A szombati sprintkvalifikáció legfontosabb fejleménye az volt, hogy Lewis Hamilton elrontotta a rajtot, így vasárnap is hátrébbről indult (Fotó: Getty Images)

Ahogy a különböző statisztikákat, az F1-es intézkedéseket is mindenki úgy értelmezi, ahogy érdekei kívánják, ezért nem meglepő, hogy míg a sorozat irányítói fantasztikus akciót láttak a monzai sprintfutamon, mások csupán unalmas körözgetést.

DOMENICALI SZERINT HELYES AZ IRÁNY
Nem meglepő módon      Stefano Domenicali,      az F1 elnök-vezérigazgatója is védelmébe vette a sprintkvalifikációt, Ross Brawnhoz hasonlóan inkább a pozitívumokra koncentrálva. Az olasz vezető is abba az érvbe kapaszkodott, hogy kicsit színesebb lett a rajtrács eleje, igaz, utalás szintjén elismerte, hogy a sprintfutam további része unalmas volt.
„Örülök, mert a formátum a helyes irányba fejlődik – mondta Domenicali a Channel 4-nak. – Lehet azzal érvelni, hogy a sprint nem volt annyira érdekes, de végtére is láttunk egy káprázatos rajtot, és így egy McLaren került az első sorba. Mindig is azt mondtuk, hogy a harmadik sprintkvalifikáció után tartunk egy értekezletet, és megvizsgáljuk, mit tudunk továbbvinni a jövőben. Szerintem így teljesen jól járunk el.”

A három helyszínen kipróbálandó száz kilométeres szombati száguldást két fő ok miatt vezették be ebben az évben: egyfelől hogy kicsit felpezsdítsék a szokásos hétvégi menetrendet, másfelől hogy lehetőség szerint megbolygassák a nagydíj rajtrácsát. Ennek megfelelően pénteken már egyetlen szabadedzés után jön a klasszikus időmérő, amelynek eredménye meghatározza a másnapi sprintkvalifikáció rajtsorrendjét, a minifutam alapján pedig kialakul a nagydíj rajtrácsa is.

Ami a menetrend színesítését és az erősorrend felkavarását illeti, a változtatás sikeresnek mondható, hiszen valóban jobban pörögnek az események, és a pluszrajtnak köszönhetően a sorrend is módosul. A negatív véleményeket inkább az táplálja, hogy az első körön kívül gyakorlatilag semmi érdekes nem történik a sprintfutamon, így a hozadékai akkor is megmaradnának, ha néhány kör után leintenék a versenyt. A legkritikusabban fogalmazó Sergio Pérez is ezt emelte ki:      „Nagyon unalmas, semmi sem történik, semmi előnyét nem látom a sprintversenynek. Unalmas a rajongóknak és a versenyzőknek egyaránt, jelenlegi formájában semmi pluszt nem ad.”

Az eseménytelenséghez hozzájárult, hogy az alacsony leszorítóerős beállítások miatt Monzában a nyitható hátsó szárny kedvező hatása is jóval enyhébb, mint más pályákon, így jelentősebb tempókülönbségnél is nagyon nehéz volt előzni. Egy sikeres manőverhez kockázatot is kellett volna vállalni, a Mercedest irányító Toto Wolff szerint viszont ez nem éri meg, hiszen a jutalom elenyésző:

ALONSO VISSZAHOZNÁ AZ EGYKÖRÖS IDŐMÉRŐT
Fernando Alonso      úgy véli, a sprintkvalifikáció összességében nem rossz ötlet, ám mivel a rajtsorrendjét is „klasszikus” időmérő dönti el, a minifutamon már szűk az átrendeződés lehetősége. A kétszeres világbajnok úgy bolondítaná meg a formátumot, hogy péntekre visszahozná az egykörös időmérőt, amilyet egyébként 2003 és 2005 között már láthattunk az F1-ben. „A sprintkvalifikáció szórakoztatóbb, mint az átlagos program, de szerintem a pénteken lehetne javítani – mondta Alonso Monzában. – Mivel most is a szokásos hat szett gumi áll a rendelkezésünkre, a rajtsorrend az erősorrendnek megfelelően rajzolódik ki, szóval a sprinten nagy valószínűséggel ugyanott érünk célba, ahol indulunk. Viszont ha a pénteki időmérőn például csak egy körünk lenne, az megfűszerezné az eseményeket. Egyetlen apró hibával is hátra kerülsz, és akkor már inkább lenne értelme a másnapi sprintnek.”

„Jelenlegi formájában nem sok előnye van a sprintkvalifikációnak, mert senki sem fog jelentős rizikót vállalni. Túl kevés pontot lehet szerezni, és mivel nagy a kockázata annak, hogy negatívan befolyásolhatod a vasárnapi nagydíjadat, amelyen még a tizedik helyezettet is jutalmazzák, egyszerűen nem éri meg. Monzában ráadásul összeadódott a két probléma, mert egyfelől az autók csúcsebessége hasonló volt, másfelől pedig a pilóták nem is akartak kockáztatni. Még egyszer kipróbáljuk Brazíliában, de ez egyelőre se hús, se hal – nem vagyok benne biztos, hogy a jövőben is megmarad.”

Márpedig a sportág vezetői nagyon kardoskodnak mellette, elsősorban persze valószínűleg azért, mert nem akarnak szégyenben maradni, amiért nagy horderejű ötletük azonnal kudarcot vallott. Egyelőre az az általános nézőpont, hogy majd csak akkor lehet részletes elemzést és hatástanulmányt végezni a sprintkvalifikációról, ha lement a harmadik, Sao Pauló-i esemény is, de nem lennénk meglepve, ha az illetékesek foggal-körömmel ragaszkodnának „gyermekükhöz.” Ez az F1 ügyvezető igazgatója, Ross Brawn szavaiból is kiviláglik:

„Sok szó esett a sprintkvalifikációról, amelyet második alkalommal próbáltunk ki. Véleményem szerint rengeteg pozitívumot hozott. Megkeverte az erőviszonyokat, a rajtrács is változott, és ez módosította a nagydíj képét. Fontos, hogy a sprintet az egész esemény kontextusában nézzük, ami egyébként a hivatalos F1 Tv eddigi legkiemelkedőbb nézettségi adatait hozta. Három nap izgalomban és feszültségben volt részünk, pedig ez általában csak két napra igaz. Szilárdan hiszek benne, hogy az esemény javult a sprintkvalifikáció által, és mint mondtam, »megkavarta« a rajtrácsot a nagydíjra. A Formula–1 elég bátor volt ahhoz, hogy kísérletezzen ezzel a formátummal, megteremtve a lehetőségét annak, hogy kiértékeljük.”

Novemberben tehát jön a harmadik felvonás, aztán a 2022-es évad előtt a sportág főszereplői döntenek az esetleges módosításokról. Valószínűleg szükség lesz rájuk.

NS-VÉLEMÉNY – RAJT A LELKE MINDENNEK
A sprintkvalifikáció kérdését bármeddig lehetne csűrni-csavarni, de Silverstone-ban és Monzában is világosan kiderült, valódi pozitívumot csak a pörgősebb hétvégi program, a rajt és legfeljebb az első kör jelent. Miért ne lehetne tehát továbbgondolni a formátumot úgy, hogy ezekre a tényezőkre fektetnek nagyobb hangsúlyt? Ha már a rajtok ennyi izgalmat szolgáltatnak, egyszerűen három harmadra lehetne bontani az egész nagydíjat – ahogy azt egyébként a gyakran indokolatlannak tűnő piros zászlós megszakításokkal manapság meg is teszik. Egy pénteki szabadedzés és időmérő után szombat délelőtt megfuthatnák a teljes versenytáv első, délután a második, vasárnap pedig a harmadik harmadát, miközben a jelenlegi parc fermé szabályoknak megfelelően tilos lenne az autókhoz nyúlni. Így is három napig tartana az érdemi akció, miközben biztosan látnánk legalább három rajtot, és mivel az etapok között a kerékcsere is tilos lenne, a gumikopással is ugyanúgy kalkulálni kellene. Természetesen élesben kipróbálva ennek a formátumnak is kiütközhetnek a hátrányai, mindenesetre több értelme lenne hasonló újdonságokkal kísérletezni, mint a sprintkvalifikációt tovább erőltetni.