F1: a legnagyobb visszatérések Fangiótól Laudán át Kubicáig

nemzetisport.hu nemzetisport.hunemzetisport.hu nemzetisport.hu
Vágólapra másolva!
2019.03.13. 11:45
null
Lauda balesete (Fotó: AFP)
Amikor március 17-én az ausztráliai Melbourne-ben található Albert Park versenypályáján magyar idő szerint reggel negyed hét előtt öt perccel kialszanak a zöld lámpák, Robert Kubica 8 év 4 hónap és 3 nap után újra Formula–1-es versenyen indul. A lengyel a 2010-es idényzáró Abu-dzabi Nagydíjon vett részt legutóbb, majd 2011. február 6-án súlyos ralibalesetet szenvedett, ám évek kitartó munkájával sikerült visszaküzdenie magát a száguldó cirkusz világába. Ennek apropóján sorra vesszük azokat a pilótákat, akik súlyos sérülés, baleset után tértek vissza, vagy adott esetben kerültek be a Formula–1 mezőnyébe.

NIKI LAUDA

A sort a napokban a 70. születésnapját ünneplő Niki Laudával kell kezdeni, akinek nürburgringi balesetét sokan sokféleképpen dolgozták már fel, a legemlékezetesebb talán a 2013-as Rush című film, amely elsősorban Lauda és James Hunt rivalizálásáról szól, ám a baleset is hangsúlyos szerepet kap benne.

Az 1976-os Német Nagydíj második körében a Bergwerk-kanyar előtti gyors bal törésnél a világbajnoki címvédő Lauda Ferrarijának hátulja kitört oldalra, és a pálya menti domboldalról visszavágódott az aszfaltcsíkra, ahol kigyulladva megállt. Lauda beszorult a roncsba, a többi érkező pilóta mentette ki az égő autóból.

Nagyon súlyos égési sérüléseket szenvedett, a belélegzett káros anyagok szétroncsolták a tüdejét – állapota miatt a kórházban a pap már az utolsó kenetet is feladta neki. Lauda bevallása szerint ez annyira feldühítette, hogy megfogadta, csak azért is életben marad. A kritikus napokat valóban átvészelte, majd a bajnoki cím reményében hihetetlen tempót erőltetett magára a rehabilitáció alatt is.

A LEGNAGYOBB SZÜNET KÉT EGYMÁST KÖVETŐ VERSENY KÖZÖTT
1. Jan Lammers
10 év, 3 hónap, 22 nap
1982 Holland Nagydíj–1992 Japán Nagydíj 164 futam
2. Luca Badoer
9/9/23 1999 Japán Nagydíj–2009 Európa Nagydíj
167
3. Gene Force
9/0/0
1951 Indianapolis–1960 Indianapolis
77
4. Pete Lovely
8/10/0
1960 USA Nagydíj–1969 Kanadai Nagydíj
87
5. André Pilette
7/11/13
1956 Francia Nagydíj–1964 Belga Nagydíj
70

Amikor 41 nappal később ijesztően égett arccal, vérző sebekkel megjelent az Olasz Nagydíj helyszínén, sokan elszörnyedtek a látványától, ő azonban visszaült az autóba, és egészen az utolsó futamig harcolt a világbajnoki trófeáért – mindössze két versenyt hagyott ki, s Monzában a negyedik helyen zárt.

Abban az évben James Hunt lett a világbajnok, ám Lauda később még kétszer 1977-ben és 1984-ben is felülhetett a trónra.

Az ő története nemcsak a Formula–1, de az egyetemes sporttörténelem egyik legelképesztőbb visszatérése.

JUAN MANUEL FANGIO

Nem sokan tudják, de a sportág első ötszörös világbajnoka, az ötvenes éveket meghatározó legendás Juan Manuel Fangio F1-es pályafutása jelentős részében úgy versenyzett, hogy nem tudta százszázalékosan mozgatni a felsőtestét. Ennek hátterében az 1952-es monzai balesete állt.

Abban az idényben Formula–2-es szabályok szerint írták ki az F1-es világbajnokságot, így a Fangiót foglalkoztató Alfa Romeo nem indult, az argentin klasszis viszont sokféle autóversenyen részt vett. Így többek között a vb-pontversenyen kívüli Monzai GP-n is rajthoz állt, amelyre fél órával a start előtt esett be Észak-Írországból, úgy, hogy két napja nem aludt, és Lyonból vezetett Monzáig.

Ezek után utolsóként rajtolhatott el, s az első két körben 15 autót is megelőzött, majd a harmadik körében a két Lesmo-kanyar között egy pillanatra kihagyott a figyelme, s elmérte a második kanyart, autója lefutott a pályáról, átbukfencezett a kerítésen, a pilóta kirepült belőle, s nyakcsigolyatörést és agyrázkódást szenvedett.

AKIK VISSZATÉRTEK A PÁLYÁRA A HALÁL TORKÁBÓL
Victoria Williamson brit pályakerékpáros 2016 januárjában bukott hatalmasat egy rotterdami versenyen, többszörös gerinc- és nyakcsigolyatörést, idegi károsodásokat szenvedett. Az idén 25. évét betöltő hölgy több mint kétesztendőnyi regeneráció után ült vissza a kerékpárra, idén januárban tért vissza a pályakerékpárosok világkupa-sorozatába, és már ki is jutott az idei világbajnokságra.
Alex Zanardi a 2001-ben a Lausitzringen rendezett Indycar-futamon szenvedett súlyos balesetet, amelynek következményeként amputálták mindkét lábszárát. Hosszú rehabilitációs folyamat végén visszatért a volán mögé, s öt szezont teljesített a WTCC-ben 2005–2009 között. Parakerékpárosként Londonban és Rióban szerepelt a paralimpián, és mára háromszoros aranyérmesnek mondhatja magát.
Natasa Kovacsevics 2013 szeptemberében a Győr női kosárlabdacsapatának tagjaként ott ült azon a buszon, melyet súlyos közlekedési baleset ért, két halálos áldozatot követelve, Tapodi Ákos klubigazgató és Fűzy Ákos vezetőedző személyében. Az akkor 19 éves szerb sportoló bal lábát térd alatt amputálni kellett. Felépülése során protézist kapott, és bő két évvel a balesete után a Crvena zvezda színeiben visszatért a parkettre, sőt végig is játszotta a szezont. Ő lett az első női játékos, aki ilyen mértékű sérüléssel hivatalos mérkőzésen pályára lépett.

Noha felépült, maradandó sérülést szenvedett, felsőtestét már kevésbé tudta mozgatni, mint korábban, ám a versenyzésben ez szerencséjére nem hátráltatta: ugyan csak 1953-ban indult legközelebb autóversenyen, és ebben az évben Alberto Ascari még megelőzte az F1-es vb-pontversenyben, 1954 és 1957 között egymást követő négy idényen át nem talált legyőzőre, sorozatban négy világbajnoki címet szerzett.

MIKA HÄKKINEN

A finnek későbbi kétszeres világbajnoka az 1995-ös idény utolsó versenye előtti időmérőn szenvedett hatalmas balesetet Ausztráliában: jobb hátsójának defektje miatt több mint 190 kilométeres óránkénti sebességgel vágódott a gumifalba.

A McLaren fiatal finn pilótája a becsapódás miatt eszméletét vesztette, a belsőkamerás felvételeken látható, hogy a feje ijesztően csapódott ide-oda, ráadásul lenyelte a nyelvét, ami miatt azonnal, ott a pálya szélén gégemetszést kellett rajta végrehajtani – alig másfél évvel Ayrton Senna halála után ismét egy pilóta életéért aggódott a világ.

Szerencsére a dr. Sid Watkins vezette pályaszéli csapat jól dolgozott és bár Häkkinen koponyája eltört és bal fülére elvesztette a hallását, ezt leszámítva maradéktalanul felgyógyult, még abból is, hogy a bal első felfüggesztés egy darabja térd alatt átszúrta a becsapódáskor a lábszárát.

A legszokatlanabb sérülése azonban egészen meglepő volt: azok az idegei is megsérültek, amelyek a szemének becsukásához, pislogáshoz szükségesek, ezért egy ideig éjszakára leragasztott szemekkel tudott csak aludni.

Häkkinen azonban mindössze három hónappal később már a McLaren 1996-os autóját tesztelte a Paul Ricard versenypályán, egy versenyt sem kellett kihagynia, és a következő hat idényben 20 futamot megnyert és összesen kétszer ünnepelhetett világbajnoki címet a McLarennel.

FELIPE MASSA

A brazil 2009-es balesetére talán ifjabb olvasóink is jól emlékeznek, hiszen tíz évvel ezelőtt éppen a Hungaroringen történt, így még olyan honi sajtótermékeknek is hosszú hetekig témát szolgáltatott, melyek egyébként elvétve foglalkoznak a Formula–1-gyel.

Az akkor a Ferrarinál versenyző Massát az időmérőn találta el egy rugó, amely az előtte haladó Rubens Barrichello autójáról szakadt le és nagyjából 250 kilométeres sebességgel vágódott a fejéhez. Pechjére a sisakjának legsebezhetőbb pontján ütötte meg az alkatrész, így az eszméletét vesztő pilóta koponyája betört.

Massán életmentő műtétet hajtottak végre, arccsont- és homloktörését operálták, majd Brazíliában folytatta a felépülést. Az idény hátralévő részében előbb Luca Badoer, majd öt versenyen Giancarlo Fisichella helyettesítette, s a következő szezon elején ismét visszafoglalta a helyét a Ferrarinál.

Noha F1-es pályafutásának még több mint a fele hátravolt, 11 futamgyőzelmét már nem tudta gyarapítani a hátralévő nyolc esztendőben, s 15 addig megszerzett pole-jáhez is csak egyet tett hozzá, miközben az addigi 28 dobogós helyezését még 13-mal toldotta meg.

MARTIN BRUNDLE
Az idén 60. életévét betöltő korábbi pilóta 1984-ben karrierje első F1-es szezonját futotta, amikor Dallasba látogatott a mezőny, s az időmérőn az akkor 25 éves brit a pálya lassító kanyarjánál egy defekt miatt a falban kötött ki. Nem sok hiányzott, hogy a pályafutása véget érjen – ő is azon versenyzők közé tartozik, akik hálát rebeghetnek Sid Watkins doktornak.Az F1 orvosa jól végezte a munkáját és megmentette Brundle mindkét lábát az amputációtól: az ütközésben ugyanis mindkét bokáját, lábfejét és lábszárát összetörte, s a sikeres operáció ellenére az sem volt biztos, hogy folytathatja a száguldó cirkuszban..Brundle végül a következő idény elején tért vissza: hét verseny kihagyása után összesen még további 150 alkalommal rajtolt el 1989–1996 között, és noha kilencszer dobogóra állhatott, a futamgyőzelem nem jött össze neki.

JOHNNY HERBERT

A nyolcvanas évek végének egyik legígéretesebb brit tehetsége volt Johnny Herbert, ám nem sokon múlott, hogy félbeszakadjon a pályafutása, amikor 1988 augusztusában, még az F1-es bemutatkozása előtt súlyos balesetet szenvedett a Formula–3000-es bajnokság Brands Hatch-i futamán.

Egy korábbi baleset miatti újraindítást követően az első körben a svájci Gregor Foitek hátulról megtolta az autóját, amely orral előre a falnak ütközött és visszavágódott a pályára, az éppen elhaladó teljes mezőnybe. Összesen kilencen kiestek, s a legrosszabbul egyértelműen Herbert járt.

Kettős lábszár- és bokatörése után azonnal szóba került, hogy amputálják a lábfejét, ám az orvosokat végül a brit pilóta versenymérnöke beszélte le erről.

Herbert számára hosszú rehabilitáció kezdődött, ám a következő év eleje már a Formula–1-ben találta. Mankóval a hóna alatt érkezett meg a Brazil Nagydíj helyszínére, ahol a Benettonnal a 4. helyen végzett az első versenyén.Végül 12 szezont futott a királykategóriában, 161 GP-jéből 3-szor diadalmaskodott, míg visszavonulása óta a Sky Sports F1-et közvetítő stábját erősíti.

Bár a fentebb sorolt pilóták közül senki nem hagyott ki olyan hosszú időszakot, mint Kubica, s némelyikük sérülése még súlyosabb is volt, mint a most visszatérő lengyelé nyolc éve, az biztos, hogy akaraterejük, küzdőképességük és elszántságuk egyaránt az átlag fölé emeli őket – még egy olyan rendkívüli sportembereket tömörítő közösségben is, mint az F1.

35. AUSZTRÁL NAGYDÍJ
MÁRCIUS 15., PÉNTEK
1. szabadedzés: 2.00–3.30
2. szabadedzés: 6.00–7.30
MÁRCIUS 16., SZOMBAT
3. szabadedzés: 4.00–5.00
Időmérő: 7.00–8.00
MÁRCIUS 17., VASÁRNAP
Futam: 6.10–8.10

Persze hogy aztán a lengyel mire jut Ausztráliában, jó kérdés: maga Kubica korábban elmondta, fogalma sincs, hogyan fogja bírni az idénynyitót, hiszen a tesztek során nem autózott 15 körnél hosszabb etapot, ráadásul csapata messze a legkevesebb kilométert pakolta a Williamsbe, és saját bevallása szerint mindössze a szükséges dolgok ötödét ismeri a gépével kapcsolatban.

Egy dolog azonban biztos: vasárnap Robert Kubica 158 futam kihagyása után, 8 év 4 hónap és 3 nap szünetet követően újra F1-es futamon áll rajthoz, amivel a vonatkozó örökrangsor ötödik helyére lép elő, a versenyek számát tekintve pedig a harmadik lesz..

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik