Kezdeném egy szolgálati közleménnyel: nagy nyilvánosság előtt ezúton is elnézést kérek barátomtól, kollégámtól, aki felhívott a Ferencváros–Trabzonspor mérkőzés előtt, azt kérdezve, tegyen-e a Tippmixen a hazai győzelemre, mert egész kedvező az oddsa. Mondtam neki, hogy én amolyan „célpesszimistaként” általában rosszra gondolok, hogy aztán annál inkább örüljek a jónak, s bár a Fradi számára az Újpest elleni NB I-es derbi 6-0-ja finoman szólva kedvező bemelegítésnek számított az Európa-ligára, azért a nemzetközi porond más kávéház, a török bajnok más súlycsoport. „Ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz...” – próbáltam lerázni magamról a felelősséget, de sajnos gyakorlatilag lebeszéltem a fogadásról, vesztére.

 
 Tokmac Nguen: Éreztem, ez az én estém lesz!
Csercseszov az új Dobó István – történelmi győzelmet aratott 
 „Reális cél-e a Fradinak a második hely? Akár az első is!”
  Botka Endre: A csapat erejét mutatja, hogy tíz emberrel rúgtunk még két gólt
 Tényleg nem féltek: hősies győzelmet aratott odahaza a Ferencváros!

A zöld-fehérek ugyanis régen látott komplex sportélményt varázsoltak a gyepre váratlan fordulatokkal, gólokkal, kiállítással, büntetővel, visszavont góllal, ítéletidővel (mondjuk. erre nem volt túl nagy befolyásuk), s leginkább persze nagyszerű teljesítménnyel, heroikus küzdelemmel, katarzist kiváltó győzelemmel. Ahogy szokták mondani, ezért érdemes meccsre járni, manapság ilyesmit a magyar válogatottal éltünk meg közösen; hála Istennek, a Fradi most beállt a sorba (persze Pozsonyban is, de abban a párharcban esélyesebbnek számított). Egy papíron erősebb ellenfelet nyolcvan percen át emberhátrányban játszva, ennek ellenére töretlen támadótaktikát alkalmazva lepett meg és múlt felül, le a kalappal! Csercseszov mester előtt is, mert szenzációsat húzott a Besic, Vécsei duóval a középpályán, „Tökmag” Nguen szerepeltetésével, az offenzíva vállalásával, s a cseréi is ültek.

A játékosok közül csak azért nem emelek ki senkit, mert mindenki odatette magát, ahogy kell. Pontosabban egyvalakit mégis, mert Civic már korábban is csípte a szememet, s rendre a székely fiút, Pászkát követeltem a helyére, de most olyat tett, amire nincs mentség (hacsak nem az volt a taktikai utasítása, hogy hülyeségével hőst kreáljon a csapattársaiból, ám ezt kétlem): a meccs elején, az ellenfél térfelének a közepén, a labda megjátszására esélytelenül taposott oda durván s állíttatta ki magát, a többieket igen nehéz helyzetbe hozva. Ha összeomlás a vége, ő a tökéletes bűnbak, de most, a siker ellenére se felejtsük el, mit tett.

Öt forduló múlva, a csoportkör végén derül ki, igazából mennyit ér, ér-e (további pontokkal együtt) tavaszi folytatást ez az emlékezetes diadal, az élményt mindenesetre már nem veszi el tőlünk senki, köszönet érte. A fogadástól „eltanácsolt” barátomat pedig meghívom néhány sörre, s akkor a lelkiismeretem is megnyugszik.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja.