George Foreman (jobbra) némi együtt-érzéssel nézi Joe Fraziert a kingstoni meccsen – nem tudni, itt hányadszor fogott padlót Fraizer


Öt év különbség volt a két ökölvívó között, Joe Frazier 1944. január 12-én született, George Foreman 1949. január 10-én jött a világra. Talán mondani sem kell, egyikük családja sem dúskált a pénzben, Frazier 12. gyerekként, Foreman ötödikként érkezett a hétgyermekes famíliába. Mondjuk, Joe-éknál volt tévé, legalább nézhették Sugar Ray Robinsont vagy Rocky Marcianót. Mi több, a zömök Fraizert nagybátyja egy másik Joe-hoz, Joe Louishoz hasonlította, sőt, azt jövendölte, ő lesz az új Joe Louis.

Alig több mint 15 évesen Frazier már a maga ura volt, bunyózni is elkezdett, amatőrként óriási tehetségnek tartották, 1962 és 1964 között háromszor is megnyerte a tengerentúli amatőr boksz legnagyobb eseményét, az Aranykesztyűt, amely mind a mai napig a profi ökölvívás kincsesbányájának számít. Amatőrként egyetlen valakitől szenvedett vereséget, igaz, Buster Mathistól kétszer is, a második éppen az 1964-es tokiói olimpiától ütötte volna el – ám Frazier mégis kijuthatott az ötkarikás játékokra, mert Mathis kézsérülést szenvedett. Tokióban az első két összecsapását kiütéssel nyerte meg, az elődöntőben a nála 20 centivel magasabb szovjet ellenfele edzője a második menetben bedobta a törülközőt. A döntőben a német Hans Hubert is legyőzte.

 

 Bunyóztak tovább
 Érdemes dióhéjban szót ejteni a gigászok további karrierjéről. Foreman első menetes KO-val megvédte címét a Puerto Ricó-i José Roman ellen, majd 1974. március 26-án Caracasban technikai KO-val intézte el Ken Nortont, aki háromszor is padlózott. Norton egyébként 1973-ban kétszer is összemérte erejét Alival, először megosztott pontozással győzött, majd ugyancsak megosztott pontozással vereséget szenvedett. Foremannek ekkor még nem volt veresége, ám Ali 1974. október 30-án Kinshasában a 8. menetben kiütötte (Rumble in the Jungle). A Foreman–Frazier visszavágót (1976. június 15.) ismét Big George nyerte meg, ugyancsak TKO-val, csak most az 5. menetben. Michael Moorer elleni 1994. november 5-i összecsapása sporttörténeti jelentőségű: KO-val elintézte Moorert, s ezzel 45 évesen minden idők legidősebb nehézsúlyú világbajnoka lett. Foreman pályafutásának (1969–1997) mérlege: 76–5–0, 68 KO–TKO. Frazier még hét összecsapást vívott vb-címe elvesztése után, egyik az ugyancsak Foreman ellen elvesztett visszavágó, amelyen „csupán” két alkalommal fogott padlót. Még kétszer kiállt Muhammad Ali ellen: 1974-ben egyhangú pontozással vereséget szenvedett, 1975-ben technikai KO-val kapott ki. Kettejük harmadik összecsapása „A manilai thriller” elnevezéssel vonult a sportág történelmébe. Az 1975. október elsejei meccs még első találkozójuknál is fordulatosabb volt, a 14. menet után Ali holtfáradtan rogyott a székére, amikor észrevette, hogy Fraziert szorítósarka nem engedi ki az utolsó menetre... Frazier karrierjének (1965–1981) mérlege: 32–4–1, 27.

Joe Frazier 20 évesen az amatőr boksz csúcsára jutott, olimpiai aranyérmes lett.
A nagydarab George Foreman balhés gyerek volt, agresszivitásával és termetével tiszteletet vívott ki a houstoni bandák körében. A középiskolát otthagyva a 16 és 24 év közötti fiatalok önképzését és beilleszkedését segítő programba (Job Corps) került, itt időnként a boksz jelentette a sportot, tehetségét egy a sportágat kedvelő felügyelő szúrta ki. Első meccsét kiütéssel nyerte meg, alig másfél esztendőnyi amatőr múlttal a háta mögött győzött az amerikai válogatón, indulhatott az 1968-as mexikóvárosi olimpia nehézsúlyú mezőnyében, s az ő nyakába akasztották az aranyérmet.
Joe Frazier 1965-ben kezdődő profi karrierjének első 15 mérkőzésén csupán egy alkalommal volt szükség pontozókra. Két neves ellenfelét, az argentin Oscar Bonavenát és George Chuvalót is elintézte, utóbbi ellen 1967. július 19-én érte el 17. sikerét. Első címmérkőzését New York állam bajnokságáért vívta 1968. március 4-én Buster Mathis ellen. Pikáns összecsapás volt, technikai KO-val győzte le az amatőrök között őt kétszer is legyőző ellenfelét. Jerry Quarry elleni 1969-es összecsapását a The Ring Magazine az év legjobb mérkőzésének választotta. Ezen a találkozón Frazier azt is megmutatta, hogy nemcsak hatalmasat üt, védekezésben is egyre jobb.

A WBA világbajnoki címét Jimmy Ellis legyőzésével szerezte meg, 1970. február 16-án nem kellettek a pontozók... Majd Bob Fosterrel szemben KO-val megvédte az övét, s ezt követően Muhammad Ali színe elé terelték Smokin' Joe-t. (A becenevet edzőjétől, Yank Durhamtől kapta, aki azt akarta, hogy annyit üssön, hogy a kesztyűjéből füst szálljon ki.) Ehhez persze tudni kell, minden idők talán legjobb ökölvívója a visszatérés nyűgével kínlódott, ugyanis 1967. március 22. és 1970. október 26. között nem vívott mérkőzést, sportolói engedélyét bevonták. Ám nem csupán ez volt a büntetése, amiért megtagadta a katonai szolgálatot: a bíróság 10 ezer dollár megfizetésére és öt év börtönre ítélte, a WBA pedig megfosztotta világbajnoki címétől, de fellebbezése eredményeként „csak” három évet kellett ökölvívás nélkül töltenie. A bíróság a vád minden pontjában bűnösnek találta, ám penitenciáját óvadék ellenében végig szabadlábon tölthette. Míg tehát Frazier feljövőben volt, Ali üresen hagyott trónjáért mérkőzéssorozatot írtak ki, amelyet Ali edzőpartnere, Jimmy Ellis nyert meg, 1968. április 27-én Jerry Quarryt győzte le pontozással, majd Floyd Patterson ellen megvédte címét. Ám jött 24 veretlen találkozóval a háta mögött Frazier és elintézte.

A 27 éves profi vb-címvédő, Joe Frazier 26 veretlen mérkőzéssel, 93.2 kilóval várta az 1971. március 8-i összecsapást, a nála két esztendővel idősebb kihívó, a 96.1 kg-os Muhammad Ali ugyancsak makulátlan mérleggel, 31 győzelemmel állt ki a Madison Square Gardenben. Mivel nem ez a találkozó a cikk tárgya, csupán rögzítjük a tényt: a 15 menetes küzdelmet egyhangú pontozással nyerte meg Joe Frazier.

A szintén olimpiai bajnok George Foreman – Frazierhez hasonlóan – sem várt egy esztendőt profi bemutatkozásával: 1969 júniusában Don Waldheimet a 3. menetben KO-val intézte el, negyedik összecsapásán kiütötte Chuck Wepnert, akiről Ali elleni mérkőzése alapján Syl­vester Stallone filmjeiben Rocky Balboa karakterét mintázták. Big George első jelentősebb riválisának az addigi 91 mérkőzéséből csupán ötöt elvesztő argentin Gregorio Peralta bizonyult, aki ellen a 10 menetes találkozón eléggé elfáradva csak pontozással győzött. 1970-ben Chuvalót, majd néhány meccs után ismét Peraltát verte meg (1971. május), a pán­amerikai bajnoki címért pedig 1972-ben Miguel Angel Paezt, s vb-címmérkőzés kapujába érkezett.

Joe Frazier és George Foreman életútja ezen a ponton találkozott először.

A szorító világát övező legenda szerint a vb-címvédő Frazier – aki a fogadóirodáknál egyértelmű esélyesnek számított – menedzsmentje már az Ali elleni visszavágó jegyében választott ellenfelet. A kihívó pazar, 37–0-s mérleggel büszkélkedett, de sokat nyomott a latban a 193 centis Foreman kiválasztásában, hogy termetre hasonlított Alira (191 cm). A címvédő teamje úgy gondolta, Foreman képtelen lesz ellenállni Frazier rohamainak.

Kingstonban azonban más történt 1973. január 22-én: a kihívó szó szerint megsemmisítette ellenfelét. A Ring Magazine rangsorában 1973-ban ez volt az Év mérkőzése. Arthur Mercante mérkőzésvezető a második menetben 1:35 percnél beszüntette a küzdelmet, Foreman technikai KO-val nyert. Fraziert hatszor ütötte le! Első alkalommal egy kombinációt követő jobbfelütéssel, ezt követően ismét egy felütés után térdre rogyott, majd egy kombináció után terült el a szőnyegen.

A második menet sem alakult jobban a címvédő szempontjából: előbb néhány Foreman-találattól ütésrészeg lett, végül a padlón kötött ki, alighogy folytatták az egyoldalú verést, egy balkezes vitte le Fraziert, majd egy Foreman-bomba után hatodszor is padlót fogott, ekkor elégelte meg a bíró a kilátástalan küzdelmet. Még a negyedik leütést követően Foremanék jelezték a címvédő edzőjének, Yancey Durhamnek, ha nem lép közbe és nem állítja le védencét, Foreman meg fogja ölni a címvédőt.
Az igazsághoz hozzátartozik, Big George kihasználta termetéből fakadó előnyét: amikor csak lehetett, eltaszította magától a támadásba lendülő Fraziert vagy éppen lefogta. A tévériporter Howard Cossell, ahányszor leütötték Smoking Joe-t, elkiáltotta magát: „Lemegy Frazier!” Hatszor kellett megismételnie... A mondat tágabb értelmezést is nyert Amerikában: arra is használják, ha valami vagy valaki leszálló ágba kerül.

Foreman 24 esztendősen felülhetett a királykategória trónjára.