Berger: El tudnának képzelni engem rajtrácslányok nélkül?

ZSOLDOS BARNAZSOLDOS BARNA
Vágólapra másolva!
2018.05.03. 09:57
null
Gerhard Berger az óriási feladatok ellenére is jó kedvű (Fotó: Dömötör Csaba)
Több mint harminc éve állandó vendég hazánkban az egykori F1-es közönségkedvenc, Gerhard Berger. A DTM-et irányító osztrák most a Nagy futam miatt érkezett Budapestre, és már a magyar állampolgárság felvételén is elgondolkodott.

 

 

Gerhard Berger
Született: 1959. augusztus 27., Wörgl
Nemzetisége: osztrák
F1-es csapatai: ATS (1984), Arrows (1985), Benetton (1986, 1996–1997), Ferrari (1987–1989, 1993–1995), McLaren (1990–1992)
Nagydíjak: 210
Győzelmek: 10
Pole pozíciók: 12
Leggyorsabb körök: 21
Legjobb vb-eredmény: 3. (1988, 1994)
Sportvezetőként: BMW motorsport-igazgató (1998–2003), Toro Rosso társtulajdonos (2006–2008), az FIA együléses bizottságának elnöke (2012–2014), DTM-elnök (2017–)

– Nagyon otthonosan mozog Magyarországon!
– Igen, imádok idejárni, minden olyan nyugodt, olyan kellemes – mondta a magyar újságíróknak a május elseji Nagy futamon Gerhard Berger.

– Ilyen gyakori vendégként nem gondolkodott el az állampolgárságon?
– De, csak még nem kaptam meg az útlevelet! Viszont előtte azért megvizsgálnám a helyi adórendszert is…

– Még mindig Monacóban él?
– Nem, nagyjából másfél éve visszaköltöztem Ausztriába. Mondják, hogy az ember mindig visszatér a gyökereihez, és ez valóban igaz. Eljutottam abba a korba, hogy hiányozni kezdett az otthon, és most nagyon jó Ausztriában.

– Ráadásul Budapesthez is közelebb került.
– Így van!

– Hogy tetszett a Nagy futam?
– Fantasztikus volt, mindig szívesen jövök, szinte mindegyik eseményen itt voltam. Először is szeretem Budapestet, csodálatos emlékek fűznek a városhoz. A mai napig emlékszem az első látogatásomra 1986-ból, amikor még alig volt forgalom a városban, és a pálya felé vezető úton több kerékpárt láttam, mint autót. A versenyek hangulatát is nagyon szerettem, mindig lelkes szurkolókkal találkoztam, és a nagydíj szervezőivel is jó barátságba kerültem. A hosszú időre visszanyúló emlékeim, a barátok és most a közelgő DTM-hétvége a Hungaroringen olyan elegyet alkot, ami miatt szívesen jövök Magyarországra.

– Összességében milyen az élete mostanában?
– Mindig nagyon bonyolult!

– Ennyire kemény munka a DTM-et irányítani?
– Hát, elég nehéz. De általánosságban is elmondható, hogy eljött a pillanat, amikor egyre inkább elkülönülnek egymástól a klasszikus motorsportok és az új technológiákat alkalmazó, elektromos sorozatok. Minden eddiginél nagyobb energiát kell arra fordítanunk, hogy vonzóvá tegyük a motorsportot a szurkolóknak.

– Hogy látja a Formula–1 helyzetét?
– Az amerikaiak sok olyan új ötletet vetettek fel, amelyekre mondhatjuk, hogy szurkolóbarát, de kicsit talán erőltetett is. Viszont az egész alapja úgyis mindig a jó verseny, és idén ez megvalósult. Persze lehetne még jobb is, mert nem elég, ha folyamatosan csak két-három csapat versenyzői esélyesek a győzelemre. A DTM-ben éppen az a jó, hogy például az előző idényben a szezonzáró előtt még hat versenyző pályázott eséllyel a bajnoki címre, tizennyolc futamon pedig tizenegy különböző győztest ünnepelhettünk. Valami hasonló kellene az F1-ben is. Bernie Ecclestone évtizedeken át fantasztikus munkát végzett, most az amerikaiakon a sor, hogy bizonyítsák, képesek megtenni a következő lépést.

– A DTM megtartotta a rajtrácslányokat, az F1-ből viszont száműzték őket. Mi a véleménye erről?
– El tudnának képzelni engem rajtrácslányok nélkül?! Az én időmben az F1 nagyon veszélyes volt, bármikor meghalhattunk, szóval, egy-egy futam előtt ez volt az utolsó szép látvány, ami a szemünk elé tárult. Úgy voltunk vele, ha meghalunk, legalább az utolsó pillanatok legyenek kellemesek. De szerintem a rajtrácslányok ma is hozzátartoznak az autósporthoz. Nem szeretem, amikor mindent keretek közé zárnak, és mindenről megmondják, hogy kellene csinálni. Minden promóter maga döntse el, mit szeretne tenni, de ne alkalmazzunk már általános érvényű szabályokat! Nekem tetszik, amikor csinos lányok osztrák népviseletbe öltöznek, de az is, amikor fiatal versenyzőgyerekek kapnak lehetőséget a rajtrácson. Sokkal rugalmasabbnak kellene lennünk.

– Legendás sztorik keringenek arról, hogy korábban Ayrton Sennával szinte versenyt űztek egymás hecceléséből. Szívesen emlékszik vissza erre az időszakra?
– Nem minden történet igaz ám, de sok valóban megtörtént. Viszont ez rég volt, fiatalok voltunk, már nem érdekelnek az ilyen viccelődések. Abban az időben még jobban elfogadták ezeket a hülyeségeket, ma már lehet, hogy egy-két akciómért börtönbe zárnának… Nem azt mondom, hogy nem emlékszem vissza szívesen rájuk, de ma már nemigen foglalkoztat ez a téma.

– Ilyenkor, május első napjaiban, Senna halálának évfordulóján érzelmesebb a közös emlékekkel kapcsolatban?
– Szívesen emlékszem vissza rá, de inkább a kellemes történetekre. Igen, a balesete május elsején történt, de akkor is tudtuk, hogy veszélyes sportot űzünk, és én több barátomat is elvesztettem. Nagyon jó barátok voltunk, szerettünk együtt lenni, de az emlékek nem törnek elő élénkebben május első napjaiban, mint máskor.

– Ön szerint mivel foglalkozna most?
– Szerintem Brazília elnöke lenne. Komolyan! Minden képessége megvolt hozzá, hogy betöltse a tisztséget. Nagyon erős egyéniség volt, vágott az esze, óriási népszerűségnek örvendett, szerintem tényleg ő lenne most az elnök.

– És ön mivel foglalkozna, ha nem az autósportban tevékenykedne?
– Fogalmam sincs, mert semmi máshoz nem értek.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik