A győri önkormányzat közleménye emlékeztet arra: a sportember először 2009-ben próbálta ki magát „élesben”, amikor benevezett egy klasszikus, 3.8 kilométer úszásból, 180 kilométer kerékpározásból és maratoni futásból álló Ironman-küzdelemre, majd több további versenyen is indult, tavaly október óta pedig a sportág történetének legnagyobb viadalára készült.

Idén ősszel Lonato de Gardában 21 sportoló, köztük két magyar részvételével a világon először rendezték meg az eddigi leghosszabb, harmincszoros Ironman-távú versenyt. A szabályok egyszerűek voltak, egy hónapon keresztül mindennap teljesíteni kellett egy Ironmant.

Október közepén, néhány nappal az olaszországi versenyről való hazatérése után Rokob József újságíróknak úgy nyilatkozott: „erőnlétileg még tíz nap bennem volt, de a 28. napon elszenvedett sérülés miatt még kétszer már nem tudtam volna teljesíteni a távot”.

„Fizikailag még mindig erősnek érzem magam – jegyezte meg, hozzátéve, nem gondolja, hogy a következő néhány évben ismét rendeznek ilyen versenyt. – Az emberek 99 százaléka nem alkalmas erre, ha megszakad sem.” Szerinte sem a fizikum, sem a megfelelő hozzáállás nincs meg a többségben.

„Ugyanaz a 25-30 ember jár ezekre a versenyekre, ezért is gondolom, hogy a közeljövőben, megkockáztatom, a következő évtizedben nem rendeznek ilyen versenyt. Mert aki akart, az itt volt, új emberek meg nagyon ritkán bukkannak fel” – jelentette ki Rokob József.

Mint mondta, nem másokkal versenyzett, hanem „csak” a távval, az idővel és önmagával; 72 kilósan ment és 65 kilósan tért haza a viadalról. Szerinte sokan értek el a vártnál rosszabb eredményt, mert nem figyeltek eléggé a táplálkozásra, az ásványianyag-pótlásra és a regenerálódásra, ő az utóbbira sportpszichológus segítségével készült.

A legnehezebb feladatként a kerékpáros pálya meredek emelkedői mellett a verseny vége felé rosszra forduló időt és a medence hideg vizét említette, hőmérséklete „sokszor a 17 fokot sem érte el”, de megesett, hogy a levegő sem volt melegebb 11 fokosnál.

„Volt, hogy a medencéből vacogva szálltunk ki, és egyből nekiláttunk a kerékpározásnak a zuhogó esőben – hozott példát, de amikor sérüléseiről kérdezték, azt felelte: – A fájdalom múlandó – a dicsőség örök”.