Az 1904-es olimpián kétszeres bajnok Halmay Zoltán (a bal oldalon) volt az első olimpiai aranyérmesünk az NS hasábjain

 

1903
A Nemzeti Sport 1903. március 15-én indult el kezdetben még nem annyira hódító, inkább csak óvatosan bejárt útjára, „vívással és minden egyéb testedző sporttal foglalkozó” hetilapként.

A Nemzeti Sport első számának címlapja

1912
A Nemzeti Sport – már Ifjúsági testnevelés alcímmel – megszűnt, és csak a „nagy háború” (és a Tanácsköztársaság összeomlása) után, 1919 őszén éledt újjá.

1919
Nem voltak ritkák a viszályok az atlétikai szövetségben (MASz) a múlt század első évtizedeiben, történetünk szempontjából az 1919. évi harc az érdekes. Abban is az, hogy a „MASz vezetőségének egyik legaktívabb tagja”, Vadas Gyula dr. konflissal vitte az egyik ülésre Rácz Vilmos dr.-t, a BEAC tanácstagját. A Károly körútról az Aradi utcáig tartó úton „került szó arra, hogy fel kellene támasztani a régi Nemzeti Sportot, s a mai idők kívánsága szerint” szolgálni az olvasót. Tárgyalás tárgyalást követett, a lap (főszerkesztő: Vadas Gyula dr.) Képes Sport címmel szeptember 18-án elindult, s csak a harmadik szám (október 2.) viselte újra a Nemzeti Sport nevet, akkorra sikerült ugyanis megegyezni a megszűnés előtti utolsó tulajdonossal, Polonyi Dezsővel.

1920
A Széchenyi Istvántól vett alapelv („Saját szemével és nem máséval lát a független”) jegyében számol be az újság az eseményekről, s „változatlan lelkesedéssel küzd a kibontott zászló alatt az új, nagy Magyarországot jelentő nemzeti sport ideáljáért”. A hagyományoknak megfelelően felkarolja a vívást, kidolgozza az atlétikai munkastatisztikát, amelynek lényege, hogy nem az első helyek alapján rangsorolja a klubokat, hanem a legjobb eredményeket figyelembe véve.

1921
Az év elején még hetente egyszer jelenik meg a lap, ám a keddi utcára kerülést átteszik hétfőre, mert „mégiscsak a vasárnapi versengések jelentik a sport központját”. Február végén már kétszer szólnak az olvasóhoz (szombaton és hétfőn). Március 29-én jelenik meg először az új fejrajz, s a terjedelem négy oldalról hatra emelkedik. Novemberi esemény, hogy a lap kirobbantja a „kispesti profipert”, beszámolva arról, hogy a KAC-nál kettős könyvelést vezetnek (egy a hivatalnak, egy a játékosoknak juttatott pénzekről belső használatra).

1922
Vasárnap esténként a kiadó József körúti kirakatában kifüggesztik a napi eredményeket némi kommentárral. A kezdeményezésnek akkora sikere van, hogy március 12-én a rendőrség lehúzatja a kirakat rolóját és szétoszlatja a tömeget. A lap kommentárja: „Nem ártott volna egy kis jóakarat.” Április elsején a lap első öt oldala „bolondos”, a legelképesztőbb (ál)hírek (hatnapos futballmeccset vív az FTC és az MTK; az amatőr liga terve: nem a gólok, hanem pontozás dönt a győztesről; az UTE közkórházat épít a pályája mellé a játékosai által lerúgott futballisták kezelésére) szerepelnek az oldalakon. Majd: „Akit megbántottunk volna vele, azt kérjük, hogy inkább nevessen.” Augusztusban teljes függetlenség: megalakul a Nemzeti Sport Lapkiadó Rt., a lap már hetente háromszor jelenik meg (szerda, szombat, vasárnap).

1923
Február 14.: „Vitéz nagybányai Horthy Miklós ezen a napon (...) megtekintette a nyomdát, (...) majd fellátogatott a Nemzeti Sporthoz is s nagy érdeklődéssel nézte végig, hogy dolgozik a szerkesztőség.” Állandósítják a rövid, apró, csipkelődő verseket, a március 10-i magyar–olasz (0:0) után például: „Olasz–magyar nulla nulla, / Magyar csatársor hulla, hulla, / A fedezetsor gyönge, gyönge, / Olasz gól mégse gyön be, gyön be. /No mert a Plattkó a Fogel, Fogel, / Gólszag elől nem lóg el, lóg el. / S bár kiadó a pálya, pálya, / Fele – a sarat, állja, állja.”

1924
A párizsi olimpia, s benne az „egyiptomi csapás” (Egyiptom–Magyarország 3:0) éve. „A futballcsapat kudarcát előre bejósoltuk, az összes hibát, fenyegető veszedelmet jó előre feltártuk a más véleményen lévő sajtó súlyos támadásai ellenére is” – büszkélkedik a lap, ahogy azzal is, hogy „nemcsak Magyarország vezető sportlapja lett még futballban is, de a svéd Idrottsbladet után Európa legismertebb sportlapja is.”

AZ EGYIPTOMI CSAPÁS

„Senki sem hitte! Mi is a fejünket csóváltuk s rázogattuk hitetlenül. Betűzgettük újra meg újra az első jelentést, mely azonban egyre világosabban, egyre hihetőbben ismételgette igazát: 3:0! Nem a lengyel győzelem, nem a papírforma, nem is a párisi lapok elragadtatása és magasztaló dicsérete oltotta belénk a győzelmi hitet, de valami belső erőtől élt ez bennünk, mely az örök magyar erőbe s akaratba vetett hitünkből fakadt. Nem ringatóztunk a végső győzelem biztos reményében, de arra számítottunk, hogy olyan ellenfelek ellen, mint a tegnapi, nem bukik el a magyar csapat. Erre jogos reményt nyújtott a magyar futball nagy múltja, felsőbbséges tudása, páratlan felkészültsége. Hogy ezek mellett a nagyszerű tulajdonságai mellett elbukott már a startnál, olyan örökké gyászos emlékezetű eseménye a magyar futballnak, melyet nem tehet jóvá hosszú időn át.” (Az 1924-es olimpia egyiptomi–magyar nyolcaddöntője után a Nemzeti Sport drámai tudósításkezdése.)

1925
„Uszodát!” – áll augusztus 5-én a vezércikk címében, s ezzel a Nemzeti Sport megkezdi kampányát „a Császár bővítése és a Nemzeti Sportuszoda megépítése tárgyában”. Sok-sok „verekedés” után 1930-ban adják át a margitszigeti létesítményt. A karácsonyi szám az első olyan a lap történetében, amely túllép a napi események keretein, a 36 oldalon többek között a külföldön játszó magyar futballistákról, a sérülések természetéről, az olimpiai bajnok kardvívó Pósta Sándor kálváriájáról (profivád) olvasható terjedelmes cikk, s az irodalmi alkotások mellett öt (!) pályázatban hirdetnek végeredményt, 50 millió koronát (ma: 2 850 000 forint) szétosztva a helyezettek között.

1925-től reklamálta az uszodát a Nemzeti Sport – öt évvel később megépült

 

1926
„A futballsport tisztaságáért folytatott évtizedes harcunk eredményét az 1926. év derekán megérhettük” – állapítja meg a lap, köszöntve a profizmus bevezetését, s utalva rá, hogy a kispesti „profiperrel” (1921) a Nemzeti Sport adta meg az alaphangot.

1927
Januártól a lap hetente ötször jelenik meg (hétfő, kedd, szerda, péntek, vasárnap), köszönhetően annak is, hogy sikerült megegyeznie a Sporthírlappal, amelynek a csütörtök és a szombat (az eseményektől függően a hétfő) jutott. Az esztendő nyarán megjelenik a futballisták osztályozása – „ez a »futballista munkastatisztika« óriási feltűnést keltett, nagy tetszést aratott”.
Decemberben óriási sikere volt a Nemzeti Sport filmmatinéjának, a tömeg megrohamozta a Radius mozit. „A lassított filmek tömegével élénkített előadás tulajdonképpen két részből állott. Az első részben az atlétika, a labdarúgás, az úszás és a téli sportok tárgyköréből vett tanulságos történeti érdekességű ismertetők, felvételek kerültek sorra”, majd bemutatták, hogyan készül a Nemzeti Sport, s levetítették az uruguayi futballválogatott és a Ferencváros csapatának edzéséről készült filmet. A nagy sikerre tekintettel a matiné bejárja az országot, több mint ötven előadásra kerül sor.
A lap Karácsonyi Nagydíját először osztják ki, Karafiáth Jenő, az Országos Testnevelési Tanács (OTT) elnöke kapja, a testnevelési törvény „tettrevalósítója”.

1928
Vadas Gyula dr. főszerkesztő harcos beszámolóinak köszönhetően a Magyar Olimpiai Bizottság belátja, hogy döntése nyomán az amszterdami olimpiai „elhelyezés mennyire szerencsétlen, távoleső, összeköttetés szempontjából rossz, amellett primitív is”, s közmegelégedésre változtat. Az olimpián (öt arany- és négy ezüstérem) Vadas Gyula mellett Kalmár Jenő vívórovat-vezető és Szepes Béla riporter, karikaturista képviselte a lapot – különlegesség, hogy Szepes atlétaként is remekel, gerelyhajításban ezüstérmes lett. Az év eseménye még, hogy a Nemzeti Sport „lemond minden testület és szövetség hivatalos lapja jellegéről”, formálisan is kimondja tehát önállóságát.

MAJD A SZEPES!

„A sok balsiker közepette, a sok bukás után az ember csak azt az utolsó mentsvárat hallotta emlegetni atlétakörökben: no, majd a Szepes! Az nem fog leégni! Nem égett le. Megtette a magáét, küzdött, harcolt, világrekordereket és világrészrekordereket hagyott maga mögött, felülmúlta önnönmagát, túlhaladott minden várakozást, élete legjobbját produkálta és kiverekedte a második helyet! Úgy látszik, a magyar atlétikának már csak ő az a harcosa, akiben meg lehet bízni. Aki becsülettel megteszi a kötelességét, aki nem hoz szégyent. Oly nagyon leszállítottuk pedig már a többiekkel szemben az igényeinket. Nem vártunk tőlük már csodákat, nem hittünk abban, hogy valami különlegeset nyújtanak. Megelégedtünk volna már azzal is, ha csak átlagformáikat érik el. Nem követeltünk rekordteljesítményeket, boldogok voltunk, hogy Karlovits legalább a 380-at átugrotta, megelégedettek, hogy Marton 4.04- et szaladt, hogy Gerő 10.8-at mégis csak kifutott, hogy Barsi a Peltzer előtt ért célba. Csak éppen a Marvalits fájt, meg az Egri, meg a Darányi, a dobótriumvirátus, meg... Míg végre azután jött Szepes.” (A magyar sportsajtó történetének egyik legnagyobb eseménye: Vadas Gyula főszerkesztő tudósítása a saját kiküldött kollégája, az amúgy gerelyhajító Szepes Béla 1928-as amszterdami olimpiai ezüstérméről.) Szepes Béla nemcsak a gerellyel, a ceruzával is mesterien bánt

1929
Az amszterdami olimpia kudarcnak minősített vízilabda második helye arra indítja a Nemzeti Sportot, hogy megalapítsa a Klebelsberg-kupát, Európa legjobb hat csapatának tornáját. A trófeát Magyarország nyeri el (ahogy aztán az 1932. évi olimpiai bajnoki címet is), Komjádi Béla szövetségi kapitány pedig a lap Karácsonyi Nagydíjában részesül.

1930
Az esztendő hőse Klebelsberg Kunó gróf, a kultuszminiszteré a Karácsonyi Nagydíj, mert „a klasszikus nevelés minden előnyével és egy nyitott szemű, mindig tanulni és tapasztalni akaró államférfi bölcsességével férfikora delén ismerte fel a testedző sportok roppant nagy értékét, nemzetnevelő, nemzetmentő összefogó erejét”.

1931
Júliusban nagyobb formátumra vált a lap, négy- helyett öthasábos egy-egy oldal. „Nagyobb szabású kampányaink közül kiemelkedik a labdarúgósport érdekében, az anyagi csőd, az erkölcsi romlás, elsportszerűtlenedés és agyonszabályozás rémének elkerülése érdekében indított mozgalmunk” – így a jubileumi szám, bevallva, hogy a sportág nem volt partner a jobbításban.

Az 1932-es első Los Angeles-i olimpiáról egyedül a Nemzeti Sport adott tudósítást Magyarországra

1932
Az esztendő kiemelkedő eseménye a Los Angeles-i olimpia (6 arany-, 5-5 ezüst- és bronzérem). A lapot Kalmár István tudósítja, s „a súlyos áldozat, amit a Nemzeti Sport meghozott – egyedül küldve ki Budapestről saját tudósítót minden magyar lap közül! – meghozta gyümölcsét”.

A „VILÁGBAJNOKVERŐ” FRADI

„Tudtuk, hogy a Ferencvárost nagyszerűen összekovácsolta a túra, tudtuk, hogy harci szelleme érintetlen, harci kedve határtalan s tudtuk, hogy minden ferencvárosi fiú tisztában van vele, hogy mivel tartozik a messze Amerika földjén hazájának, de ha egy tisztes vereség hírét hozta volna is a távíró, akkor is azt mondtuk volna: ferencvárosi fiúk, becsületesen harcoltatok, szerénytelenség lett volna nagyobb eredményt várni, hiszen az ő futballkultúrájuk semmivel sem fiatalabb a mienknél, de az ő oldalukon a békés jólét, sőt gazdagság nyújtotta minden előny, a kifogástalan kondíció, az érintetlen idegek, a mi oldalunkon még ott van a háborús esztendők szörnyű nyoma, az átélt nagy válságok árnya, a megviselt idegek. A Ferencváros győzelme a magyar futballnak fennállása óta egyik legnagyobb bravúrja, méltó megkoronázása a bajnokságban és a Középeurópai Kupában elért sikereknek. A Ferencváros ezzel a győzelmével óriási szolgálatot tett a magyar futball és a magyar nemzet ügyének s kiérdemelte mindnyájunk háláját és tiszteletét.” (Az 1929 júliusában az előző két olimpia – és az egy évvel ezt követő első világbajnokság – labdarúgó-aranyérmese, Uruguay felett aratott valószínűtlen, 3:2-es montevideói siker tálalása a Nemzeti Sportban.)

 

HARMINC ÉV – TÍZ CÍMLAP

A NAGYOBB MÉRETÉRT KATTINTSON A KÉPRE!

A NAGYOBB MÉRETÉRT KATTINTSON A KÉPRE!

 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. március 18-i lapszámában jelent meg.)