Mattia Binotto (Fotó: AFP)

 

„Nincs rá ok, miért ne nyerhetnénk meg a hátralévő tíz versenyt.”

Az embernek ma is ott csengenek a fülében a Ferrarit irányító Mattia Binotto Le Castellet-ben elhangzott szavai, melyek fényében még kínosabb, hogy a csapat onnantól nemhogy tízet, egyetlenegy futamot sem nyert már az idényzáróig. Pedig az évad első felében az autó teljesítményére tényleg nem lehetett panasz, hiszen végig méltó ellenfele volt a Red Bullnak, így arra is látszott remény, hogy Binotto részéről nem csupán üres ígéret volt a 2022-es nagy áttörés.

A svájci születésű olasz mérnök 2019-ben vette át a Scuderia irányítását, és bár a bajnoki címre akkor sem nyílt esély, az igazi pokoljárás a következő két évben következett. A csapat 2020-ban negyvenéves mélypontra süllyedt az eredmények terén, és a következő idényt is csak arra használta, hogy a lehető leghatékonyabban felkészüljön a 2022-ben kezdődő új technikai érára. Ekkoriban úgy tűnt, talán nem is tragédia, hogy a Ferrari botladozik, mert így sokkal több energiát és munkát fektethet vadonatúj projektjébe, amivel tényleg megkezdődhet a Binotto által sokat hangoztatott győztes ciklus.

Amikor az istálló az első három versenyből kettőt megnyert, minden jel arra utalt, a csapatfőnök tartja a szavát, ám előbb stratégiai, műveleti és technikai hibákból kifolyólag dobott el magától több futamgyőzelmet, utána pedig egyszerűen lemaradt a fejlesztési versenyben. A Ferrari mind a négy idei diadalát az első 11 verseny valamelyikén aratta, ezért is meghökkentő, hogy az elképesztő őszi visszaesés ellenére most úgy próbálja beállítani az évet, mint biztató előrelépés a 2020-as, 2021-es küszködés után. Ez a narratíva talán meg is állná a helyét, ha a csapat az idény második felére lendült volna bele, és akkor kezdte volna megszorongatni, majd legyőzni a Red Bullt, így viszont elég gyenge kommunikációs kísérletnek tűnik átmeneti évként beállítani 2022-t. Mindenesetre nemcsak Binotto, hanem Charles Leclerc is erre utalt az idényt összegző nyilatkozataiban.

„Ami a legboldogabbá tett, hogy idén újra versenyképessé váltunk, és végre ismét harcoltunk a győzelmekért, de legalábbis az élmezőnyben – mondta a L'Équipe-nek az összetett második helyén végző monacói pilóta. – Be kell vallanom, az ezt megelőző két év igazán frusztráló volt. Olyan helyezésekért harcoltunk, amelyek semmi izgalmat sem jelentettek. Ezért is volt annyira jó idén visszatérni az élen zajló csatába.”

Noha a Ferrari berkein belül hosszú-hosszú ideig a 2022-es év volt a bűvös dátum, az őszi visszaesés fényében már 2023-ra sem mernek ígérni semmit a rajongóknak. Az abu-dzabi évadzárón Binotto is azt az új megközelítésmódot hangsúlyozta, hogy idén az élmezőnybe visszatérve még csak egy lépést tettek előre, de a bajnoki címig sokkal hosszabb az út...

„Nehéz megtenni azt a lépést, ami a versenyképességtől a (bajnoki) győzelemig vezet. Nem lenne helyes ekkora elvárást támasztani, mert tudjuk, sokat kell még tanulnunk – ez most az előttünk álló kihívás. A legjobbunkat nyújtjuk, de tudjuk, nem a miénk a leggyorsabb autó, ezért csökkentetnünk kell a lemaradásunkat. Ezenkívül pedig az idényben elkövetett hibáinkat is ki kell javítanunk. Az ambíciónk a bajnoki cím, de túl korai megmondani, elérhetjük-e.”

Binotto biztos benne, hogy nem rúgják ki
Továbbra is tartja magát a pletyka, hogy a kudarcba fulladt 2022-es idény után eltávolítják Mattia Binottót a Ferrari éléről, az érintett azonban magabiztos a folytatást illetően. A csapatfőnök már az abu-dzabi hétvégén elárulta, John Elkann elnökkel egyeztetve adták ki a menesztését cáfoló közleményt, majd a verseny utáni interjúiban leszögezte, 2023-ban is ott lesz a paddockban. Ennek ellenére azonban nincs kizárva, hogy végül tényleg beigazolódnak az olasz sajtóhírek, és a jelenleg az Alfa Romeót irányító Fréd Vasseur veszi át a maranellói csapatot. Ez esetben 2007 után először lenne ismét nem olasz vezetője a Ferrarinak – a szintén francia Jean Todt 1993-ban vette át az uralmat, majd 2008-ban adta át a stafétát Stefano Domenicalinak. Őt 2014-ben váltotta Marco Mattiacci, aztán 2015-től 2018-ig Maurizio Arrivabene állt a Scuderia élén, míg a hatalmi harcok során Binotto ki nem szorította.