F1: az idény utolsó körében hárman is álltak úgy, hogy megnyerik a vb-t

Az F1 első harminc évének legizgalmasabb idényzárója előtt hárman voltak esélyesek a világbajnoki címre. Graham Hill (BRM) 5 ponttal vezetett John Surtees (Ferrari) és kilenccel Jim Clark (Lotus) előtt. Az akkori mínuszolások miatt Clark győzelme esetén Surtees harmadik és Hill negyedik helyezése is a Lotus vb-címvédő skótjának diadalát hozta volna. Surteesnek a második hely is elég, ha Hill nincs a dobogón.

Az időmérőn Clark volt a leggyorsabb, Surtees a 4., Hill a 6. helyről rajtolt – a rajtsorrend Clarknak kedvezett, az első kör után pedig igazán nyeregben érezhette magát a skót. Miközben ő magabiztosan tartotta meg első helyét a rajtnál a kellemes mexikóvárosi délutánon, Hill és Surtees számára is rémesen alakultak a 65 körös verseny első kilométerei.

A vb-éllovas angol bukósisakjának szemvédője eltörött, Hill visszacsúszott a 10. helyre. Surtees Ferrari-motorja a magaslati levegőn ki-kihagyott, egészen a 13. helyig csúszott vissza az első kör végére. Utóbbi nagy szerencséjére a kék-fehér Ferrari (Enzo Ferrari csúnyán összeveszett az olasz autósport-szövetséggel, ezért 1964 őszén a két észak-amerikai versenyen hivatalosan nem is a saját nevén, hanem a márka helyi leányvállalata nevén indult el, és az olaszok vörös színét is lecserélte) magától megjavult, és a motoros világbajnok elkezdett felzárkózni.

Valahogy Hill is megoldotta a maga problémáját, arra, hogy elég jól látott, bizonyítékul szolgált, hogy a 12. körben feljött a harmadik helyre Clark és Dan Gurney mögé. Ez az eredmény már neki kedvezett a végelszámolásnál. Nem tudta támadni Gurneyt, inkább a Ferrari második számú pilótájával, Lorenzo Bandinival csatázott a harmadik hely megtartásáért.

Surtees már mögöttük haladt, amikor a 31. körben Bandini nekiment Hill BRM-jének. Mindketten visszaestek Surtees mögé, Hill sérült autóval folytatta. Surtees még messze volt Gurneytől, az új állás ismét Clark világbajnoki címét ígérte. Hillnek a bokszba kellett hajtania sérült kipufogója miatt, az egyetlen reménye az maradt, ha Clark és Surtees is kiesik.

Bandini hamarosan utolérte Surteest, és mivel sokkal gyorsabb volt az angolnál, visszaelőzte a Clark magabiztos vezetése miatt egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő csapattársát.

Ám a szerencse elpártolt Clarktól, hét körrel a leintés előtt elkezdett szivárogni az olaj a Lotusából. Ennek ellenére Clark hat körön át meg tudta tartani a vezetést, de az utolsó körben megadta magát a Lotus-Climax – eldőlt, hogy nem lesz címvédés.

Gurney állt az élre, és mögötte a Bandini, Surtees sorrend a már körhátrányban száguldó Graham Hill második vb-címét jelentette volna. Ám Clark kiesésének híre a beszámolók szerint még azelőtt eljutott a bokszutcába, hogy Bandini és Surtees elhaladt volna, így amikor megkezdték az utolsó körüket, a Ferrari vezetői a boksz faláról hevesen integettek Bandininek, hogy rajta múlik a csapat vb-címe. A Surteesszel baráti kapcsolatot ápoló olasz pedig lassított, elengedte Surteest, aki a második helyével világbajnok lett.

Surtees egy interjúban teljesen másképpen emlékezett vissza a történésekre.

„Szó sem volt arról, hogy mutogattak volna a célegyenesben. Az utolsó körökben gyorsabb voltam Lorenzónál, és a végén sikerült megelőznöm. Ha el is engedett, a verseny után nem ismerte el. Csak gratulált, és kész. Nem is tudtam, hogy világbajnok lettem, csak amikor a szerelőm ráugrott az autómra, miután megálltam a bokszban” – mondta Surtees.

A kevés megmaradt felvételek egyike – benne Hill és Bandini ütközése

A verseny során Clark és Hill többször is olyan helyzetben autózhatott, hogy neki állt a világbajnoki cím, az pedig az F1 történetében páratlan jelenség, hogy az idény utolsó körében mindhárom vb-aspiráns úgy állt, hogy ő is bajnok lehet. Végül a Ferrari csapatmunkája a legeslegvégén helyzetbe kerülő Surtees diadalát jelentette – egyetlen ponttal.

Gurney győzelme pedig eltörpült a vb-csata mellett.

2. MEXIKÓI NAGYDÍJ
1964. október 25., Mexikóváros
65 kör, a 10 futamos idény 10. versenye
1. rajtsor: Jim Clark (Lotus-Climax) és Dan Gurney (Brabham-Climax)
A dobogósok:1. Dan Gurney (Brabham-Climax), 2. John Surtees (Ferrari), 3. Lorenzo Bandini (Ferrari)
A versenyben vezettek: Jim Clark 63 kör (1–63.), Dan Gurney 2 (64–65.)

A Ferrari emlékezése az 1964-es idényre

SOROZATUNK KORÁBBI RÉSZEI

3.: egy defekt fosztotta meg a vb-címtől Mansellt Adelaide-ben

4.: a legőrültebb csata a legszorosabb befutóval Monzában

5.: a Monacói Nagydíj, amelyet senki sem akart megnyerni

6.: két ütközés, egy büntetés, mégis Button nyerte a kanadai négyórást

7.: Räikkönen és Alonso hajszája a mezőnyön át Szuzukában

8.: Damon Hill csodát tett a Hungaroringen – aztán megszakadt a szíve

9.:Fangio legyőzte a Ferrarikat és a Nordschleifét

10.: Hamilton és Vettel dupla ütközése az azeri káoszfutamon

11.: sosem látott csata egy második helyezésért Dijonban

12.: a sportág első igazi klasszikusa Ferrari-győzelmet hozott

EXTRA, 49.: az eddigi utolsó Holland Nagydíjon nyert utoljára Niki Lauda

13.: Jenson Button nyerte meg az első esős Magyar Nagydíjat

14.: Häkkinen és Schumacher párharcának ikonikus pillanata

15.: Senna parádés első kört futott, majd le is körözte Prostot

16.: Jim Clark körhátrányból állt az élre, de aztán jött az utolsó kör

EXTRA, 45.: Stirling Moss eltüntette az 50 lóerős hátrányt Monacóban

17.: Nigel Mansell óriási hajrája után 14 ezredmásodperc döntött

18.: Vettel hibája a Hamilton elleni harc végét jelentette – talán végleg

19.: Gilles Villeneuve utolsó győzelme az 1980-as évek mesterműve volt

20.: Vettel a sírból hozta vissza a világbajnoki címet Brazíliában