Egy őrült naplójából: Fel, vörösök!

Amikor Bielsa 2007-ben a Copa América-kudarcot követő nagytakarítás után elvállalta a chilei szövetségi kapitányi posztot a helyi legenda, Nelson Acosta utódaként, rögtön megnyert egy fontos párharcot, hiszen évi 1.5 millió dolláros fizetést alkudott ki magának, és 2010-ig írt alá. Nem kezdődött éppen eredményesen chilei karrierje, ám miután meghúzott néhány személyi változtatást, 2008 októberében legyőzték az argentinokat, és ha nem is díszlépésben, de könnyedén jutottak ki a dél-afrikai seregszemlére.

Gólképes védelem

A „vörös"-nél, a chilei válogatottnál csak a brazilok rúgtak több gólt a selejtezők során, eggyel (33-at), igaz, a selecao csak feleannyit kapott, mint a 22 találatot benéző Bielsa-legénység. Még a tovább nem jutó Kolumbia is csak 18-szor kapitulált… Pedig igazán kiváló kezdőkapussal büszkélkedik a válogatott a csapatkapitány Claudio Bravo (Real Sociedad) személyében, a védelemben pedig több olyan játékosra is számíthat Bielsa, akik európai gárdákban keresik kenyerüket és az alkalmat a támadások megakadályozására: a rutinos középhátvéd, Pablo Contreras a PAOK, a védelem összes posztján és szűrőként is bevethető Arturo Vidal a Leverkusen, a középső védő Gonzalo Jara a West Bromwich alkalmazottja. A sor két alaptagja a szintén multifunkcionális Waldo Ponce (Universidad Católica) és a középen szereplő Gary Medel (Boca Juniors). A Ponce, Medel, Jara, Cereceda, Vidal ötös bármilyen összeállításban alkothat védelmi hármast vagy négyest Bravo előtt, azt azonban ne feledjük, hogy a selejtezők során igencsak „gólképesnek" bizonyultak.

Fernándezre és Gonzálezre várva

A 3–3–1–3-as taktikai felállást preferáló Bielsa középpályássorában igen gyakran variálta a selejtezők során a középső szűrők személyét (Marco Estrada, Vidal, Medel, Carlos Carmona, Mauricio Isla, Claudio Maldonado), az irányítói szerepkör viszont egyértelműen az 1986-os születésű Matías Fernándezé, 2006 legjobb dél-amerikai játékosáé. Fernándezen áll vagy bukik a Roja kreativitása, amihez a legtöbbet a CSZKA Moszkva balszélsője, Mark González teheti hozzá. Fernández helyettese az al-Aint erősítő Jorge Valdivia lehet, Gonzálezé pedig a CF Américában légióskodó, villámgyors Jean Beausejour.

Nem érheti szó Suazo gólerősségét

Bielsa és Chile legjobb támadója egyértelműen a selejtezők során tíz találatig jutó Humberto Suazo, akit remekléseinek hatására el is vitt a spanyol Real Zaragoza. A bal szélen a már említett González, Beausejour páros, a másik szélről a xerezes Fabián Orellana vagy az udinesés Alexis Sánchez támogatásában bízhat leginkább. A korai kvalifikációs szakaszban pályára lépett egyébként a nagy Marcelo Salas is, sőt kétszer eredményes volt, de ő még 2008 végén visszavonult. Jó hír viszont a Chile-fanok számára, hogy visszatért a nemzeti csapatba néhány olyan játékos, akit még 2007-ben, a Copa-kudarc után száműztek. Közülük a védő Contreras mellett a legértékesebb chilei futballista, a Besiktas ballábas támadó középpályása, egyik motorja, Rodrigo Tello tehet legtöbbet a vb-sikerért.

Dél-Amerika hollandjai

Bielsa 2007 elején az Argentína ellen 0–2-vel és a Bravo – Álvarez, Ponce, Riffo – Fierro, Iturra, Vidal – Matías Fernández – Rubio, Suazo, González összeállításban kezdte a sorozatot, és ehhez a hadrendhez ragaszkodott is, egy-két kivételtől eltekintve (ilyenkor a 4–3–3-as hadrendet választotta). Az utolsó előtti fordulóban a továbbjutást már a Bravo – Medel, Ponce, Vidal – Millar, Carmona, Beausejour – Matías Fernández – Orellana, Suazo, González kezdővel harcolták ki hőseink, de a vb-n aligha meri csak három védővel kiállítani csapatát az argentin kapitány. Dél-Amerika hollandjaitól tehát támadó szellemű, a földrésznek megfelelően harcos (itt-ott durva), a szélsőjátékra és Fernández karmesteri talentumára épített játékot várhatunk a 2010-as világbajnokságon. Hogy mindez mire lehet jó? Ha továbblépnének csoportjukból, azt máris „Őrült” siker(e)ként könyvelnék el. Talán még az évi másfél millió dolláros jövedelmen is srófolhatna egy kicsit az argentin…