Jégkorong: elég, vagy kevés? – Elnököt választ a szövetség

Vágólapra másolva!
2020.05.18. 08:20
null
Such Györgynek egyetlen kihívója van (Fotó: Szabó Miklós)
Május 27-én tartja a tisztújító küldöttgyűlését a Magyar Jégkorongszövetség, amely vezetésére a jelenlegi elnök, Such György mellett Szuper Levente is jelentkezett. Információnk szerint még ketten gondolkodtak a pályázáson, de az egyaránt az üzleti-politikai körökben tevékenykedő, változó jégkorong-bevonódással rendelkező jelöltek közül az első márciusban, a második áprilisban döntött úgy, hogy mégsem indul. Maradt tehát a 2016 óta elnöklő Such György, illetve a kandidálását április 16-án bejelentő Szuper Levente, aki játékos-pályafutása után a Vasas szakosztály-igazgatójaként dolgozott. Mindkettőjüktől kértünk interjút, mindketten azt kérték, hogy kérdéseinket e-mailben tegyük fel, a válaszok is így érkeztek. A kérdések nagyrészt azonosak, ám mivel a legutóbbi ciklusban más pozícióban dolgoztak, természetesen akadnak eltérő témák is, utóbbiakat külön szedtük. Különleges szerkezetű interjú következik a magyar hoki múltjáról, jelenéről és jövőjéről, tervekről és persze a jelöltekről magukról.

 

– Miként fogalmazódott meg Önben a gondolat (annak idején), hogy szeretne az MJSZ elnöke lenni?
Such György:
– A gondolat először nem bennem, hanem az MJSZ egykori legendás elnökében, az idén elhunyt Sárközy Tamásban fogalmazódott meg. Hosszú ideig el is hárítottam az ötletet, próbáltam másokat rábeszélni a jelöltségre. Hónapok teltek el, vészesen közeledett a tao-feltöltés határideje, százmilliók hiányoztak a kasszából. Miután közben többen is győzködtek, azt mondtam: belevágok, ha sikerül nem állami vállalatok befizetéseiből feltölteni a szövetség tao-keretét. Sikerült.
Szuper Levente:
– Az elmúlt kilenc évben olyan tapasztalatokat gyűjtöttem szakosztály-vezetőként, amelyek arra késztettek, hogy ha jobb hokis környezetet vagy szervezetet szeretnék kialakítani, akkor most változatunk vagy soha. Miközben aktív vezetőként szerettem volna a mikrokörnyezetemet jobbá, aktívabbá tenni, falakba ütköztem, piros-kék színekben nem tudtam gyökeresen változtatni, holott szükségét éreztem volna. Hogy ez előremenekülés-e vagy szimplán a környezet jobbá tételének jelentős lépése? Döntse el a környezet, amely körbevesz bennünket. Én nem az előremenekülés kifejezést használnám. A szakosztályt, amit felépítettem, tökéletes állapotban hagytam a klubra, a felnőtt csapat folytonosságát is sikerült biztosítani a jövőre nézve.

– Miként értékeli az elmúlt négy évet?
S. Gy:
– A napokban készültem el az összeállítással, amely hosszú oldalakon keresztül sorolja a ciklus főbb eredményeit a fejlődő nemzetközi kapcsolatoktól az egész országot és az összes klubot átfogó mentoredzői rendszerig, a professzionalizálódó szervezeti működéstől a mennyiségben és minőségben is fejlődő infrastruktúráig. A legnagyobb kudarcomnak azt érzem, hogy nem sikerült kellően tudatosítanom: a jégkorong szórakoztatóipari termék, ahol elsősorban a néző, a szurkoló számít. Tisztelet a kivételnek, de a klubjaink egy része a szurkolói bázis kiépítésébe, megtartásába, kiszolgálásába nem fektet annyi energiát, amennyit kellene.
Sz. L.:
– Ha a sportágba áramló pénzmennyiséget vesszük, mondhatnék elégedettséget, de ha az eredményességét, akkor kijelenthető: többet lehetett volna kihozni belőle. Sok helyütt elmondtam, hogy a férfiválogatott mérkőzései nem voltak teltházasak. Valahogy eltűntek a nézők a meccseinkről, ez szomorú tapasztalás. Beindultak ilyen-olyan programok, amelyek aztán abbamaradtak, a miértekre nem jött válasz. Szakosztály-igazgatóként több párbeszédet is elviseltem volna az elmúlt években.

– Hogyan látja a legfőbb szakmai pozíciók szerepének változását, a posztokon megforduló szakemberek munkáját és vízióját? Gondolunk itt Egri Gergely kinevezésére Szélig Viktorral szemben, majd az áthelyezésére és a sportigazgatói pozíció megszüntetésére, idén az általános igazgatói poszt létrehozására és Vas Márton kinevezésére, valamint a szakmai bizottság átalakulására és id. Kovács Csaba visszahívására.
S. Gy:
– Hadd kezdjem egy pontosítással: a sportigazgatóra vonatkozó ülésen az elnökség titkos szavazással Szélig Viktort választotta annak idején, és a döntés utáni visszalépése nyomán kapta meg Egri Gergely a pozíciót. Az utóbbi által képviselt koncepció számos eredményt hozott a magyar jégkorong számára. Neves, nemzetközi színtéren bizonyított szakembereket tudott Magyarországra csábítani, az ő kezdeményezésére indult el a Visegrád Kupa, és jött létre kiváló együttműködés a stabil A-csoportos szlovák jégkoronggal. A szakmai bizottság szerepköre most is terítéken van. Amikor a testület létrejött, rengeteg ügyben hozott eseti döntést, szakmai elgondolások között igyekezett választani, a hiányzó belső kompetenciákat pótolta. Azóta ezeket szabályzatok megalkotásával, főállású szakemberek alkalmazásával kezeljük. Id. Kovács Csabát a kezdetektől marasztaltam, de az előző szezon végén vált érezhetővé, hogy szívesen vállalna újra szerepet. Bízom benne, hogy továbbra is egymást erősítve tudunk dolgozni a magyar jégkorong megújításán. Az általános igazgató posztot svájci mintára hoztuk létre, további súlyt adva a nemzeti válogatottak ügyének. Vas Márton jó energiákat hozott, és a fejlesztési igazgatóval kooperálva a hosszabb távú fejlődést is szem előtt tartja.
Sz. L.:
– Miután Id. Kovács Csabát tisztelem és elismerem mint egykori nagy játékost és mint a szövetség egykori elnökét – még ha rövid időre is szólt a mandátuma –, felelőtlenség lenne tőlem a múltra vonatkozó bárminemű minősítést tennem. Hogy a szövetség struktúrájáról mit gondolok? Ha én leszek az elnök, tervezek strukturális változást.

– Mennyire elégedett a válogatottak és szövetségi kapitányaik teljesítményével, helyesnek érzi-e a stábok méretének szűkítését, átalakítását? Mi a véleménye a februári férfi olimpiai selejtezőn szereplést lemondó légiósaink döntéséről? Egyetért-e Vas Márton döntéseivel, hogy új kapitányokra van szükség, továbbá azzal, hogy a felnőttválogatottakhoz külföldi kapitányt szeretne, illetve milyen karakterű kapitányokat képzelne-e el a válogatottak élére?
S. Gy:
– Nem érzem feladatomnak, hogy nyilvánosan minősítsem a szövetségi kapitányok munkáját. Ha volt észrevételem, elmondtam nekik közvetlenül. Kifejezetten rosszul érint ugyanakkor, ha bármely, egyébként egészséges sportoló bármilyen okból lemondja a válogatottságot. A nemzeti címer felöltésének lehetősége kötelez, a szövetségi kapitány hívása megtiszteltetés! Ezért azt javasoltam, ha egy honosított játékos igazolható ok nélkül lemondja a válogatottságot, soha többé ne hívjuk be, és a bajnokságban számítson légiósnak. De a magyarokat illetően sem áll tőlem távol az a megközelítés, amit Reto Raffeiner, a svájci válogatottak korábbi igazgatója mondott: „Ha a szövetségi kapitány egyszer hív, és nem jössz, akkor nem vagy része többé a válogatott programnak.” Vas Márton döntéseivel egyetértek, és azt is jeleztem neki: amennyiben nagyobb változásokban gondolkodik, abban is számíthat a támogatásomra. A szövetségi kapitány karakterét is neki kell meghatároznia, én azt várom el, hogy a csapat az elődökhöz méltóan fejlődjön, küzdjön, és lehetőleg szárnyalja túl a korábbi eredményeket.
Sz. L.:
– Nem tisztem minősíteni bárkit is, mindenesetre büszke vagyok a friss világbajnok U20-as válogatottra, amelynek egyik kiemelkedő játékosa a Vasasban pallérozódó Páterka Bence volt Farkas Botond és Seregély Máté mellett, egyik edzője, barátom, Horváth András, és a kapusedző, Székely Csaba is piros-kék színekben vett részt a vb-n. Nem lenne helyes, ha úgy mondanék véleményt a légiósok kérdéséről, hogy nem ismerek minden körülményt. Egy szösszenet azért eszembe jut a közelmúltból: ligaülésen sokadik szakmai bizottsági döntés gyanánt egyéves stratégia került az asztalra. Ez nem jó, és ezt akkor is elmondtam. Vas Márton? Több mint harminc éve ismerem, bízom a döntéseiben. Biztos tudja, mit miért csinál.

– Miként látja az Erste Liga jövőjét a mezőny összetételét, a légiósszabályokat és az anyagi vonzatokat illetően?
S. Gy:
– A szponzori szerződés már lejárt, az Erste Bank kinyilvánította, hogy a hosszabbításra vonatkozó döntését a küldöttgyűlés után fogja meghozni. Ami a liga jövőjét illeti: a mostani helyzetben válságbajnokságban gondolkodunk, kevés pénzzel és légióssal. Véglegeset természetesen akkor tudunk mondani, ha látjuk a járványügyi korlátozások végét, és gazdasági következmények súlyosságát. Ugyanakkor dolgozunk egy programon, amely egyrészt könnyíthetne a klubok pénzügyi nehézségein, másrészt a profi sportban tarthatná a tehetséges fiatal játékosokat, akikre a jövő válogatottja is épülhet. Ennek sikerességéhez a kluboknak és az érintett játékosoknak együtt kell működniük a szövetséggel, és megérteni, hogy a járvány következményei teljesen más kihívások elé állítanak bennünket. Az eddig folyamatosan növekvő anyagi igényekből a fenntarthatóság érdekében mindenkinek lejjebb kell adnia. Ezzel együtt fontosnak tartom kiemelni: az abszolút prioritások egyike számomra, hogy a magyar bázisú bajnokság színvonala emelkedjen, és ebben továbbra is magas szinten működünk együtt a székely hokival. Amire még nagy figyelmet akarunk fordítani a továbbiakban is, az a fiatal tehetségek külföldi fejlesztésének támogatása. Örülünk, hogy hosszabb szünet után ismét van NHL-draftesélyes játékosunk Papp Kristóf személyében, és hogy olyanok járnak a nyomában máris, mint Vértes Nátán, Keresztes Levente és Mihalik András, akik a legnevesebb junior- es egyetemi ligákban kaphatnak lehetőséget. Az ilyen tehetségek útját egyengeti a szövetségi ösztöndíj program is, amely már harmadik éve működik.
Sz. L.:
– Nekem kifejezetten tetszik, hogy sok fiatal kaphat lehetőséget a jövőben. Emlékezzünk, a MAC-projekt is így indult, úgy néz ki, a következő szezonban – kis csúszással – bizonyíthat. Sokszor elmondtam már, hogy az NHL-ben egy „rookie” szerződése három év. Nem azért ennyi, mert felesleges pénze vagy ideje lenne bármely csapatnak, hanem mert egy fiatal srácnak türelem és bizalom kell a bizonyításhoz. A juniorkorból a felnőttbe fellépni a legnagyobb lépcsőfok – az élet úgy hozta, most sokan bizonyíthatnak. Ami az Erste Bank támogatását illeti: az első szó a köszönet, hogy egy ilyen tekintélyes bank minket, a jégkorongot választotta. Elhivatott és professzionális képviselet jár emellé.

Szuper Levente (Fotó: Tumbász Hédi)
Szuper Levente (Fotó: Tumbász Hédi)

– Miként látja a légióscsapataink helyzetét? Például volna-e fedezet a szövetség kasszájában, akár állami támogatás nyomán átcsoportosítással immár csak a DVTK-t befizetni a Tipsport Ligába a harmadik évre is?
S. Gy:
– Ennek a lehetőségét még nem vetettük el teljesen, hiszen a válogatott versenyképességének megőrzése szempontjából kulcskérdés, hogy a legjobbjaink folyamatosan magasabb terhelést kapjanak. De az is teljesen világos, hogy a szövetség kasszájában eddig sem volt és ezután sem lesz organikusan forrás erre a projektre. Tehát vagy sikerül külső segítséggel fedezetet biztosítanunk, vagy maguknak a csapatoknak kell ezt előteremteniük, amennyiben nem a hazai bajnokságban kívánnak indulni.
Sz. L.:
– A Tipsport Ligával kapcsolatban rengeteg a kérdőjel. Közhelyek pufogtatása nélkül azt kell mondanom, most befelé kell fordulnunk, a sportág irányaival, jövőjével kell többet foglalkoznunk, de amint minden információ birtokában leszek, erre a kérdésre is megtaláljuk megfelelő válaszokat.

– Mennyire ítéli sikeresnek a jégkorong tao-felhasználását, és látszik-e már bármi abból, hogy a koronavírus-járványnak milyen hatása lehet az MJSZ és a jövőjére?
S. Gy:
– A tao nyújtotta példátlan lehetőséggel eltérő sikerességgel tudtak élni a klubok és a sportág egésze. Sikeresnek azt minősítem, ahol olyan infrastruktúra jött létre, és olyan értékek képződtek, amelyek a nehezedő körülmények között is biztosítják egy sportszervezet élet- és versenyképességét. Ahol semmi maradandó, semmi fenntartható nem jött létre, az kudarc. A járvány gazdasági következményei az említett időtávban nyilván finanszírozási nehézségeket fognak okozni mindenhol a világban, ezen belül a nézők nélküli időszakot különösen nehéz lesz átvészelni.
Sz. L.:
– Siker? Nézőpont kérdése. Felhasználtuk... De nem épült normális csarnok, még mindig nincs otthona a magyar jégkorongnak, hogy az egyéb programokat ne is említsük. A női válogatott bravúros szereplésére visszagondolva és a sportág tömegbázisát tekintve lehet okunk az optimizmusra, ugyanakkor el kell döntenünk, merre tartunk. Erről írtam a programomat. Könyörtelenül ki kell tartani egy irány mellett és azt végigvinni, az hozhat újra látványos sikereket. A koronavírus hatásait még nem látjuk, csak sejtjük. A kormányzati tájékoztatások szerint nyár közepéig-végéig van terv. Időszakos újratervezések kellenek, a ligaülések alkalmával a ligamenedzsertől megnyugtató válaszokat kapok, de elég bekapcsolni a tévét és meghallgatni a híreket – vannak olyan szcenáriók, hogy ősszel is lehet még bőven min aggódni...

PLUSZKÉRDÉSEK...

...SUCH GYÖRGYHÖZ

– Mik voltak a legfőbb elképzelései a szerepről, a magyar jégkorong erőviszonyairól, ehhez képest milyen valósággal találkozott?
– Ne kerteljünk: a társadalmi munkában betöltött elnöki pozíció minden sportágban elsősorban a forrásszerzésről szól. Mindenekelőtt az volt tehát a célom, hogy a jégkorongsport finanszírozottsága szintet lépjen. Mára elmondhatom: soha nem volt annyi pénz a magyar jégkorongban, mint az elmúlt négy évben, és messze nem csupán a taóról beszélek. Az elnökségemet megelőző szezonhoz képest évente sokszoros összeget tudott a szövetség a klubok közvetlen támogatására fordítani. Az elnökségem előtti három év tao-átlagát a már lezárt három teljes szezonban több mint megdupláztuk.

– Mennyire élvezhető a vezetői pozíció a sok teendő és megoldandó feladat mellett?
– Ami a pozíció élvezetét illeti, „Az időjós” című film egy emlékezetes mondatát tudom idézni: „Semmi nem egyszerű, aminek értelme van.” Persze egy jó mérkőzés, egy nottinghami siker, egy női A-csoportba jutás minden küzdelmes munkát feledtetni tud.

– Miként fogadta, hogy Szuper Levente jelentkezett a szövetség elnöki posztjára? Olvasta-e a programtervezetét, és ha igen, mi a véleménye róla? Készített-e most hasonló saját tervet, és ha igen, annak mik a fő pontjai?
– Szuper Levente minden idők legjobb magyar jégkorongkapusa volt, a klubjaiban és a válogatottban mutatott teljesítménye példa lehet minden fiatal hokis számára. Alaposan össze kell szednie magát annak, aki túl akarja szárnyalni, amit elért! Eddigi sportvezetői teljesítménye alapján azonban másokkal együtt én is meglepődtem az MJSZ-elnöki ambícióin. A kluboknak elküldött anyagát olvastam, véleményem is van róla, de nem tartanám elegánsnak, ha ezen interjú keretei között mondanám el. Ha a jelen lévők igénylik, a küldöttgyűlésen meg fogom tenni. Ugyanez vonatkozik a további stratégiai célkitűzéseimre, ezeket szintén nem a széles közvéleménnyel, hanem a szakmával, a tagszervezeteinkkel illendő először megismertetnem.

...SZUPER LEVENTÉHEZ

– Mit tanult a teljes Vasas-projektből, felkészítette-e a még nagyobbnak tűnő feladatra? Mik lehetnek azok az elemek, amiket a tengerentúlon tapasztalt, át lehetne, kéne ültetni a hazai gyakorlatba, akár a szakma, akár a körítés, akár a szervezeti struktúrák terén?
– Hitem szerint az élet folyamatos tanulás, miért lenne ez másként a munkában? Szakosztály-igazgatóként naponta találtam magam olyan szituációkban, amelyek azonnali megoldást igényeltek. Szép ívet rajzol ki az elmúlt kilenc év és felkészített a szintlépésre. Amikor támogatói beszélgetéseken vettem részt, rendszeresen felvetődött a gazdasági szféra teljes hátat fordítása a jégkorongnak. Szinte semmit sem tud a piac a magyar hokiról. Amikor a Schiller-Vasas HC elindult az Erste Ligában, rengeteget beszéltünk arról, miket lehet átültetni a honi viszonyokba a külföldről hozott tapasztalatok közül. Vannak látványosak, ilyen volt a bevonulás és a fényshow a meccseinken – Fodor Szabolcs meg is jegyezte, amikor a Jégcentrumban játszottak, hogy végre jégkorongmérkőzésen érzi magát –, vagy a harmadszünetekben rendezett játék, amely egyre nagyobb sikerrel járt a nézők között. Amik kevésbé látványosak, de nekünk fontosak, hogy Ladányi Balázs csapatánál közös étkezések, csapatépítők, képzések és egyenruha voltak. Fegyelem és párbeszéd jellemzett bennünket a türelem és a bizalom mellett. Fantasztikus közösségteremtő tematikus napjaink voltak a Jégcentrumban meccsnapokon, és szívmelengető pillanatokat okoztunk gyermekotthonok lakóinak.

– Mi a véleménye arról, hogy lehettek volna még elnökjelöltek, ám ők idő előtt visszaléptek, így ketten vívhatnak a pozícióért a tisztújító közgyűlésen? Mivel készül maga mellé állítani a többséget? Kikkel írta a programját, és kiket szeretne feltétlenül maga mellé venni a munkához, ha nyer?
– Szeretném hangsúlyozni, hogy én a saját programomra és a kollégáimmal elképzelt jövőre tudok és akarok fókuszálni. Rengeteg beszélgetés előzte meg a dolgozatom végleges formáját. Ha tíz jelölttel szemben kellett volna megvédeni a gondolataimat, megtettem volna, nekem nem jelent problémát megbeszélni helyzeteket. Mindenesetre örülök, hogy van, akiket érdekel a programom és a jövőképem. Sok kérdés megtalál és őszintén mondom, tetszik, egy-két kollégának milyen pluszötletei vannak, hogy jobbá tegyük szeretett sportágunkat. Annak már kevésbé tudok örülni, hogy akikről azt gondoltam, társak lesznek a közös munkában, kiderült, nem lesznek azok... Amióta elindult a klubomnál a felnőtt projekt, négyen foglalkoztunk napi szinten mindennel a meztől elkezdve a meccsnapi belépőkön át a műkorcsolyás fellépő ajándékáig bezárólag. Ladányi Balázs a felnőtt csapat vezetőedzője és viszi tovább a kilenc éve megkezdett munkát Káposztásmegyeren, Horváth Andrásnak is van már munkája a Vasason kívül, végül de nem utolsósorban állandó munkatársamat, Pehl Bernadettet pedig képletesen szólva anno egy hosszabb mérkőzésre hívtam magammal a televízióból, és bízom benne, hogy a jövőben is velem tart. Van egy mondás, amit tőle hallottam és nagyon tetszett: aki nem tervez, a saját sikertelenségét tervezi meg. Az elmúlt két évben bejöttek a terveink, bízom benne, nem most tévedünk először.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik