Eb 2020: Csak elképzelni lehet, mibe csöppenünk – Kleinheisler

– Mondhatjuk, hogy stílusosan búcsúzott a bajnokságtól?
– Szerencsére tényleg elkaptam a fonalat, örülök, hogy végre megtaláltam a helyemet – felelte lapunknak Kleinheisler László, az Eszék és a magyar válogatott 27 éves középpályása, aki góllal segítette 2–1-es győzelemhez csapatát az NK Istra ellen a horvát élvonal utolsó fordulójában. – A legfontosabb, hogy megkaptam a bizalmat, a visszajelzések alapján pedig éltem vele. Ennek köszönhető, hogy hatékonyan tudtam segíteni csapatomat.

– A védekezés vagy a támadás hangsúlyosabb a játékában?
– Ez a pozíciómtól függ. Amikor a szélen kapok lehetőséget, többet kell besegítenem a védekezésbe, de ez nem jelent plusz terhet. Természetes, hogy ilyenkor kisegítem a társakat, sohasem volt jellemző rám, hogy ne akartam volna kivenni a részem a védekezésből. Amikor középen számítanak rám, kicsit szabadabb szerepkörben mozgok, ott a támadások segítése az elsődleges feladat. Ezzel együtt sosem voltam lazsáló típus, szó nélkül visszazárok, ha kell.

– Az Eszékkel a második helyen végeztek a Dinamo Zagreb mögött. Milyen volt a hangulat az évadzárón?
– A lefújás után volt kisebb ünneplés. A klub történelmének legjobb eredményét értük el az ezüstérem megszerzésével, erre büszkék lehetünk. A végén minden labdarúgó kapott emlékdíjat, szép este volt. Persze akadtak olyan pillanatok, amikor úgy éreztük, befoghatjuk a Dinamót, de összességében nem lehetünk elégedetlenek. A meccset követően a szurkolókat is beengedték a stadionba, mindannyian vártuk már, hogy végre találkozhassunk velük. Nem könnyű hónapokon keresztül üres lelátók előtt futballozni, nagyon hiányzott a támogatásuk, bízom benne, hogy hamarosan magunk mögött hagyjuk a vírust, és a következő idénytől ismét a drukkereink előtt játszhatunk.

– Mi kell ahhoz, hogy az Eszék még szorosabb versenyfutásra késztesse, esetleg megelőzze a zágrábi együttest?
– Erre nehéz válaszolni. Érzésem szerint csapatszinten nincs nagy különbség a két klub között, de a Dinamo még kicsivel kiegyensúlyozottabb, kevesebb pontot veszít a kisebb csapatok ellen. A következő idényben sem lesz könnyű letaszítani a trónról, ezzel együtt nem lehet más a célunk.

– A második hellyel a nyáron induló Konferencialigába kvalifikálta magát az együttes. Mit várnak a sorozattól?
– Nyilván sok függ a sorsolástól, itt is kaphatunk nagyon erős ellenfeleket, az európai kupasorozatokra egyébként sem lehet legyinteni. Teljesen más kihívást jelent, mint a bajnokság, de kár lenne ennyire előreszaladni, mert szombat este óta az Európa-bajnokság a legfontosabb. Karrierem egyik csúcspontja lesz, most csak az foglalkoztat, hogy minél jobban felkészüljünk a kontinenstornára. A Konferencialigával ráérünk az Eb után foglalkozni.

– Az előző idényben harmincegy bajnokin hat gólig és hat gólpasszig jutott. Elégedett ezzel a teljesítménnyel?
– Mivel eddigi pályafutásomban még nem sikerült ilyen jó számokat produkálnom, úgy vélem, büszke lehetek rá. Ne értsenek félre, mindig többre vágyom, érzésem szerint sok van még bennem, de ha a játékos élete addigi legjobb idényét futja, akkor nincs miért szégyenkeznie. Természetesen a gólokhoz és a gólpasszokhoz a társak is kellettek, de úgy érzem, jó úton járok, bízom benne, hogy a válogatottban is állandósítani tudom ezt a formát.

– A szerződése jövő nyárig köti Eszékhez. A következő idényt is ott tervezi?
– Egyelőre igen. Megeshet, hogy lesznek ajánlataim, de amíg nincs konkrétum, felesleges bármiről beszélni. Egyébként is, ahogy említettem, most a válogatott a legfontosabb. Szerencsére százszázalékos állapotban csatlakoztam a társakhoz, fizikailag minden rendben, úgyhogy nagyon várom a következő heteket.

– Akkor beszéljünk a válogatottról. Belegondolt már, milyen érzés lesz a telt házas Puskás Arénában pályára lépni az Európa-bajnokságon?
– Persze, de ezt az érzést nem lehet szavakba önteni. Hihetetlen bele­gondolni, hogy a következő tétmeccsem akár a Cristiano Ronaldóval felálló Portugália elleni is lehet… Minden futballista álma, hogy ilyen mérkőzéseken lépjen pályára, de amíg nem futunk ki a gyepre a több tízezer néző elé, amíg nem halljuk a buzdításukat, addig csak elképzelni lehet, mibe csöppenünk. Egyedül annyi biztos, hogy pokolian nehéz három meccs vár ránk, de az utóbbi egy évben megmutattuk, egyetlen ellenféltől sem szabad félnünk. Ha egységes csapatként megyünk fel a pályára, ha kellően kemények és szervezettek leszünk, emelt fővel vonulhatunk az öltözőbe.

– Melyik ellenfelet tartja a legerősebbnek?
– A francia válogatottat tenném az első helyre, mégpedig a támadósor miatt. Persze mind a három ellenfél más-más kávéház, de még egyszer hangsúlyozom, ha a hozzáállás megfelelő lesz, és hiszünk magunkban, bármelyik csapat életét megkeseríthetjük.

– Van-e olyan középpályás a három ellenfélnél, akinek kifejezetten kedveli a játékát?
– Nem szeretek egy-egy játékost kiemelni, de ha muszáj válaszolni, akkor N'Golo Kantét említeném a franciáktól. Elképesztő munkabírású játékos, de ha szembekerülök vele, mindent megteszek, hogy ne tudjon megállítani.