Rácz Félix túl van élete legnehezebb időszakán (Fotó: Árvai Károly)

 

– A szakmabeliek tudják, hogy a Nemzetközi Bokszvilágszervezet (IBO) égisze alatt tevékenykedik, de a nagyközönség szeme elől eltűnt egy ideje. Pedig két évtizeddel ezelőtt menedzserként és mérkőzés- szervezőként nemcsak rengeteg díjat nyert meg, de felülmúlhatatlan nézettségű televíziós gálákat is tető alá hozott.
– Mondjuk úgy, jobban szem előtt voltam. Ma is beleborzongok, ha például a 2003-as szolnoki gála jut eszembe, amelyen Nagy János legyőzte az argentin Julio Pablo Chacónt, és ezt a Tv2-n 3.2 millióan látták élőben. De nem kell cirka két évtizedet visszaugrani: Erdei Zsolt kecskeméti búcsúmeccsét 2014-ben a grúz Salva Dzsomardasvili vagy Szellő Imre 2018-as találkozóját Gyenyisz Gracsov ellen is csaknem egymillióan nézték meg az M4 Sporton.

– Gondolom, mind Chacón, mind Gracsov kiválasztása tudatos volt, sőt, korábban a Kótai Mihályt legyőző brit Steve Conwayé is, akit aztán az ön által menedzselt Kovács Attila győzött le.

– Igen, abszolút tudatos, valamennyiükről volt fogalma a magyar közönségnek, sajtónak. Az emberek tudták mihez, kihez kötni őket. Chacón legyőzte Kovács Istvánt, az argentin ezért volt a köztudatban, Gracsov Erdei Zsoltot verte meg, Madár vereségéért – ha lehet ezt mondani – Szellő Imre vágott vissza 2018-ban. Conway esete hasonló, Kovács „Vipera” Attila őt győzte le az IBO vébécíméért. Az említettek azért is kerültek „terítékre”, mert a ranglistahelyezések alapján találhattam volna náluk magasabban rangsorolt ellenfeleket is a magyaroknak, de ha kiment az utcára és megkérdezett valakit, kit ismer, Gracsovot vagy mondjuk a ranglistán tizedik XY-t, akkor nyilván Madár legyőzőjét mondta.

– Az istálló bunyósainak ön adta a becenevét? Nagy Jánosból Csonttörő lett, Kovács Attilából Vipera, Nagy Józsefből pedig Hóhér.
– Igen, Nagy Jánosét én találtam ki, miután a Pólus Centerben eltörte román ellenfele állát és orrát, ezért Csonttörőnek neveztem el. Nagy Józsit az akkor még Tv2-s Sváby András keresztelte el Hóhérnak.

– A közelmúltban nem csupán azért hallottunk önről kevesebbet, mert a menedzseri tevékenysége nincs a középpontban. Súlyos betegséggel kellett szembenéznie.
– Nem szeretek erről beszélni, ezzel nem keresem a nyilvánosságot.

– Ám ha úgy nézzük, hogy erőt adhat másoknak, akkor megváltozik a dolgok optikája…
– Rendben, röviden beszéljünk róla. Rákot diagnosztizáltak nálam. Arra figyeltem fel, hogy kisebb dudor van nyakamon, egy duzzanatot tapintottam ki. Azonnal elmentem orvoshoz – azért is, mert a családomban daganatos betegség következtében apám és nagyapám is túl korán távozott el. Koronavírusos időket éltünk 2021-ben, amikor csak életmentő műtéteket végeztek el, nos, az én esetem sajnos ebbe a kategóriába tartozott.

– Hogyan reagált a diagnózisra, elvégre még csak jövőre lesz ötvenéves?

– Genetikai hajlamom volt erre a betegségre, ettől még persze lesújtott a hír, de leginkább a családtagjaimat és közeli ismerőseimet viselte meg. Őszinte leszek, bennem igazából egy pillanatig sem vetődött fel annak a lehetősége, hogy nem fogok meggyógyulni. Persze ennek érdekében mindent meg is tettem, úgy, ahogy az orvosok kértek tőlem. A nálam diagnosztizált daganattípusnak ugyan csupán három százaléka rosszindulatú, ugyanakkor egy százalék a túlélési arány, ám tudtam, hogy én azon kevesek közé fogok tartozni, aki életben marad! A műtétem következtében lett egy huszonnyolc centis „örök nyakláncom” emlékként, csak hogy ezt a megpróbáltatást ne felejtsem el olyan könnyen – de ki törődik ezzel, ha az orvosa idővel azt mondja, minden rendben.

Nagy János (jobbra) és Julio Pablo Chacón 2003-as meccsét 3.2 millióan látták


– Min ment keresztül, amíg eddig eljutott?
– Harminchárom kezelés, mínusz tíz kiló és a vele járó „ínyencségek”. Hozzáteszem, nem volt betegségtudatom, a kórt pedig szándékosan hárítottam magamtól. Nem néztem utána a betegségemnek sem az interneten, sem a könyvekben – az összes információt később tudtam meg a kezelőorvosaimtól, mondván, így figyelmen kívül hagyom a negatív dolgokat. Próbáltam minden, számomra hátrányos körülményt kizárni, s ebben kiváló „partnereim” voltak kezelőorvosaim, dr. Huszka János és dr. Székely Judit.

– Újra egészségesen másként viszonyul a világ dolgaihoz?
– Nem mondom, hogy száznyolcvan fokot vett az életem, de… Felértékelődött és még nagyobb kincs a család, a velük töltött idő. Mint ahogy nemcsak a forint, hanem minden más monetáris dolog is devalválódott az életemben. De szerintem tovább is léphetünk, ezt a témát már teljesen kiveséztük!

– Mi a különbség a menedzseri, promóteri és a supervisori tevékenység között?
– A szakmánkban azt szokták erre mondani, hogy a rablóból pandúr lett. Azokra a csalafintaságokra kell figyelnem, amelyeket a menedzserek, promóterek bevethetnek védenceik érdekében, hogy egy kis előnyhöz juttassák őket, például a szorító mérete vagy padlója, a kesztyűk esetleges eltérő súlya. Illetve a tevékenységemnek van egy riport része is, amelyben leírom röviden az eseménnyel kapcsolatos tapasztalataimat és értékelem a bírók működését.

– Hogyan dolgozta fel, hogy a profi boksz kétezres évek közepén tapasztalt aranykora leáldozott?
– Tisztában voltam vele, hogy egy tündérmese sem tart örökké. Közgazdasági értelemben minden terméknek megvan a felfutási ideje és lecsengése is, ez a bunyó esetében sincs másként. Készültem rá és már akkor is több lábon álltam.

– Némi uruguayi kitérő után visszatért, újra beindította a Felix Promotiont. Ám nemcsak bunyósokkal foglalkozott, többek között képviselte Babos Tímeát, Berki Krisztiánt, Benik Balázst, Nguyen Anasztáziát, Rapport Richárdot. Mi volt a cél, felépíteni őket?
– Igen, érdekképviselettel, tanácsadással és a sportolók médiaképviseletével foglalkoztunk jó ideig.

– Cirka négy évig csinálta, majd ismét a szorító világa következett. Hiányzott a bunyó vagy nem ítélte sikeresnek a sportolókkal kapcsolattartást?

– Is-is. Bunyó nélkül nem tudok élni. Ez a sportág életem szerves részévé vált az évtizedek alatt. A sportolóknál – neveket szándékosan nem említek – azt tapasztaltam, szeretnének támogatókat, de a szponzorok kiszolgálása már nehézkesebb... Márpedig ez erősen kétoldalú kapcsolat, amelyben win-win helyzetet kell teremteni. Hozzátenném, a magyar profi boksz még a kétezertízes évek második felében is „élt”, 2014 és 2018 között a már említett Erdei és Szellő összecsapása mellett kiemelhetném akár a Bacskai Balázs–Harcsa Norbert középsúlyú magyar bajnoki címmeccset és még sok hazai vonatkozású slágermeccset. Ám 2019-ben lejárt a szerződés az M4 Sporttal, amit a csatorna nem hosszabbított meg, így aztán befejeztem. Rá két napra jött az ajánlat az IBO-tól.

„Tudtam, hogy én azon kevesek közé fogok tartozni, aki életben marad!” (Fotó: Árvai Károly)


– Azonnal igent mondott, hogy ne szakadjon el az ökölvívástól?

– Nem, három hónapig fontolgattam a döntést. Ismertem a szervezetet, hisz IBO-világbajnokom is volt Kovács Attila szemé­lyében. Szimpatikus, amit képvisel. Amikor kétezertizenkilencben Ed Levine elnökkel és Erica Petroni főtitkárral először beszélgettünk, a közvélemény még úgy tekintett a szervezetre, hogy van a négy nagy – WBC, IBF, WBO, WBA – és az IBO. Mára hivatalosan is öt nagy világszervezetet tartanak számon, a mértékadó boxrec.com szerint is a nagyok egyike az IBO. Ehhez kellett, hogy a szervezet címmeccsein kötelező a világ top ötvenéből kiválasztani a résztvevőket, mint a WBA-nál vagy az IBF-nél. Szemmel látható a szakmai előrelépés és a pozitív megítélés.

– Szakmailag megbecsülik?
– Amikor nemcsak meghallgatnak, de négy-öt javaslatom közül kettő vagy három „ül”, akkor szerintem nem lehetek elégedetlen.

– Tervez esetleg bármi együttműködést a Magyar Ökölvívó Szakszövetséggel?
– Egy olyan közeg, amely megbetegít, nem fog meggyógyítani – s ezt értse, ahogy akarja.

– Amikor megszervezte a Nagy János–Julio Pablo Chacón összecsapást, garanciaként akkora összeget kellett letennie, hogy az autóját és a lakását is eladta. Most is megtenné ezt?
– Az összeg mára meglenne, de nem tenném meg újból! Akkor huszonkilenc éves voltam, most, húsz évvel később már családom van és az all int nem egészséges túl gyakran bemondani. Már akkor is beszéltem nyelveket, ezért azt gondoltam, ha esetleg minden elúszik, semmi baj, legrosszabb esetben elmegyek egy hajóra dolgozni.

– Valaha lesz még jó a magyar ökölvívás?
– Lehet…

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. november 26-i lapszámában jelent meg.)