Noha itt Berta Ákos (51), a DEAC gólszerzője a jégre került, a végén ő örülhetett a döntőbe jutásnak

 

A Magyar Kupa négyes döntőjét eredetileg április végén rendezték volna, ám miután a final fourban érintett csapatok mindegyikének lezárult már a bajnoki programja, előrehozták az MK-döntőt a húsvéti hétvégére. A Magyar Kupa címvédője, a Ferencváros és a házigazda DEAC az Erste Liga elődöntőjében búcsúzott, így az is eldőlt, hogy az alapszakaszban elért jobb helyezésének köszönhetően a Ferencváros lett a magyar bajnok, a DEAC a második, vagyis a négyes döntő első meccse előtt a zöld-fehérek vehették át a magyar bajnoki címért járó aranyérmet, míg a DEAC játékosainak az ezüst jutott.

Ami a meccset illeti: az első harmadot a Ferencváros kezdte valamivel aktívabban, Sági Martin például olyan lelkes volt, hogy ziccerben eltörte az ütőjét. A 7. percben aztán góllá érett a vendégek fölénye, Lauri Karmeniemi távoli lövésébe Rasmus Kulmala beletette az ütőjét a kapu előtt, így a korong az egyébként remekül védő Hetényi Zoltán hóna alatt a hálóba vágódott. Alig több mint négy percig örülhetett az előnyének a Ferencváros: Berta Ákos egyenlített szép figura végén a harmad közepén.

A középső játékrész gólt nem hozott, ám nagy küzdelmet igen, a vezetés megszerzéséhez a debreceniek talán akkor jártak a legközelebb, amikor Kiss Roland hatalmas bombája a jobb felső saroknál a kapuvason csattant – a vendégek pedig a harmad végén helyezték nagy nyomás alá Hetényi kapuját eredmény nélkül.

Újabb gólt a harmadik rész sem hozott, s a küzdelem élesedése mellett a feszültség is egyre inkább tapinthatóvá vált, egyre gyakrabbá váltak a játékmegszakításoknál a rövidebb összeakaszkodások, lökdösődések. A hajrában a zöld-fehérek előbb elvesztették Kóger Dánielt – Nagy Gergő lövése után az ujját találta el a korongot –, majd Karmeniemi újabb bombája csattant a vason, végül a debreceniektől is kiesett egy fontos csatár. A végig rendkívül tisztátalanul játszó, három kétperces büntetést is begyűjtő Mitch Versteeg a ziccerben kilépő Jan Daleckyt úgy ütközte le, hogy a debreceniek cseh támadója egy előreszaltó után landolt a jégen, és egyedül nem is tudta elhagyni a jeget – Versteeg viszont maradhatott...

DALECKY HATALMAS ESÉSE

Miután nem esett gól a 60 perc alatt, jöhetett a 4 a 4 elleni ötperces ráadás, amelyből alig telt el két perc, amikor Nagy Gergő egy ziccert csak szabálytalanul tudott megakadályozni, így kétperces kiállítást kapott. A DEAC szinte végigtámadta a 4 a 3 elleni emberfórt, és már úgy tűnt, hogy kivédekezi a Ferencváros az emberhátrányt, amikor a szezon során többször létszám feletti légiósként a debreceni keretből kimaradó Clint Filbrandt kissé balról kilőtte a bal felsőt, története során először Magyar Kupa-döntőbe juttatva a DEAC-ot.

Az FTC búcsújával eldőlt az is, hogy nem lesz címvédés a Magyar Kupában – ahogy a Dunaújváros 2012-es, sorozatban megnyert harmadik MK-elsősége óta egyetlen alkalommal sem volt.

JÉGKORONG MAGYAR KUPA
NÉGYES DÖNTŐ (DEBRECEN)

DEAC–FTC-TELEKOM 2–1 (1–1, 0–0, 0–0, 0–1) – h. u.
Debrecen, zárt kapuk között. V:
Kókai, Németh M., Muzsik, Szabó D.
DEAC:
HETÉNYI Z. – Kloz, Vokla – Sándor F., Kiss R. – FILBRANDT 1, Bogesics – Dalecky, Pesztunov, Turcotte – Hári N., BERTA 1, Kulesov (1) – Izacky (1), Molnár D., Mazzag – Kiss P., Kozma F., Szűcs I. (1). Edző: David Musial
FTC:
ARANY – Ellerby, M. Versteeg – Kärmeniemi (1), Sarcia – Hegyi Á., Tóth Gergely – Boros – Kóger D., Nagy G., Somogyi B. – Németh A. (1), Kulmala 1, Tóth A. – Pavuk, Hajós, Roczanov – Tóth R., Farkas S., Sági M. – Tóth Gergő. Edző: Fodor Szabolcs
Kapura lövések: 50–40
Kiállítások:
12, ill. 10 perc
MESTERMÉRLEG

David Musial:
– A Ferencváros nagyon erős, örömteli, hogy remek mérkőzést játszottunk ellene. Az első harmadban nem találtuk a ritmust, de a másodiktól felpörögtünk, és jobban is játszottunk. Fontos eleme a sikerünknek az emberhátrányos védekezés, ráadásul a csapategységünk kiemelkedő volt, Hetényi Zoli pedig fantasztikusan védett ezúttal is, tartást adott.
Fodor Szabolcs:
– Valahogy úgy nézett ki ez a meccs is, mint az Erste Liga elődöntője a Csíkszereda ellen: megvoltak a helyzeteink, mégsem sikerült belőni. Nem lehet véletlen, hogy ennyiszer ez történik velünk, önkritikusnak kell lennünk tehát, átgondolnunk, megtettünk-e mindent azért, hogy elérhessük a legnagyobb sikereket. Ennek a csapatnak az volt a legnagyobb erénye, hogy az utolsó másodpercig kapart, csúszott-mászott a sikerért. Talán ezt a megalkuvás nélküli küzdelmet hiányolhattuk az egész szezonban.

Később
HYDRO FEHÉRVÁR AV19–DVTK JEGESMEDVÉK 5–2 (1–1, 2–0, 2–1)
Debrecen, zárt kapuk között. V: Babic, Rencz, Kis-Király, Kedves A.
FEHÉRVÁR: KORNAKKER – Stipsicz, T. Campbell 1 – Horváth M., Caruso (1) – Geiger, Szabó D. – Dobmayer – Hargrove (1), HÁRI J. 2, Kuralt 1 – ERDÉLY CS. 1 (1), Bartalis I. (1), PETAN (2) – Kähkonen, Lahti, Sarauer – Mihály Ákos, Sárpátki, Szita. Edző: Antti Karhula
DVTK: Adorján A. – Wehrs, Hadobás (1) – Szirányi B. 1, Kiss D. (1) – Láda B., Vojtkó – WALKER (2), Vas J., Rokaly Sz. – Galajda, Magosi B., Csanyi – Révész, Galanisz, Miskolczi – RITÓ 1, Mattyasovszky, Lövei. Edző: Tokaji Viktor
Kapura lövések: 27–20
Kiállítások: 4, ill. 4 perc
MESTERMÉRLEG
Antti Karhula: – Kicsit lassan kezdtünk és többször hibáztunk, elsősorban támadásban. Nem volt sok edzésünk a hétvége előtt, ráadásul egészen más stílusú jégkorongot játszunk, mint az ellenfelünk. Aztán egyre jobbak lettünk, több időt töltöttünk a DVTK kapuja előtt. Ez a két nap van hátra az évadból, szeretnénk kiélvezni.
Tokaji Viktor: – Büszke vagyok a csapatra, főleg a fiatalokra, hogy elő tudtak lépni és így meg tudtuk nehezíteni a Fehérvár dolgát. Az eredményjelző nem tükrözi hűen a mérkőzést. Két fordulópont volt, az egyik az 1–1-nél kihagyott üres kapu, ami után gyorsan kaptunk egy gólt, a második pedig, amikor emberhátrányban még egy kiállítást kaptunk, a Fehérvár ebből tudott meglépni, ez a mérkőzésünkbe került.