A társak helyezkedése, amikor Szalai Ádámhoz kerül a labda

 

Magyarország befejezte szereplését az Európa-bajnokságon, de a különböző cikkek, elemzések és véleménymegosztások kommentszekcióiban az egyik legtöbbször visszatérő téma a magyar csapattal kapcsolatban Szalai Ádám személye. A szurkoló lélektanát megértve, de szakmabeliként értetlenül állok a jelenség előtt. Szalai Ádám az egyik legfontosabb, leghasznosabb és legpótolhatatlanabb tagja a jelenlegi magyar labdarúgó-válogatottnak. Ahhoz, hogy reálisan lássuk Szalai Ádám teljesítményét, következzen az Európa-bajnokságon látott megmozdulásainak rendszerezése és elemzése következik.

A futballteljesítmény, mint fogalom, nagyon nehezen meghatározható, hiszen maga a játék is kiemelkedően szubjektív természetű. Egy játékos teljesítményét holisztikus módon, teljes egészében kell kezelni. Ezért ez a fogalom sem csak számokban (pl. futásmennyiség), sem esztétikai jellegű érzésekben (pl. Patrik Schick a világ legjobb támadója) nem fejezhető ki.

Két játékos közül annak a teljesítménye jobb, aki jobban képes illeszkedni a rá kiosztott szerepen belül az adott csapat elvárásaihoz. Például: más szerepe van egy izlandi kapusnak a saját válogatottján belül, mint a spanyol válogatott kapusának, akinek folyamatosan játékban kell lennie lábbal is.

Ezért Szalai Ádám értékelése is a saját szerepén, a vele szemben támasztott szakmai elvárásokon keresztül lehetséges. Azaz: megteszi-e azt, amit Marco Rossi és az általa képviselt „védekezz és kontrázz” futballstílusában megkövetel a 3–5–2-es felállásban játszó éktől a magyar válogatottban.

Ebben a stílusban és felállási formában Szalai Ádám szerepét nagy bizonyossággal körbe lehet határolni a játék momentumain keresztül. A következőkben Szalai viselkedésformáit vizsgálom meg védekezésben, támadásban és a rögzített szituációk adta helyzetekben.

SZALAI ÁDÁM JÁTÉKA LABDÁVAL

A magyar csapat mélyen a saját térfelén, sokszor a saját tizenhatosának előterében horgonyzott le és tartotta ellenfeleit relatíve távol saját kapujától. A mérkőzések nagy részében az ellenfeleknél volt a labda, a magyar csapat csupán másodpercekre volt képes megtartani. Az InStat adatai szerint egy-egy labdabirtoklási fázisban a magyar csapat átlagban 11.6 másodpercig tartotta meg egyhuzamban a labdát ellenfeleivel szemben. Tizenegy másodperc nem sok idő, így mindegyik játékosnak a lehető leghatékonyabban kell felhasználnia saját erőforrásait annak érdekében, hogy ebben a rövid időben hasznossá tudjanak válni.

Szalai szerepe ebből kifolyólag erősen behatárolt. Szalai elvárt viselkedésformái akkor, amikor a labda a magyar csapatnál van:

♦ Magyar labdaszerzésnél azonnal mutatnia kell magát, neki kell lennie annak a játékosnak, aki megtartja a labdát, hogy legyen elegendő ideje a magyar csapatnak a felzárkózáshoz.

♦ Segítenie kell a csapat és a labda feljebb jutását, tulajdonképpeni lépcsőfokként kell funkcionálnia, tipikusan azokban az esetekben, amikor a magyar csapat át akarja játszani a letámadó ellenfelek vonalait.

♦ Összhangban kell lennie árnyékéktársával, liftmozgásokkal megteremtve a lehetőséget arra, hogy ha ő maga visszalép, akkor a másik (jellemzően Sallai Roland) be tudjon indulni a Szalai által üresen hagyott területekbe.

Ehhez a feladategyütteshez hozzátartozik az, hogy gyakran találja magát elszigetelten a többi csapattársától távol. Nagy felelősség az övé: úgy kell megtartania a labdát, hogy nincsenek segítő társak, ráadásul az ellenfelek állandóan emberfölényben vannak körülötte. Szalainak minden rutinjára szüksége van ahhoz, hogy ezeket a helyzeteket sikerrel oldja meg: szabálytalanságokat, bedobásokat, illetve leterhelt védőjátékosokat eredményez a magyar válogatottnak Szalai Ádám játéka.

SZALAI ÁDÁM JÁTÉKA LABDA NÉLKÜL

A magyar csapat mélyen a saját térfelén védekezett, Szalai átlagpozíciója Gulácsi kapujától gyakran 30-35 méterre volt megtalálható. Ez két okból történt: egyrészt, mert így védekezve könnyebb volt eltüntetni az ellenfél minőségi előnyeit, másrészt azért, mert így több terület maradt a magyar ellentámadásokhoz.

Ebben a védekezési rendszerben Szalai szerepe az első védővonalban volt megtalálható, azt kellett megakadályoznia, hogy az ellenfél bejátssza a középső területeket. Ha a labdát a pálya széle felé sikerült irányítani, nem volt megtiltva a csapatkapitánynak, hogy ott próbáljon labdát szerezni, agresszivitását kihasználva az ellenfelet hibára kényszerítse.

Ezen túlmenően, Szalai csapatkapitányhoz méltóan példát mutatott a játék azon momentumaiban, a labda nélküli szituációkban, amelyekben a magyar csapat számára a legmegterhelőbb szituációk voltak. Ez a példamutatás az apró kisegítésekben, nüansznyi belépésekben, a folyamatos küzdőszellemben volt tetten érhető.

Bár Szalai védőmunkája gyakran nem látványos, mégis rendkívül hasznos. Főleg annak szellemében, hogy egymás kisegítése, az önfeláldozás, illetve a csapatmunka alapvető értéke Marco Rossinál a magyar csapatnak.

SZALAI ÁDÁM JÁTÉKA RÖGZÍTETT HELYZETEKBEN

A mai modern futballban, különösképpen a válogatottak tornáin, a rögzített helyzetek kezelése kiemelkedően fontos feladat, védekezésben és támadásban egyaránt. Amikor a magyar válogatott szögleteit és szabadrúgásait elemeztem az Eb-re felkészítő meccseket vizsgálva, a FIFA 2018-as, oroszországi világbajnoksággal kapcsolatos szakmai összefoglalóját idéztem:

„Ha a tizenegyeseket nem számítjuk, a 2018-as világbajnokság legnagyobb változása a rögzített szituációkat tekintve a szögleteket érintette. Átlagosan minden 29. szögletből egy gól született. Ugyanez a szám a dél-afrikai tornán, 2010-ben 61 volt, míg Brazíliában, 2014-ben 36. A szögletek növekvő hatékonysága Oroszországban a kieséses szakaszban is folytatódott, ahol a csapatok 31 szögletből átlagoltak egy gólt. Brazíliában ezért az egy gólért 41 szögletet kellett végignézni a kieséses szakaszban. Jól látható tehát, hogy a különböző ilyen szituációk, azon belül is a szögletek döntő érvényességgel bírnak kiélezett meccseken.”

Ezekhez a helyzetekhez még a bedobások is hozzájönnek, hiszen a labda nélküli csapatok számára az ellenfél bedobásai kiváló alkalmat szolgáltatnak letámadásaik megindítására. Annál is inkább megfelelő alkalom az ellenfél bedobása a letámadáshoz, hiszen automatikus emberhátrányban van a labdát bedobó csapat a bedobást végrehajtó játékos hiányában.

Szalai Ádám a rögzített szituációk minden fajtájában vezérszerepben volt, a bedobásaink kezelésében pedig kifejezetten hasznosnak bizonyult. Nem szabad lebecsülni a játék ezen szegmensét sem, hiszen ezekkel az apróságokkal lehet különbséget tenni egy döntetlen és egy győzelem végeredménye között.

ÖSSZEGZÉS

Szalai Ádám a jelenkori magyar labdarúgás számára nélkülözhetetlen. Személyes megfigyelésem az, hogy a média, a szurkolók és a szakmabeliek jelentős része nem a Marco Rossi által meghatározott szerepén, hanem saját elvárásaikon keresztül értékelték a magyar csapat támadójának teljesítményét. Ezzel nem vették figyelembe azt, hogy mi volt a csapaton belül betöltött szerepe, milyen elvárásoknak kellet az öltözőfalain megfelelnie, és hogy a játékostársak mi alapján ítélték meg játékának minőségét. 

Azok pedig, akik védeni próbálták Szalait, nagyon sokszor leszűkítették Szalai hozzáadott értékének a listáját a vezéri, hangadói és csapatkapitányi szerepre.

Azt gondolom, hogy Szalai Ádám teljesítette, gyakran túl is teljesítette a tőle elvártakat, már ami Rossi kapitány elvárásait illeti. Gólja és gólpassza Németország ellen önmagáért beszél, az új mainzi szerződés pedig csak hab a tortán.

SZALAI ÁDÁM GÓLJA