Robival, Bogár Gáborral és Ceiner Benjaminnal.

– Az önök rutinja és a Erdőssy Csaba és Kós Benedek lendülete mire lehet képes?
– Az elmúlt hetekben biztató edzéseket csináltunk, sikerült összekovácsolni az egységet, jók voltak a visszajelzések. Nem is az időre gondolok elsősorban, hanem az érzésre. Tomával mindig keressük az érzést, amiből meg tudjuk állapítani, hogy van-e keresnivalónk a nemzetközi versenyeken. Idén megtaláltuk ezt az érzést.

– És az a kohézió, ami Kammerer Zoltánnal és Pauman Dániellel megvolt a retro négyesben, jelen van most a hajóban?
– Összehangolódtunk, de nyilván Zoliékkal más a kötődés. Példának okáért én vagyok Dani kisfiának, Gergőnek a keresztapja, Toma minden hétvégén átmegy Zolihoz Gödre, hiszen gyakorlatilag szomszédok. Barátok maradtunk és én büszke vagyok erre a négyesre. Amelyben egyébként Zoli is szívesen szerepelt volna, csak „véletlenül” megnyerték az ezer párost Gál Péterrel, így ő abban a számban szerepel.

– És Pauman Daninak is van feladata ezen a világbajnokságon – igaz, ezúttal nem a vízen.
– Dani a világbajnokság egyik szakkommentátora és a szpíker itt a Maty-éren. Igyekszünk úgy teljesíteni pénteken, hogy csak jókat tudjon mondani rólunk.