F1: Jim Clark körhátrányból állt az élre, de aztán jött az utolsó kör

Jim Clark az 1960-as évek leggyorsabb versenyzője volt, 1963-ban és 1965-ben világbajnok lett, 1964-ben az utolsó versenyig volt esélye a vb-címre, de egyébként hiába volt villámgyors, a törékeny Lotus sokszor kifogott rajta. Tökéletesen jellemzi karrierjét az alábbi statisztika: 25 futamot nyert meg, míg a második helyen csak egyszer ért célba.

Hetvenkét versenyéből 33-at kezdett az élről, 48-at az első sorból. Monzában négyesre nyújtotta pole-sorozatát, de 1967-ben tényleg volt jelentősége annak a máig népszerű félmondatnak, hogy „a pontokat vasárnap osztják”: a monzai futamig nyolc versenyből kettőt megnyert, a másik haton műszaki hiba hátráltatta, ötöt fel is kellett adnia. Balszerencse-sorozatát a Brabham-istálló használta ki, Denny Hulme 43, Jack Brabham 34 ponttal állt az Olasz Nagydíj előtt, a harmadik helyezett Chris Amonnak 20, Clarknak 19 egysége volt.

Akkoriban nem vonatkoztak szigorú szabályok a csapatokra, Monzában a Ferrari egy autót indított, míg a Honda kihagyta a megelőző, kanadai versenyt, mert új autója, a Lola által tervezett RA300 befejezésén dolgozott. John Surtees a 9. rajthelyet szerezte meg a „Hondolával”.

A kellemes őszi délutánon megtartott verseny elején Brabham lerajtolta Clarkot, majd Dan Gurney állt az élre. Clark a 3. körre vette vissza az első helyet a nem sokkal később motorhiba miatt kieső amerikaitól. Az élmezőny nem szakadt szét, szoros maradt, Hulme a 10. körben átvette a vezetést, de Clark visszaelőzte, és defektjéig vezetett is. A 13. körben új gumikat kapott, de mire elhagyta a bokszutcát, rengeteg időt veszített.

A 28. körig nagy csata dúlt az első helyért Hulme, Brabham és Clark csapattársa, Graham Hill között. Ezután Hulme kiesett, Hill pedig meglógott a Brabhamtől. Ebben nagy segítségére volt a körhátrányban autózó Clark, akivel az egyenesekben szélárnyékot biztosítottak egymásnak, és nagyobb sebességet értek el. Clark is gyorsabban utolérte riválisait, az 55. körben pedig maga mögött hagyta Hillt (vagyis ledolgozta a körhátrányát), s amikor az 59. körben megelőzte a harmadik helyen száguldó Surteest, a csapattárs Hill motorhiba miatt kiesett.

Ebben a pillanatban Jack Brabham az élen találta magát, ám Clark veszettül jött mögötte, és...

...harmincnyolc körrel az után, hogy visszavette tőle a körhátrányát, a még hat körrel korábban is 20 másodperces előnyben autózó Brabhamet Clark a 61. körben megelőzte, és újra az élen haladt! Nem sokkal később Surtees is utolérte Brabhamet, és nagy csata alakult ki az első helyért. Clark Lotusában az utolsó körben ki-kihagyott az üzemanyag-befecskendező rendszer, és a skótot mindketten megelőzték, maguk mögött hagyták, Clark 23 másodperces hátránnyal ért célba a leintés előtt a Parabolicában kisodródó Brabhamet két tizeddel megverő Surtees mögött, aki csupán egyetlen körben állt az élen: a 68., utolsóban.

A Honda RA300-as tehát győzelemmel debütált, Brabham csapata bebiztosította konstruktőr-világbajnoki címét, és az is eldőlt, hogy az egyik Brabham-pilóta lesz a világbajnok. De aki látta ezt a futamot, Clark elképesztő teljesítménye miatt emlékezik vissza rá.

A kétszeres bajnok Clark az idény utolsó két versenyét megnyerte, akárcsak az 1968-as idénynyitót, mielőtt áprilisban egy F2-es versenyen életét vesztette.

18. OLASZ NAGYDÍJ
1967. szeptember 10., Monza
68 kör, a 11 futamos idény 9. versenye
1. rajtsor: Jim Clark (Lotus-Ford), Jack Brabham (Brabham-Repco) és Bruce McLaren (McLaren-BRM)
A dobogósok: 1. John Surtees (Honda), 2. Jack Brabham, 3. Jim Clark
A versenyben vezettek: Graham Hill (Lotus-Ford) 37 kör (18–23., 28–58.), Jim Clark 16 (3–9., 11–12., 61–67.), Denny Hulme (Brabham-Repco) 9 (10., 13–15., 17., 24–27.), Jack Brabham 3 (16., 59–60.), Dan Gurney (Eagle-Weslake) 2 (1–2.), John Surtees 1 (68.)

SOROZATUNK KORÁBBI RÉSZEI

EXTRA, 45.: Stirling Moss eltüntette az 50 lóerős hátrányt Monacóban

17.: Nigel Mansell óriási hajrája után 14 ezredmásodperc döntött

18.: Vettel hibája a Hamilton elleni harc végét jelentette – talán végleg

19.: Gilles Villeneuve utolsó győzelme az 1980-as évek mesterműve volt

20.: Vettel a sírból hozta vissza a világbajnoki címet Brazíliában