Tehetséges volt és szorgalmas, de őszintén szólva senki sem gondolta, hogy ilyen sokra viszi majd” (Fotók: Imago Images)


A Bajnokok Ligája párizsi döntőjének Real Madrid–Liverpool párosítása igencsak megosztotta a semleges futballszurkolókat világszerte. Nem tudjuk, hány, de bizonyára nagyon kevés olyan város(rész) van a világon, ahol kivétel nélkül mindenki a Real Madridért szorított, természetesen Madrid sem tartozik közéjük. Egyről azonban biztosan tudunk: a Lyon melletti, a Métropole de Lyon különleges státusú nagyvároshoz tartozó Bron Terraillon település mind a 42 ezer lakosa a Real Madridnak szurkolt azon az estén, hiszen ott született 1987. december 19-én, és ott nőtt fel Karim Benzema, akit Bronban szinte szentként imádnak (holott minden ő, csak nem szent, de erről majd a harmadik részben...).

„Minden gyerek ő akar lenni, ő a mi hősünk – mondta Benzemáról első ifjúsági edzője, Frédéric Rigolet a brit SunSport 2022 áprilisi riportjában. – Amikor csak teheti, visszajön a városba, a családja továbbra is itt él, nem játssza meg magát, egy közülünk. Mindig hoz magával néhány tucat futballcipőt, és megkér minket, hogy osszuk szét azok között, akik a legjobban rászorulnak, dedikál néhány mezt, ott segít, ahol tud. A sógorának van egy falatozója, ott szokott velünk meccset nézni.”

A nagy kiterjedésű lyoni külvárosi területen Bron Terraillon is az 1960-as években népesült be, amikor ott jutottak letelepedési lehetőséghez a volt francia gyarmatokról érkező észak-afrikai menekültek, különösen az 1962-ben véget érő algériai háború után. A metróvonalakon túli elhanyagolt külváros azóta is a bűnözés melegágya, aki teheti, elkerüli, de – ilyen a szülőföld – Benzemának nincs kedvesebb hely sehol a világon. Karim édesanyja, Wahida Lyonban született és nőtt fel, de apja, Hafid Északkelet-Algériának abból a részéből emigrált Franciaországba, mint Zinédine Zidane szülei. A nyolcgyerekes családba négy fiú és négy lány született.

Kilencéveen került a Lyonhoz, 18 évesen kapott profi szerződést, 34 évesen pedig már vlágsztár


A házuktól alig ötven méterre található Benzema első klubja, a Bron Terraillon SC pályája, amelyhez nyolcévesen igazolt. Amíg a klubnál volt, barátai Cocónak becézték, és miután két gólt szerzett egy U10-es meccsen az Olympique Lyon akadémiája ellen, felkeltette a város legnagyobb klubjának figyelmét. Serge Santa Cruz elnök először elutasította az érte tett ajánlatot, de Benzema szüleinek kérésére mégis elengedte a tehetséges fiút az OL-hez. „Alacsony, sovány, csendes gyerek volt, a bátyjának sokkal jobb testi adottságai voltak  – idézte fel első edzője, a már említett Frédéric Rigolet. – Csak akkor szólalt meg, ha nagyon muszáj volt. Leginkább a labdával barátkozott. Amikor véget ért az edzés, vette a labdáját, és egy falnak rugdosva gyakorolt még órákig. Még tizennégy-tizenöt évesen, már a Lyon játékosaként is visszajött edzések után ahhoz a falhoz egyedül rugdosni a labdát. Tehetséges volt és szorgalmas, de őszintén szólva senki sem gondolta, hogy ilyen sokra viszi majd.”

A Lyon akadémiáján annak ellenére kollégiumi férőhelyet kapott, hogy azt csak a várostól messze lakó gyerekeknek szokták biztosítani, Karim szülei azonban kikönyörögték, mert így szerették volna megvédeni fiukat a Bron Terraillonban a tizenévesekre leselkedő veszélyektől, a bűnözéstől, az utcai bandáktól, a drogoktól.


A Lyon akadémiáján „diszkrét és tisztelettudó” diákként emlékeznek rá, aki a kezdetektől jól teljesített a pályán, labdaszedő lehetett a felnőttek meccsén, és gyakran magasabb korosztályban léphetett pályára. Miután az U16-os bajnokságban 38 góljával országos gólkirály lett, a 2004–2005-ös idényre felkerült az OL tartalékcsapatába, amely a francia negyedosztályban szerepelt. Úgy lett házi gólkirály tíz találatával az idény végén a második helyen végző csapatban, hogy csak az őszi szezonban lépett pályára. Merthogy a teljesítménye olyan meggyőző volt, hogy a tavaszt már az első csapatnál tölthette, a vezetőedző, a legendás Paul Le Guen nem várt tovább vele, hogy bedobja a mély vízbe. Már 2005. január 15-én bemutatkozhatott a Ligue 1-ben a Metz ellen, s csereként beállva gólpasszal járult hozzá a 2–0-s győzelemhez. Még abban a hónapban aláírta első profi szerződését. A Jean-Michel Aulas elnök vezette, aranykorát élő klub éppen sorozatban negyedik bajnoki címére hajtott, és Benzemának olyan csapattársai voltak, mint Michael Essien, Florent Malouda, Éric Abidal, Sylvain Wiltord. A 17 éves fiúnak a nagycsapathoz kerülve beavatási szertartáson is át kellett esnie, és miközben halk, motyogós előadásán harsányan nevettek társai, váratlanul elhallgatott, és határozottan, vészjóslóan azt mondta egyiküknek: „Ne nevess, azért jöttem, hogy elvegyem a helyed!”

Nem kellett sok idő hozzá, hogy a „fenyegetés” valósággá váljon. Abban a szezonban ugyan csak hatszor léphetett pályára, és gólt még nem szerzett, de máris francia bajnoknak mondhatta magát. A következő idényben – már Gérard Houllier irányítása alatt – vissza-vissza kellett még játszania a tartalékcsapatba, mivel a brazil Fred személyében sztárcsatárt szerződtetett a klub, de 13 meccs jutott neki a felnőttek között is. És megszerezte első élvonalbeli gólját is 2006. március 4-én az Ajaccio ellen 3–1-re megnyert bajnokin, előtte eredményes volt már a Bajnokok Ligájában, 2005 decembe­rében a norvég Rosenborg ellen (2–1), első dupláját pedig a Francia Kupában szerezte meg a Grenoble ellen (4–0).

KARIM BENZEMA LEGSZEBB LYONI GÓLJAI

Az Olympique Lyonnal négyszer lett bajnok s egyszeres kupagyőztes


Második idényében meglett a második bajnoki aranyérme is, a 2006-os francia Szuperkupa elhódításában pedig már fontos szerepe volt, mivel a PSG elleni meccsen értékesített egy tizenegyest, ezzel lett 1–1, a tizenegyespárbajt – amelyben Benzema ugyancsak a kapuba talált – pedig a Lyon nyerte meg 5–4-re.

Azzal, hogy a következő, 2006–2007-es idényt rögtön góllal kezdte a Nantes-tal szemben, majd három héttel később duplázott a Nice ellen, a BL csoportkörében pedig a Steaua Bucuresti és a Dinamo Kijev ellen is eredményes volt, jelezte, hogy a felnőtteknél töltött harmadik évadában már nem elégszik meg marginális szereppel. A bajnokságban 21 meccsen jutott szóhoz, öt gólt szerzett, és meglett a harmadik bajnoki címe is. Ráadásul 2007 márciusában a válogatottban is bemutatkozhatott, az Ausztria elleni 1–0-s meccsen rögtön győzelmet érő góllal.

Mindig tudja, mit akar (Fotó: Adidas)


Az igazi áttörést azonban – amely már nemzetközi hírnevet is hozott neki – a negyedik lyoni idénye hozta el. Florent Malouda, Sylvain Wiltord és John Carew is távozott Lyonból, Benzema megkapta a középcsatárposztot és a 10-es mezt, és rendkívül jó kapcsolatot alakított ki Alain Perrin vezetőedzővel. Kulcsjátékos lett, 36 bajnoki meccsel és 20 góllal, további hat találattal a Francia Kupában és néggyel a BL-ben. Mondani sem kell, újabb bajnoki arany lett a jutalma, és elhódította a Francia Kupát is, így pályafutása során először duplázott. (A bajnokságot és az országos kupát egyazon idényben azóta sem tudta többször elnyerni.) Ő lett a Ligue 1 gólkirálya és őt választották meg az idény legjobb játékosának is. Megkapta a 2008-as Bravo-díjat, amely az Európában játszó legjobb fiatal labdarúgónak járt, és először került fel a neve az Aranylabda-jelöltek listájára. Nem csoda, hogy a Lyont ostromolták érte a kérők, de az a klub, amely akkor már hosszú évek óta képviselte azt az üzleti szemléletet (amit ma is), hogy maga nevel ki, majd értékesít jó pénzért játékosokat, Benzemához igencsak ragaszkodott, és 2008. március 13-án 2013-ig meghosszabbította a szerződését, további egy év opciós joggal.

Ám az ajtón már kopogtatott egy mindenkinél rámenősebb és csábítóbb kérő.

A Real Madrid.

(A következő részben: A madridi évek)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. június 18-i lapszámában jelent meg.)