Kós Hubert és Bob Bowman közös munkája gyümölcsöző (FOTÓ: INSTAGRAM)


– Öt hónapja van Amerikában, megszokta már az ottani életet?
– Jól érzem magam – válaszolta Kós Hubert, aki decembertől Bob Bowman irányításával készül, és mellette az Arizona Egyetemen tanul. – Amerikai iskolába jártam otthon is, így a kultúra nem volt idegen, ez sokat segített az elején.

– Kellett a segítség?
– Igen, mert az első két hétben, de különösen az első két napon azt hittem, meghalok az edzéseken. A világkupa-sorozat és a rövid pályás országos bajnokság után érkeztem Amerikába, és éppen a felkészülés legnehezebb részébe csöppentem bele.

A nagyobb méretért kattintson a képre!

 

– Mit jelent ez a nehéz rész?
– Bob Bowman „winter trainingnek” hívja ezt az időszakot, ilyenkor a méterszám mellett a minőségen van a hangsúly az edzéseken, vagyis erősebben úszunk minden feladatot és sokkal kevesebb pihenővel, mint otthon.

– Abban az első két napban elbizonytalanodott, jó helyen van-e?
– Azokon az edzéseken a társaim nagyon lehagytak, de erőm sem volt azon gondolkozni, vajon képes vagyok-e helytállni itt, mert este rögtön elaludtam. Azért egyszer-kétszer bevillant, vajon hogyan élem én ezt túl… Azt hittem, minden edzés ennyire nehéz lesz, de szépen lassan belerázódtam.

Bohus Richárd, a korábbi tanítvány – és a közvetítő

Bohus Richárd  – akárcsak most Kós Hubert – az Arizona Egyetemen tanult a londoni olimpia után, s bár az első edzőjével nem jött ki, majd el is tört a válla, a második év végén jött a változás, hiszen megérkezett Bob Bowman.
„Az egyetem akkoriban inkább a jó hangulatról és a bulikról volt híres, ám Bob érkezésével tényleg minden megváltozott – emlékezett vissza a világbajnoki bronzérmes úszó. – A körülmények addig is tökéletesek voltak persze, hiszen januárban is húsz fok feletti ott a hőmérséklet, hatalmas konditerem áll a sportolók rendelkezésére, és egyébként is félistenként kezelik azokat, akik az egyetem mellett sportolnak. Bob Bowman viszont nagyon komolyan veszi az úszást, és ez érződött rögtön: bár néha kiborítottam, azóta is megmaradt a jó kapcsolatunk.”
Bohusnak öt tantárgya volt egy-egy évben, és ezeket úgy osztotta el, hogy mellette legyen ideje és energiája az edzésekre is – Bob Bowman mellett persze nem is volt más választása, mint a legjobbat nyújtani az uszodában minden egyes nap.
„Bobban egy pszichológus lakozik, nagyon jól tudja az emberekben »nyomkodni a megfelelő gombokat«, és jó érzéke van ahhoz is, hogy észrevegye, ha valami nem kerek – folytatta Bohus. – Megesett például, hogy »kivett« a medencéből, mert látta, hogy nem megy az úszás, és azt mondta, csak holnapután jöjjek újra edzésre. Igaza volt, hiszen csak vergődtem, a pihenés után viszont újra szárnyaltam. Amerikában arra ösztönzik az embert, hogy bízzon magában, s ha ezt megtanulod, az hihetetlenül nagy magabiztosságot tud adni.”
Bowman és Bohus jó kapcsolatának egyik hozadéka, hogy Kós az Arizona Egyetemre került, hiszen a tréner és az Európa-bajnok között Bohus volt a közvetítő – ő hozta össze kettejük találkozóját a tavalyi budapesti vb-n, a történet folytatását pedig ismerjük.

 

– Hogyan zajlik egy edzés Bob Bowmannél?
– Több verzió van, a már említett téli felkészülési időszak mellett vannak persze könnyített tréningek is, amikor kevesebbet úszunk, s amikor Bob is sokkal lazább, sokat viccelődik. Az egyébként minden edzésre jellemző, hogy a feladatok között egymással sem tudunk még két mondatot sem váltani. Csak hogy érzékeltessem a különbséget: míg otthon van negyven másodperc pihenőnk két feladat között, itt nagyjából öt. Bobnak négy csoportja van: az egyikben a hosszabb távokat úszók, a másikban a sprinterek, a harmadikban a nők vannak, a negyedikben pedig mi – a jobb úszók, így például Léon Marchand és Chase Kalisz is. Az edzések előtt Bob felolvassa, mi az aznapi penzum, a végén pedig jut idő egy rövid megbeszélésre is.

NS-szakértő: PROF. DR. STERBENZ Tamás, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem rektora
„NEM A PÉNZÉRT mennek ki a fiatal magyar sportolók az Egyesült Államokba, az ottani ösztöndíj az egyetemi tanulmányaikat és sportolási lehetőségeiket fedezi. Mindamellett óriási presztízse van az amerikai egyetemi sportnak, a strukturális és infrastrukturális háttér pedig kimagasló. Az oktatási és a versenyrendszer harmonikus kialakítása eleve felkészíti őket a kettős életpályára, vagyis a tanulásra és a sportolásra. Nálunk, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen és a TFSE-ben cél az egyetemi sport megerősítése, az egyetemi élsportolói státusz elfogadtatása pedig általános érdek a felsőoktatásban. Hadd jegyezzem meg továbbá, hogy a TF-en specifikus sportszakembereket képzünk, a 18 és 23–25 közötti életkorszak rendkívül szenzibilis, mert ha ekkor hallgatóink nem élik át a magas szintű versenysport körülményeit, sportszakemberként már sohasem tudják pótolni.”

– Ha csoportokban úsznak, hogyan tud fejlődni egyénileg egy-egy úszó?
– Ha hibázunk az edzésen, Bob rögtön szól, hogy javítsuk ki. Az edzéseken tanuljuk meg, hogyan építsünk fel egy-egy úszást, hogyan osszuk be az erőnket – van, hogy megmondja, mire figyeljek úszás közben, de leginkább ránk bízza, mert úgy véli, nekünk kell érezni, hogyan hozhatjuk ki magunkból a legtöbbet. Előfordult, hogy nem úsztam jól, és megkérdezte, szerintem mi volt a baj, én pedig elmondtam – a válasza az volt, hogy látod-látod, nem kell nekem mondanom semmit, érzed te azt. Bob Bowman abban segít nekünk, hogy magunktól jöjjünk rá mindenre.

– Milyen edző Bowman?
– Szerintem azért is nagyon jó, mert benne is nagyon erős a győzelmi vágy. Korábban nemcsak Michael Phelps akart nyerni, hanem ő is, ezért képezte magát folyamatosan, mindig előre és feljebb akart és akar jutni. Figyeli mások munkáját, tanul abból is, és ez a szemlélet a csoportjára is igaz, hiszen én is fejlődöm azáltal, hogy látom, mit csinálnak a társaim. Bob ugyanolyan komolyan veszi ezt az egészet, mint mi, a tanítványai.

– A tanítványai, akik között van olimpiai és világbajnok jelenleg is – néha nem csipkedi meg magát, hogy úristen, hová kerültem?
– Kicsit talán nagyképűen hangzik, de valamennyire természetesnek veszem, hogy a legjobbakkal úszhatok, ugyanakkor ha belegondolok abba, kikkel is versenyzek nap mint nap, nem mindig hiszem el…

– Mennyit változott, egyáltalán változott-e az elmúlt néhány hónapban?
– Sokat, és mégsem. Még mindig ugyanannyira szeretek úszni, mint korábban, továbbra is ugyanazok fontosak számomra, mint otthon, ám ha az úszásomat nézzük, technikailag sokat fejlődtem.

– Azzal meg sokakat meglepett, amikor április közepén kétszáz háton a világ idei legjobbját úszta – azóta az orosz Jevgenyij Rilov már előzött, ám ettől a meglepetés ereje nem csökkent.
– Kiskoromban a kétszáz hát volt a fő számom, később viszont mindig ütközött a vegyessel a nagyobb versenyeken, így nem volt lehetőségem rá, hogy a legjobbamat ússzam ezen a távon. Tavaly nyertem az országos bajnokságon, ám a világbajnokságon nem indultam ebben a számban. Azaz mindig is bennem volt egy jó idő kétszáz háton – ez az áprilisi eredmény jó kezdés volt. Nem voltam csúcsformában, van még ebben a kétszáz hátban, meglátjuk, a fukuokai vébén mi lesz belőle. Párizs kapcsán egyértelmű Bob Bowman véleménye, azt mondja, „erőltessem” ezt a számot.

Fotó: Nemzeti Sport

 

– A fejlődést elősegítette, hogy a hosszú pihentetés után új impulzusok érték kétszáz háton?
– Mindenképpen. Kétszáz vegyesen két éve nem sikerül javítanom, mindig falakba ütköztem, de nemcsak kétszáz háton indultam el felfelé, hiszen a száz pillangó mellett az ötven is egyre jobban megy. Amerikában megjött a gyorsaságom. És ez igaz a száz hátra is: otthon többször is mondtam, hogy meghalok a végére, nem érzem a lábamat, az áprilisi westmonti viadalon meg három másodpercet ledobtam ezen a távon a korábbi egyéni csúcsomból, úgy éreztem, repülök a vízben.

– Már csak az a kérdés, hogy az úszás mellett jut-e elég ideje a tanulásra.
– Úgy nőttem fel, hogy a szüleim és az edzőm, Magyarovits Zoltán mindig azt mondogatták, hogy bár nagyon fontos a sport, legalább ennyire fontos, hogy jól tanuljak, hogy ne csak a testem, az agyam is dolgozzon minden egyes nap. Ezt én is így gondolom, lassan ráérzek, hogyan kell itt tanulni, hogyan kell jónak lenni az egyetemen is amellett, hogy az uszodában bizonyítok. Az óráimat az edzések közé vettem fel természetesen, és nem hátráltatja egyik a másikat, de az biztos, hogy a következő évben csak a minimumot fogom teljesíteni az egyetemen, hiszen akkor a párizsi olimpia kerül a középpontba.


ÚSZÁS – HOSSZÚ KATINKA: az egyetemi évek során jött meg a bajnok kedve

Rio háromszoros aranyérmese esetében az amerikai évek alapozták meg a későbbi sikereket.

Gyermekáldás előtt álló klasszisunk esetében egyértelműen kijelenthetjük: ha nincs Amerika (és nincs Dave Salo), ma nem tartana ott Hosszú Katinka, hogy a világversenyeken szerzett gyűjteménye 97 érmet számláljon.
Amikor a 18 éves bajai lány a pekingi olimpia után Los Angeles felé vette az irányt, nagyon utált úszni – emlékezzünk csak a legendás történetre a játékok előtti egyik dél-afrikai edzőtáborból, ahol Katinka nem volt hajlandó felvenni az úszószemüvegét az edzés során, mondván, akkor nem barnul le egyenletesen az arca…
Aztán már néhány hónap alatt nagyot fordult vele a világ, hiszen az „elúszkálok a tanulás mellett” mottóból elég hamar „mindig nyerni akarok” lett, és ezt az amerikaiakra jellemző pozitív szemlélet mellett leginkább Dave Salónak köszönhetjük – és köszönheti Hosszú Katinka is, hiszen a tréner hamar ráérzett arra, mivel is motiválhatja igazán a mi lányunkat, így aztán az egyetemi bajnokságban egyre több terhet rakott rá, a váltókban pedig befejező embernek állította.
Mindennek a jutalma már az első év végén megmutatkozott, hiszen Hosszú Katinka a 2009-es római világbajnokságon 400 vegyesen győzött, 200 vegyesen és 200 pillangón bronzérmet szerzett.
Fogalmazhatunk másként is: Hosszú Katinka az Amerikában töltött egy esztendő után a siker útjára lépett.
Hogy hová jutott, azt tudjuk mindannyian, s bár legnagyobb eredményeit, vagyis a további vb-címeket, az olimpiai aranyakat és a világrekordokat már úgy érte el, hogy lediplomázott Los Angelesben, és itthon készült, az amerikai évek egyértelműen hozzátettek pályafutásához – már csak azért is, mert onnan „hozott magával” egy barátot, későbbi férjét, Shane Tusupot, aki a londoni olimpia után már edzőként irányította Katinka felkészülését.
Hosszú tehát az egyetemi évek után teljesedett ki, de a sportágban találunk még olyan magyar úszót, aki az amerikai esztendők után is odaért a legjobbak közé: Kovács Ágnes olimpiai, világ- és Európa-bajnokként kezdte meg tanulmányait az Arizona Egyetemen, majd a diplomázása után még dobott egy nagyot, hiszen a hazai rendezésű 2006-os kontinensviadalon 50, 100 és 200 mellen is bronz­érmes lett.

Fotó: AFP

 

 

LABDARÚGÁS – MOLNÁR BENCE BENDEGÚZ: összeegyeztethető a tanulás és a sport

A tengerentúlon egyszerre hódolnak szenvedélyüknek, a labdarúgásnak és tanulnak magas szinten a magyar sportolók.
Még csak két éve van kint a kansasi Ottawa Egyetemen, de már bekerült a helyi rekordok könyvébe az Ottawa Braves csapatkapitánya és gólvágója, a 22 éves Molnár Bence Bendegúz. A Budaörsön az NB II-be, Érden az NB III-ba belekóstoló fiatal amellett, hogy szenvedélyének, a labdarúgásnak hódolhat, a tanulást is komolyan veszi, hiszen az Egyesült Államokban sokat tesznek azért, hogy az élsport összeegyeztethető legyen a felsőfokú tanulmányokkal.
„Két év alatt az egyetem negyedik legeredményesebb góllövője lettem, de még van hátra két évem, szóval az a cél, hogy én legyek a legeredményesebb” – húzta alá az 54 gólnál és 21 gólpassznál járó Molnár Bence Bendegúz, a korábbi válogatott tornász Kalmár Zsuzsanna és a Budapesti Honvédot 2017-es haláláig ügyvezetőként irányító Molnár Imre fia, aki sportmenedzsment és kommunikáció szakon tanul.
Molnár segített korábbi csapattársának, a tőle alig negyedórányi autóútra lakó Földesi Dominiknak, aki tavaly augusztusban került a Kansas közelében lévő Baldwin City egyetemére, a Baker Universityre.
„Mind a karrier, mind a futball szerepet játszott a döntésemben, mert ez tényleg a lehetőségek hazája. Ha az ember akarja, itt a saját erejéből is meg tudja teremteni magának” – véli a sportadminisztráció szakon tanuló hátvéd Földesi, aki honfitársához hasonlóan sportösztöndíjjal jutott ki az Egyesült Államokba, s terve, hogy jövőre szintet lépjen és tanulmányainak utolsó évét a legfelső egyetemi szinten, az NCAA-ben kezdje, ahonnan szeretne eljutni a profi liga, az MLS játékosbörzéjére (draftjára) is.
(D. B.)

 

RÖPLABDA – NÉMETH ANETT: nem ismeri a jóllakottság érzését

 

A válogatott és a német Potsdam kulcsembere, pontgyárosa, Németh Anett leginkább mentálisan erősödött amerikai egyetemi évei alatt.
Női röplabda-válogatottunk korábbi kulcsembere, Sándor Renáta a Nemzeti Sportnak 2018 júniusában adott interjújában halmozta a dicsérő szavakat, amikor a 18 éves  Németh Anettet kellett jellemeznie. A sportág hazai reménysége akkor érettségizett, egyúttal már tudta, hogy elhagyja a Vasast, és Conway-ben, a Coastal Carolina Universityn folytatja tanulmányait. Tehetségével korán kitűnt, nem véletlenül mutatkozott be nem egészen 17 évesen a piros-kék csapatban, és már 18 esztendősen a válogatottban ütötte a labdát. Érdekesség, hogy a Coastal Carolina edzője a korábbi magyar szövetségi kapitány Forman József, aki 2011 óta szolgálja a dél-karolinai egyetem csapatát. Forman 2020 januárjában Németh fő jellemvonásaként említette meg, hogy azon habitusú játékosok közé tartozik, akik nem elégednek meg a középszerrel, nem tudnak jóllakni, pluszedzéseket vállalnak, kitartásuk nem ismer határt. Hogy is maradhatott volna másképp talpon a 2021 óta a német Potsdamot erősítő, immár 23 éves feladó-átló, miután 2017 áprilisában, majd 2020 novemberében is rendkívül súlyos térdsérülést szenvedett, amelynek következtében kilenc, illetve hét hónapos kihagyásra kényszerült. Ehhez képest már kétszer (2019, 2021) szerepelt Európa-bajnokságon, a válogatott és a Bundesligában döntős Potsdam pontgyárosa, a most futó bajnoki idény alapszakaszában őt választották meg legtöbbször MVP-nek. S hogy mivel vértezte fel magát Amerikában az egyetemen menedzsment szakon (a nemzetközi vállalati vonalra specializálódva) diplomát szerző kiválóság? Hát persze hogy mentálisan erősödött a legtöbbet, amiről így vallott 2020-ban: „Én is úgy gondolkodtam korábban, hogy egy-két hiba után sem szabad elbizonytalanodni, de kint végképp mindenki ezt sulykolja belénk. Folyamatosan nyomják, légy vezér, aki bármikor, bármilyen helyzetben beüti a labdát. Volt olyan meccsem, hogy az első öt-hat megoldásomból sem született pont, de nem estem kétségbe, kitaláltam, hogy min változtassak, és megoldottam a feladatot.”
(SZ. G.)

 

 

úszáscímlapsztoriNémeth AnettMolnár Bence BendegúzMichael PhelpsKós HubertHosszú KatinkaBob Bowman