Nem az jelentett meglepetést, hogy Izland – története során először – kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra, hiszen a 2014-es világbajnokság előtt is csak a pótselejtezőn vérzett el Horvátországgal szemben. Sokkal inkább az volt döbbenetes, hogy meglehetősen simán jutott tovább az A-csoportból, amelyben Hollandia, Csehország és Törökország is szerepelt. Az izlandiak egészen az utolsó fordulóig vezettek, végül a második helyen végeztek a csehek mögött – két ponttal megelőzve Törökországot, s héttel a franciaországi viadalról lemaradó Hollandiát.

A mindössze nagyjából 330 ezer lakosú szigetország válogatottja a selejtezőben a hollandokat oda-vissza legyőzte (2–0, 0–1), odahaza hármat vágott a törököknek (3–0) és hátrányból nyert a csehek ellen (2–1). A franciaországi repülőjegyet szeptemberben biztosította be, amikor otthon 0–0-s döntetlent játszott Kazahsztánnal.

Izland a legkisebb ország (a lakosság számát nézve), amely valaha kvalifikálta magát az Eb-re. Csupán 21 508 igazolt futballistája van – összehasonlításképp: a hollandoknak több mint egymillió, a világbajnok németeknél pedig ez a szám meghaladja a hatmilliót. Azonban nem szabad azt gondolni, hogy az izlandi „csoda” pusztán a véletlen műve. Sokkal inkább a több mint egy évtizede megkezdett alapos, jól felépített munka édes gyümölcse. A kétezres évek elején a helyi szövetség és a kormány jelentős erőfeszítéseinek köszönhetően új irányba terelték a szigeten amúgy nagy népszerűségnek örvendő labdarúgást. A korábbi, cseppet sem ideális állapotokhoz képest ma már egész évben lehet foglalkozásokat tartani és mérkőzéseket rendezni időjárástól függetlenül – hála a közel húsz műfüves, s a több mint 150 kisméretű pályának. Az utánpótlásképzésben a legkisebbektől kezdve magasan képzett, főállású edzők foglalkoznak a gyerekekkel. Alátámasztja ezt, hogy 2010-ben 630 izlandi tréner vett részt UEFA-tanfolyamon, ami a lakosság 0.2 százalékát jelenti.

A megkezdett út első vitathatatlan sikere egyértelműen az Eb-szereplés, de az sem elhanyagolható, hogy az izlandi rendszerben egyetlen tehetség sem veszik el, minden fiatal játékos szem előtt van, mindenkinek esélye nyílik arra, hogy kihozza magából a maximumot. Nem véletlen, hogy az északi válogatott jelentős része külföldön futballozik klubszinten, sőt meghatározó topligás játékosai is vannak.

ERŐSSÉGEK
+ Csapategység és mentalitás. Közhelynek tűnhet, de az izlandiaknál tényleg átlag feletti összhangról beszélhetünk. A játékosok egy közegből származnak, kitörési lehetőséget láttak a futballban, erre tették fel az életüket gyerekkoruktól kezdve, s bennük is megvan az északiakra jellemző pozitív gondolkodásmód. Nem véletlen, hogy számos légiósnak álló izlandi csapatkapitány a klubjában. Ehhez pedig olyan szurkolótábor párosul, amelynek szíve együtt dobban övéivel. Persze az se volt hétköznapi, ahogy a norvégok legyőzése után Dzsudzsák Balázsék együtt énekeltek a drukkerekkel a Groupama Arénában, egy Izland méretű ország esetében azonban figyelemre méltó, hogy háromezer szurkoló, a lakosság közel egy százaléka utazott el Amszterdamba, a Hollandia elleni selejtezőre. Egy tízmilliós országban ez azt jelentené, hogy 100 ezren kísérik el a válogatottat idegenbe.

+ Aranygeneráció. A jelenlegi lehet Izland első „aranygenerációja” – igaz, korábban is voltak kiváló, nemzetközi szinten jegyzett labdarúgói, de a válogatott most mutatta meg magát igazán. A Hollandia ellen kerettagok közül heten a 2011-es U21-es Eb-n is részt vettek, korukat tekintve pályafutásuk legjobb évei felé közelítenek szélsebesen. A mag jelentős része az 1980-as évek végén vagy az 1990-es évek elején született, így ők a fentebb említett fejlesztések első fecskéi, akik már nem csak a nyári évszakban tudtak hazájukban futballozni. A kulcsemberek közül többen magas szinten szerepelnek a klubjaikban: Ragnar Sigurdsson (FK Krasznodar) az orosz, Gylfi Sigurdsson (Swansea) az angol, Kolbeinn Sigthórsson (Nantes) pedig a francia élvonalban pallérozódik, de többek között a holland, a svájci, az angol másodosztályú, az olasz és a belga bajnokságban is vannak izlandiak.

+ Az esélytelenek nyugalma. Történetük első Eb-jére készülnek, azt pedig senki sem várhatja el, hogy rögtön nagyot alkossanak. Izlandnak, akárcsak a többi kis nemzetnek, élveznie kell a torna minden egyes percét. A játékosokon nincs nyomás, nem kapnak a fejükre hideget-meleget, ha nem jutnak tovább a csoportból; ha meg igen (amire jó esélyük van), az csak hab a már így is finomnak ígérkező tortájukon.

GYENGE PONTOK, VESZÉLYEK
– Rutintalanság. Nem lehet félresöpörni azt a tényt, hogy izlandi labdarúgó még sohasem lépett pályára Eb-n vagy vb-n. Egy kontinenstorna pedig egészen más kávéház, mint akár a Premier League, az Európa-liga vagy a Bajnokok Ligája. Persze ez nem azt jelenti, hogy Izland teljesen esélytelen lenne a sikeres szereplésre, hiszen a nagyobb futballnemzetek is voltak újoncok egykor. A rutin azonban döntő lehet egy-egy kiélezett meccs vagy szituáció során.

– Sérülés. Több kulcsjátékos van, akinek kiválása érzékenyen érintheti Lars Lagerbäck szövetségi kapitány terveit. A legnagyobb veszteség (Sigurdsson mellett) talán a csatár Kolbeinn Sigthórsson lenne, aki a selejtezőben három gólt szerzett, s ezzel csapata második legeredményesebb játékosa volt. A 25 éves támadó 2011 és 2015 között az Ajaxban futballozott, de gyakran volt sérült. Nyáron a francia élvonalbeli Nantes-hoz igazolt, s nem sokkal a klubváltása után autóbaleset érte, kórházba kellett szállítani, ám nem szenvedett súlyos sérülést. Sigthórsson játéka kulcsfontosságú az izlandi taktikában: elöl kiválóan tartja meg a labdát, erős testalkata mellett a gyorsaságra sem lehet panasza, ráadásul jól fejel. A gólszerzéssel nincs gondja, 30 mérkőzésen 18-szor talált be a nemzeti együttesben, de helyzettől függően önzetlenül továbbítja a labdát, ha szükséges. Sohasem áll le, 90 percen át képes harcolni – azok a védők, akiknek figyelme hajlamos kihagyni, pórul járhatnak.

– Helyreáll a világ rendje? Lehet, hogy az izlandiak selejtezős bravúrja csak egy felcsillanás volt? A nyolcadik fordulóban a kazahok elleni 0–0 Eb-szereplést ért Izlandnak, utána viszont Lettországgal „csak” döntetlent játszott (2–2), Törökországban pedig alulmaradt (0–1). Ezt követően két felkészülési mérkőzését egyaránt elveszítette: a lengyelektől 4–2-re, a szlovákoktól 3–1-re kapott ki – igaz, mindkétszer vezetett. Pedig Lengyelország és főleg Szlovákia nem feltétlenül jobb csapat, mint az izlandiakra váró portugál, osztrák duó, sőt még Magyarország sem sorolható más súlycsoportba.

ALAPFELÁLLÁS
Lars Lagerbäck és Heimir Hallgrímsson tanítványai a selejtezőkön rendre 4–4–2-es hadrendben álltak fel. A kapuban a 31 éves Hannes Halldórsson helye megkérdőjelezhetetlen. A NEC kapusa 2011-ben debütált a válogatottban, korábban filmrendezőként dolgozott. Többek között az ő nevéhez fűződik az izlandiak 2012-es eurovíziós dalának klipje. A védelem alapesetben a Birkir Saevarsson, Ragnar Sigurdsson, Kári Árnason, Ari Skúlason összetételben szerepelt, a középpályán pedig Birkir Bjarnason, Gylfi Sigurddson és a csapatkapitány Aron Gunnarsson helye bombabiztos. Elöl a már említett Sigthórsson alapember, társaként pedig többen is szóba jöhetnek – olykor még a 37 éves, korábban a Barcelonában is szereplő Eidur Gudjohnsen is.

KULCSJÁTÉKOS

Gylfi Sigurdsson. Az izlandiak legmagasabban jegyzett játékosa a Swansea-t 2014 óta erősítő, 26 éves támadó középpályás, aki a kvalifikáció során mind a tíz mérkőzésen pályára lépett, s hat góljával a legeredményesebb izlandi volt – többek között a portugál Cristiano Ronaldónál és a belga Eden Hazard-nál is többször talált be. Sigurdsson tizenhat évesen került az angol Reading utánpótlásába, a 2007–2008-as évad előtt pedig profi szerződést kapott. Néhány kölcsönjáték után meghatározó játékos lett, s a 2009–2010-es szezonban kulcsszerepe volt a Reading FA-kupa-menetelésében. A Liverpool ellen a hajrában tizenegyesből egyenlített, hogy aztán a hosszabbításban a Reading 2–1-re nyerjen. A Burnley ellen a 87. percben győztes gólt szerzett, s így tett egy fordulóval később a West Bromwich Albion ellen is. Pályafutása addigi legjobb klubidénye után három évvel meghosszabbította szerződését a Readinggel, ennek ellenére még azon a nyáron a német 1899 Hoffenheimhez igazolt. Sajtóhírek szerint a Reading klubrekordot jelentő összeget kapott az izlandi középpályásért. Első németországi idényét tíz góllal és két assziszttal zárta, s a Hoffenheim szurkolói megválasztották az idény legjobbjának – pedig csak tizenhárom meccsen volt kezdő. A következő szezonban kevés lehetőséget kapott, tavasszal a Swansea City kölcsönvette, s bemutatkozhatott a Premier League-ben. Sorozatos jó teljesítményével 2012 márciusában őt választották meg a hónap legjobb játékosának, ezzel ő lett az első izlandi, aki kiérdemelte a díjat. Bár a Swansea meg akarta vásárolni Sigurdssont a Hoffenheimtől, Brendan Rodgers menedzser távozása miatt az üzlet kútba esett, így az izlandi a Tottenhamhez ment. Két szezon után visszatért a Swansea-hoz, s a 2014–2015-ös kiírás első bajnokiján gólt és gólpasszt jegyzett a Manchester United elleni győzelem (2–1) során. Közben hazájában végigjárta a korosztályos válogatottak ranglétráját, az U21-es Eb-re kijutó csapat alapembere volt. A felnőttek között 2010 májusában debütált: Andorra ellen (4–0) gólt lőtt szabadrúgásból és adott egy gólpasszt. A selejtezőben a hollandok ellen összesen háromszor volt eredményes. A pályán leginkább középen, a „karmester” posztján szeret játszani, a gólszerzésben és az előkészítésben is remekül teljesít, emellett magabiztosan értékesíti a tizenegyeseket, és szabadrúgásból is gyakran eredményes.

A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY

Rendhagyó módon két ember irányítja az izlandi válogatottat – legalábbis papíron. A svéd Lars Lagerbäck 2011-ben vette át az izlandi kispadot, s korábban jelezte, a 2016-os Eb után visszavonul, ezért a szövetség Lagerbäck segítőjét, Heimir Hallgrímssont társkapitánnyá léptette elő, s a torna után ő veszi át a stafétabotot. Lagerbäck egymás után öt nagy tornára juttatta ki Svédországot kapitányként 2000 és 2008 között, majd a nigériai válogatottat irányította rövid ideig. A 2010-es vb-n az afrikai csapat Lagerbäckkel nyeretlenül búcsúzott a csoportkörben, s a svéd szakember nem hosszabbított a szövetséggel. A kapitánnyal Izland megtáltosodott, a csalódást keltő 2012-es Eb-selejtező után pótselejtezőig jutott, ahol kikapott Horvátországtól, s így egy hajszállal lemaradt a vb-ről. A következő kvalifikációs sorozatban azonban nem volt megállás. Lagerbäck elmondása szerint amit Izlanddal elért, semmihez sem fogható, még a svéd kapitányként megélt sikerek sem érnek a nyomába. A kijutást jelentő döntetlen után a tréner az izlandi drukkereket méltatta, s alig találta a szavakat, amikor érzéseiről, gondolatairól faggatták a riporterek. A helyi szakértők és játékosok gyakran ismételték, hogy amíg korábban a válogatott többnyire döntetlenre törekedett, addig Lagerbäckkel mindig a győzelem a cél – még Hollandia ellen is. Ez a mentalitás pedig a jelek szerint nagyon passzol az izlandi csapathoz, s amennyiben Hallgrímsson magáévá teszi azt a tudást, amit Lagerbäck mellett dolgozva elsajátíthat, akkor a franciaországi torna után sem kell aggódniuk a szigetország lakóinak.

RÓLUNK MONDTÁK
„Fantasztikus – értékelte egy szóval Tómas Thór Thórdarson, az izlandi 365 Media újságírója a csoportbeosztást a Nemzeti Sport Online-nak. – Ausztriát ugyan el akartuk kerülni, de Portugáliának örülünk, mert az első kalapból talán ez az együttes a leggyengébb – persze ettől még erős csapatról van szó. Magyarországot pedig biztosan le tudjuk győzni. Szerintem Ausztria végez a kvartett első helyén, Portugália másodikként jut tovább, míg Izland megelőzi Magyarországot és ott lesz a legjobb tizenhat között. A harmadik kalapból egyértelműen Magyarország volt a kívánt ellenfél – legalábbis az én fejemben.”

♦ AZ EURÓPA-BAJNOKSÁG, A MENETREND

2016. június 10.–2016. július 10.
A 24 csapatot 6 négyes csoportba osztották. A csoportok első két helyezettje és a négy legjobb harmadik helyezett továbbjut a nyolcaddöntőbe. A nyolcaddöntőtől egyenes kieséses rendszerben zajlik a torna, a harmadik helyért nem rendeznek mérkőzést.