Az elmúlt évek egyik legismertebb salzburgi fiatalja, a norvég Erling Haaland csak egy évet töltött az osztrák klubnál, mielőtt Dortmundba szerződött   (Fotó: AFP, arcvhív)

 

A CIES legfrissebb kimutatása szerint a Benfica 2015 óta 379 millió euró értékben adott el az akadémiájáról kikerülő játékosokat, ezzel a vizsgált időszakban a legnagyobb bevételre tett szert a saját nevelésű játékosok eladásából. Olyan, ma már többségében sztárnak számító, a saját utánpótlásból kikerülő játékosokat adtak el az évek során, mint Rúben Dias (Manchester City – 68 milli euró), Joao Félix (Atlético Madrid – 127 millió euró), Reanto Sanches (Bayern München – 35 millió euró), Joao Cancelo (Valencia – 15 millió euró), André Gomes (Valencia – 15 millió euró), Bernardo Silva (Monaco – 15.75 millió euró ).   

Fontos azonban tisztázni, kiket is tekintünk saját nevelésű játékosnak, mert a CIES mindenkit saját nevelésűnek vett, aki megfordult egy adott klub utánpótlásában.  Az Európai Labdarúgó-szövetség  a 2006–2007-es idénytől tette kötelezővé a nemzetközi csapatok számára, hogy bizonyos számú, saját nevelésű játékost szerepeltetniük kell . Az UEFA a saját nevelésű játékosok definícióját úgy határozta meg, hogy nemzetiségtől függetlenül azok a játékosok tartoznak ebbe a körbe, akik 15 és 21 éves koruk között megszakítás nélkül legalább három évet eltöltöttek egy adott klubnál.

A Benfica nevelőmunkájának értékét mutatja, hogy a fent felsorolt játékosok az UEFA szabálya alapján is saját nevelésűnek számítottak, igaz éppen a legmagasabb áron értékesített Joao Félix a Benfica mellett az FC Portónak is sokat köszönhet, melynél az U17-es korosztályig futballozott. Arról pedig nem szól a fáma, hogy a Benfica mekkora játékostömeggel dolgozik egy-egy korosztályban, és hány olyan játékos van közöttük, akiből később még csak élvonalbeli játékos sem biztos, hogy lesz.

Az elmúlt néhány évben például két magyar is megfordult a klubnál, Csoboth Kevin, aki felnőtt élvonalban eddig egy meccsen szerepelt, az ősszel Fehérváron, jelenleg az NB II-ben játszik Szegeden, és ugyancsak az NB II-ben, Csákváron szerepel Molnár Rajmund, aki másfél évet töltött el a Benfica utánpótlásában. Aztán a CIES-listán 16. PSV utánpótlásában is játszottak magyarok az elmúlt években, például a ma már Szerbiában szereplő Kun Bertalan és a jelenleg az NB II-ben futballozó Horváth Olivér. Utóbbi a CIES-listán 4. Ajax utánpótlásában is játszott, ahogy a most már az FC Dallasban szereplő Schön Szabolcs is – közös bennük, hogy bár a több évet eltöltöttek a PSV, illetve az Ajax utánpótlásában, sok külföldi társukhoz hasonlóan ők sem jutottak el a holland élvonalig a felnőttek között. Tehát a Benficához hasonlóan az Ajax és a PSV esetében is elmondható, nagy számokkal dolgoznak, és bár valóban képeznek későbbi világklasszisokat is, százalékos arányban csak nagyon kevés játékosból lesz valódi klasszis, vagy akár csak portugál vagy holland élvonalbeli játékos, ahhoz képest, mennyien fordulnak meg a szóban forgó klubok akadémiáján.  

Ráadásul sok olyan játékost is eladnak ezek a klubok, akiket valójában nem is ők neveltek, de jó időben szerződtették őket, és náluk váltak ismert játékossá, mint például az Ajax által az előző idényben a Chelsea-nek 40 millió euróért eladott Hakim Zijes vagy a Benfica által Frankfurtba eladott, onnan a Real Madridhoz kerülő Luka Jovics.  

Azt is látni kell, hogy sok európai klub úgy tud jelentős hasznot húzni az utánpótlásában megforduló játékosokból, hogy még három évet sem tölt el náluk az adott tehetség 15 és 21 éves kora között – tehát az UEFA idézett meghatározása alapján nem is számít saját nevelésű játékosnak –, de már adják is tovább.

Tipikusan ebbe a kategóriába tartozik a közép-európai térség egyetlen, a CIES listáján top húszba került csapata (18.), az osztrák Red Bull Salzburg, amely 140 millió euróért értékesített olyan játékosokat, akik 2015 óta megfordultak az akadémiáján, de közülük többeknek nem volt három évük a klubnál 15 és 21 éves koruk között, tehát az UEFA meghatározása szerint nem számítanak saját nevelésűnek. Ebbe a kategóriába tartozott például a Leipzignek eladott (12 millió euróért), ma már a Wolverhamptonban szereplő, dél-koreai  Hvang Hi Csan, a Brightonba szerződött (23 millió euróért) zambiai Enock Mwepu – őket eleve 19 évesen szerződtették, így nem jöhetett ki a három év 21 éves korukig. A 2019 januárjában, 18 évesen a norvég Moldétól megszerzett Erling Haalandot pedig egy évvel később már tovább is adták Dortmundba (20 millió). A Red Bull Salzburgnál az is árnyalja a helyzetet, hogy előszeretettel igazolnak Ázsiából és Afrikából , tehát Európán kívülről játékosokat, akik viszont a szabályok szerint 18 éves kor alatt nem szerződtethetők, ezért is van az, hogy többeknél nincs meg a három év, mert a kiemelkedő tehetségeket 20 éves koruk környékén már adják is tovább.

Az utóbbi években vált meghatározó szereplővé a fiatal játékosok szerződtetése, felépítése terén az olasz Atalanta is, amely 7. a CIES-listán, 211 millió euróval, de rájuk is igaz, hogy a 18-20 éves koruk körül megszerzett játékosok gyorsan mennek is tovább. Például a tavaly nyáron a Bolognának 14.5 millióért eladott, korábban 18 évesen igazolt Musa Barrow sem töltött el egészen három évet a klubnál, amikor először kölcsönadták a Bolognának 2020-ban. A 2015-ben, 18 évesen szerződtetett Franck Kessié is csak másfél évet töltött az Atalantánál, előbb az U19-es csapatban, majd a felnőtteknél, mielőtt kölcsönadták a Cesenának, majd később 24 millió euróért eladták a Milannak. (Az olasz klubok kiválasztási folyamatáról is képet kaphatnak  azok az érdeklődők, akik részt vesznek Riccardo Guffanti, a Serie A-s Cagliari vezető játékosmegfigyelőjének következő, magyarországi, alapszintű scouttanfolyamán – részletek itt!)

A közép-európai térségből a Salzburg mellett még egy klub szerepel a CIES 50-es listáján, a Dinamo Zagreb 135 millió euróval a 22. Ebből az összegből 30 százalékot tesz ki a spanyol Dani Olmo, aki 16 éves korától öt és fél évet töltött el Zágrábban, de esetében meghatározó volt, hogy a Dinamo előtt az FC Barcelonánál is nevelkedett hét éven keresztül. Egyébként pedig a Dinamo Zagreb által az elmúlt években eladott játékosok között is találunk több olyat, aki egyáltalán vagy csak kevés időt töltött el a klub utánpótlásában. Például a múlt nyáron a francia Rennes-nek eladott Lovro Majer már 20 éves volt, amikor a Dinamo szerződtette, de a korábban a Napolinak 13.5 millióért eladott Marko Rog is már elmúlt 19 éves, amikor a Dinamóhoz igazolt.

Ezek a példák mind azt támasztják alá, a jó utánpótlás-nevelő klubok nagy része annak is köszönheti a játékospiacon szerzett bevételeit, hogy megfelelő scouting révén kiválóan működik a kiválasztás és a legjobb időben, 18–20 év között szerződtették azokat a játékosokat, akik aztán a klubnál fel tudták hívni magukra a még tehetősebb csapatok figyelmét, mert már megvoltak azok a szakmai alapjaik, amik ezt lehetővé tették.