Tóth Krisztián (Fotó: MTI)

 

– Hogyan sikerült a világbajnoki felkészülése?
– Nagyjából elégedett vagyok vele – mondta lapunknak az olimpiai bronzérmes cselgáncsozó, Tóth Krisztián. – Nehéz időszakon vagyok túl, mert az olimpia után sosem könnyű újra felvenni a ritmust, főleg úgy, hogy ilyen közel van a következő ötkarikás játékok kvalifikációs időszaka.

– Ráadásul a nyáron elkapta a koronavírust, emiatt sem a hazai, sem a zágrábi Grand Slam-versenyen nem indulhatott.
– Ez is megnehezítette a dolgomat, nagyon szerettem volna hazai közönség előtt küzdeni, sajnálom, hogy ez nem valósult meg. Ugyanakkor annak örülök, hogy nem az olimpia előtt betegedtem meg, az még nagyobb veszteség lett volna.

 NÉGY SÚLYCSOPORTBAN HAT FÉRFI INDULÓ

A férfiak mezőnyében négy súlycsoportban hat versenyzőnk utazik Üzbegisztánba, Ungvári Attila (Győri AC) 81 kg-ban, Tóth Krisztián (MTK Budapest) és Nerpel Gergely (TFSE) 90 kg-ban, Vég Zsombor (Ceglédi VSE) és Cirjenics Miklós (Atomerőmű SE) 100 kg-ban, Sipőcz Richárd (SZESE Győr) +100 kg-ban lép tatamira.

– Világbajnokságon eddig egy-egy ezüst- és bronzérmet nyert, Üzbegisztánban meglehet az első arany?
– Elsősorban jó szereplést várok magamtól, szeretnék kvalifikációs pontokat gyűjteni, de még csak közelítek a százszázalékos formámhoz. A súlyommal már nincs teendőm, szerencsére egészséges vagyok, bízom benne, hogy éremközelben leszek. Egyébként már a nyolc közé jutás is nagy szó a vébén, főleg amiatt, mert ez egyben olimpiai kvalifikációs torna.

– A tokiói olimpia után azt mondta, sok minden fejben dől el. Mentálisan készen áll a soron következő kihívásra?
– A mentális felkészülés természetesen része a programomnak, de hogy ez mennyire sikeres, az mutatja meg, hogyan kezelem a világbajnokság kihívásait. Nagyon intenzív „verekedések” lesznek a tornán, senki sem adja könnyen magát, de bizakodó vagyok, és várom a megméretést.

– Mennyire motivált az olimpiához képest?
– Ezt nehéz megmondani, az olimpiának sokkal nagyobb hírértéke van, ritkábban rendezik meg, nagyobb a presztí­zse, ugyanakkor a világbajnokság szakmailag nehezebb. Azt mondanám, az olimpia mentálisan, a vébé fizikailag kimerítőbb. Az utóbbin országonként több ellenféllel is találkozhat az ember, ezek a kihívások természetesen motiválnak.

– Ha már riválisok, van valaki, akit mindenképpen szeretne elkerülni?
– Ha az ember világbajnoki éremben gondolkodik, nem engedheti meg magának hogy válogat. Az olimpián például szerettem volna elkerülni a japán Mukaj Sojcsirót, ami nem sikerült, de felém billent a mérleg nyelve, mindenkit meg lehet verni. Az olimpiai bajnok grúz Lasa Bekaurira nagyon kíváncsi vagyok, szívesen megküzdenék vele, hiszen az valószínűleg azt jelentené, hogy éremközelben vagyok, mivel minden bizonnyal külön ágra tesznek minket. Jó tapasztalat lehetne.

– Milyennek látja a magyar küldöttség esélyeit?
– Ezzel kapcsolatban kérdő- és felkiáltójelek is vannak a fejemben, de ennek megítélése nem az én feladatom. Bízom benne, hogy néhány érmet sikerül hazahoznunk.