Dunakömlődről indult, lefutotta Pavard-t és Varane-t – Fiola mesés története

nemzetisport.hu nemzetisport.hunemzetisport.hu nemzetisport.hu
Vágólapra másolva!
2021.06.20. 07:00
null
Fiola lő, Kimpembe (3) és Varane (4) csak néz – 1–0-ra vezet Magyarország! (Fotó: Szabó Miklós)
Gyerekkorában tűzoltó szeretett volna lenni, a paksi utánpótlásban nem tartozott a legtehetségesebbek közé, de kitartásának, alázatának köszönhetően mégis NB I-es labdarúgó lett, majd válogatott. 2015-ben combizomszakadással a lábában is fontos szerepet játszott abban, hogy a norvégok elleni pótselejtezőn kijutott a válogatott az Eb-re. Fölfelé ívelő pályafutását azonban a 2016-os Eb-n megtörte egy sérülés, amely után három éven keresztül újabb és újabb megpróbáltatások vártak rá. Már az is szóba került, hogy befejezi karrierjét, szerencsére nem tette, felépült a sérüléseiből és szombaton pontot érő gólt szerzett a világbajnok francia válogatott ellen.  

FIOLA MÁR 14 ÉVESEN IS OLYAN VOLT, MINT SZOMBATON A FRANCIÁK ELLEN

NÉVJEGY: FIOLA ATTILA
Született: 1990. február 17., Szekszárd
Sportága: labdarúgás
Posztja: védő
NB I-es meccsei/góljai: 279/3
Válogatottsága/góljai: 37/2
Klubjai: ASE Paks (–2005), Paksi SE (2005–2009), Paksi FC (2009–2014), Puskás Akadémia (2015–2016), Mol Fehérvár FC (2016–)
Kiemelkedő eredményei: magyar bajnok (2018), 4x bajnoki ezüstérmes (2011, 2017, 2019, 2020), bajnoki bronzérmes (2021), Magyar Kupa-győztes (2019), Ligakupa-győztes (2011), Ligakupa-ezüstérmes (2010), Európa-bajnoki nyolcaddöntős (2016)

Az 1990 februárjában, Szekszárdon született, de dunakömlődi származású Fiola Attila, vagy ahogy futballberkekben ismerik, Fityó egy interjúban elmondta, viszonylag későn, 9 éves kora körül kezdett el futballozni. Előtte az volt az álma, hogy tűzoltó lesz.

„Érdekes, arról ábrándoztam, hogy tűzoltó leszek, de hogy futballista, arról nem mesélte még áprilisban a Nemzeti Sport mellékletében, a Képes Sportban. – Ennek is megvolt az oka: édesapám tűzoltó volt, gyerekfejjel lenyűgözött, amit csinál. Otthonról, Dunakömlődről sokszor elkísértem a paksi állomásra, volt, amikor én is ott töltöttem az éjszakát, mintha csak műszakban lettem volna. Az élet aztán némiképpen átírta a forgatókönyvet, a bátyám követte apu példáját – én pedig futballista lettem.”

Azt pedig a Paksi FC utánpótlás-vezetőjétől, Péter Norberttől tudjuk, hogy csak 15 évesen került a tolnai klub utánpótlásába, öt évvel később pedig már NB I-es futballista lett: 2009 áprilisában a ZTE ellen debütált az élvonalban, ma pedig már 279 NB I-es meccsnél tart (2014-ig játszott Pakson, majd egy idényt lehúzott a Puskás Akadémiában, 2016 óta pedig a Fehérvár játékosa).

„Úgy gondoltuk, Attilának a tehetsége alapján mindenképp nálunk kellene folytatnia. Azt elmondhatom róla nyugodtan, hogy éjt nappallá téve csak a futball körül forgott a gondolata. Olyan volt a habitusa is, hogy nem volt előtte ellenfél, amit az adott mérkőzésből ki lehetett hozni, azt megtette – mesélte az NSO-nak az Eb előtt Péter Norbert.

És a 15 éves Fiola habitusa tökéletesen passzol ahhoz, amit a világbajok franciák ellen láthattunk tőle: nem számított, hogy védő létére hirtelen az ellenfél kapuja előtt kellett helytállnia, hogy Benjamin Pavard (Bayern München) és Raphaël Varane (Real Madrid) személyében két, egyaránt BL- és vb-győztes védővel szemben kellett futóversenyt nyernie, és a világ legjobb kapusai között számon tartott Hugo Lloris eszén is túl kellett járnia. A lehető legtöbbet akarta kihozni a helyzetből – ami sikerült is neki, hiszen gólt szerzett. A válogatottban másodszor, teljes profi pályafutása alatt hetedszer talált be (háromszor NB I-es bajnokin, kétszer a Magyar Kupában és kétszer a válogatottban).

Péter Norberttől azt is megtudtuk, vagány gyerek volt, aki nem akart kimaradni „semmi jóból”, ugyanakkor sosem volt panasz a hozzáállására, mindig kész volt a munkára, bármit megcsinált zokszó nélkül.

„Csak jókat lehet mondani a gyerekkori Fiola Attiláról. Kemény, harcos játékos volt, aki megvédte saját magát és a csapattársait is, de sosem jellemezték kirívó szabálytalanságok. Férfiasan játszott már akkor is, a vérmérséklete, a megalkuvás nélküli győzni akarás már gyerekként is megvolt benne, nagyon sokat tudott segíteni a társainak, a csapatnak a játékával.”

„Paksról, illetve Dunakömlődről idáig eljutni, hogy két Eb-n is részt vehetek – merészebb álmaimban sem gondoltam volna – reagált a nevelőedző szavaira Fiola az NSO-nak, még a válogatott ausztriai edzőtáborában. – Noha remek edzőim voltak, akkoriban még nem voltak olyan egyéni képzések, mint ami manapság már sok helyen adott. A csapatunkban is voltak olyan játékosok, akik sokkal tehetségesebbek voltak, viszont nekem az akaratom, az, hogy minden edzésen száz százalékot adtam, a kitartásom vezetett oda, hogy NB I-es játékos lehettem, utána pedig tudtam annyit fejlődni, hogy ide eljuthattam, amire nagyon büszke vagyok, ezt már nem veheti el tőlem senki.”

Érdekesség még Fiolával kapcsolatban, hogy az elmúlt egy évben a válogatottban már különböző poszton is láthattuk őt: jobb oldali felfutó szélsőként, belső védőként és most az Eb-n kétszer is bal oldali szélsőként. Elmondása szerint Pakson támadó is volt, az U15-ben és az U17-ben házi gólkirályi címig jutott. Péter Norbert elmondta, Pakson később többször váltogatták is a posztját, mert az utánpótlásból még középpályásként került fel az első csapatba és mutatkozott be az NB I-ben, de később hátrakerült a védelembe, Éger László oldalán volt középső védő, de játszott a védelem szélén is, és volt olyan is, hogy védekező középpályásként szerepelt. Fiola ezzel kapcsolatban elmondta, Marco Rossi rendszerében talán a jobb oldali belső védő posztját szereti a legjobban, de természetesen mindig ott próbálja a legjobbját nyújtani, ahová az edző állítja.

AZ ÉLET IKSZRE JÁTSZIK

Fiola Attila a pályafutásában lépésről lépésre haladt előre, 2015-ben a Norvégia elleni pótselejtezőn másfél meccset lejátszott úgy, hogy beszakadt a combizma, de ettől is függetleníteni tudta magát. Aztán a 2016-os Eb-n, az osztrákok ellen is remek teljesítményt nyújtott, csakhogy a hajrában megsérült, az Eb-n így már nem játszhatott (pedig a családja csak az Izland elleni találkozóra érkezett ki Franciaországba, ezért már nem is láthatták őt a pályán) – az a sérülés a teljes karrierjét megtörte.

„Az osztrákok elleni nyitó meccs maga volt a csoda, szenzációs győzelmet értünk el. Még most is kiráz a hideg, ha eszembe jut, milyen hangulat uralkodott Bordeaux-ban. Apró szépséghiba, hogy egy rossz mozdulat közbeszólt, a mérkőzés utolsó perceiben megsérültem, és bár reménykedtem abban, hogy nincs nagy baj, nem sokkal később már gipszcsizmát viseltem… Azt követően egyik csapás ért a másik után: részleges bokaszalag-szakadástól kezdve belső oldalszalag-sérülésen, arccsont- és kézfejtörésen át a már-már elviselhetetlen térdfájdalomig. A sors sokat elvett tőlem ebben a három évben, ezt már senki és semmi sem adhatja vissza. Az utolsó év volt a legrosszabb. Volt, amikor csak kicsit fájt a térdem, máskor már nem kicsit, megint máskor rettenetesen. A kisfiammal sem tudtam játszani, mert képtelen voltam leguggolni… Pokolian nehezen éltem meg azt a periódust, mentálisan is megviselt. Az önbecsülésemnek sem tett jót, hogy nem tudok játszani, vagy ha játszom is, nem úgy, ahogy szeretnék. Eljöttek a rokonok és a barátok, hogy megnézzenek, de nem azt a Fiola Attilát látták a pályán, akit máskor. Nem titok, volt idő, amikor már-már odáig jutottam, hogy innen nincs visszaút és befejezem a pályafutásomat. Hogy mégis volt, az a mindvégig mellettem állók mellett a már említett akaratomnak is köszönhető, ha el is bizonytalanodtam, sohasem adtam fel” – emlékezett vissza Fiola, akinek végül az FC Barcelona orvosa segített és rendbe hozta a térdét.

Fiola a csalódott Kantét vigasztalja a franciák elleni meccs után (Fotó: Szabó Miklós)
Fiola a csalódott Kantét vigasztalja a franciák elleni meccs után (Fotó: Szabó Miklós)

A Jóisten is úgy akarhatta, hogy még egy Európa-bajnoki részvétel megadasson nekem. Azok után, hogy jó mélyről visszakapaszkodtam, hiszek magamban! Az a vágyam, minimum egyszer pályára lépjek az Eb-n. Ha ez megvalósul, kvittek leszünk. Az élet ikszre játszik…” – mondta a védő az áprilisi interjúban, aki ezen az Eb-n már azért is küzdött, hogy hároméves kisfiát, Dominikot boldoggá tehesse.

Az élet lehet, hogy ikszre játszik, de szombaton, a magyar válogatott, Fiolával az élen győzelemre tört a franciák ellen, és még ha a vége 1–1 is lett, nemcsak Dominikot, hanem egy országot sikerült boldoggá tennie a góljával, a csapatnak pedig a pontszerzéssel. Talán jobb, hogy végül nem tűzoltó lett belőle…

A MECCS UTÁNI ÖRÖMSZAVAK
„Az egész pályafutásom lepörgött előttem. Köszönöm a családomnak és a barátaimnak, akik végig mellettem álltak és támogattak” – nyilatkozta a könnyeivel küszködve a magyar válogatott gólszerzője, Fiola Attila a franciák elleni döntetlent követően az M4 Sportnak.

„Remek csapatjáték után értük el ezt a fantasztikus teljesítményt, a szurkolók is nagyszerű hangulatot teremtettek. Talán ez életem legszebb napja. Itt volt az egész családom, nagyon büszkék rám” – folytatta a 31 éves védő.

Fiola a gólról elmondta, az volt a fejében, hogy kaput találjon. Örül, hogy higgadtan tudta megoldani a szituációt.

„A mester kérte, hogy sűrűn forgassuk a játékot. Kaptam egy keresztlabdát, láttam, hogy Sallai Roland lép felém, fejjel elé tudtam tenni a labdát, ő pedig jól pörgette vissza. Ezután el tudtam vinni a labdát, beléptem Varane elé, hogy ha ütközünk is, akkor tizenegyest kapjunk. Ez nem történt meg, helyzetbe kerültem, az volt a fejemben, hogy eltaláljam a kaput. Örülök, hogy ennyire nyugodt voltam, és szépen meg tudtam oldani a szituációt. Boldog vagyok, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek, az élet visszaadott valamit” – utalt a gólszerző a legutóbbi Eb-re, amikor az első mérkőzést követően sérülés miatt nem tudott pályára lépni.

Összeállította: Pór Károly

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik