Michael Vick kapott még egy esélyt – s ki is használja azt (Fotók: Action Images)

 

MICHAEL VICK

A 2010-es év egyik legnagyobb sportszenzációja az NFL-ben szereplő irányító, Michael Vick idei teljesítménye és a közönség reakciója volt. Amerika nemcsak hogy megbocsátott a három éve börtönbüntetésre ítélt sportolónak, kalapot is emelt a jó útra térő, a sportpályákon pedig emberfeletti teljesítményt nyújtó 30 éves amerikaifutball-játékosnak.

 ÉV VÉGI ÍRÁSAINK
Fociszünet elé bajnoki körkép: Európa legjobbjai Walesből jönnek
Szalai, Koman, Stieber: az út felfelé visz - légiósértékelés

A 2007-ben illegális kutyaviadalok szervezése, az állatok kínzása, valamint kivégzése miatt 23 hónap börtönbüntetésre ítélték Vicket (ebből 21-et töltött börtönben), akivel szerződést is bontott akkori csapata, az őt a 2001-es játékosbörzén elsőként kiválasztó Atlanta. Az ügy során kiderült kegyetlenségek miatt a közvélemény elítélte Vicket, és az is felvetődött, hogy örökre eltiltják az NFL-től. Ám amikor 2009 nyarán kiszabadult a börtönből, többen is mellé álltak, mert úgy vélték, megérdemel egy második esélyt.

Egyikük Tony Dungy, az Indianapolis Colts korábbi sikeredzője volt, a másik pedig Donovan McNabb, a Philadelphia irányítója, aki szívesen fogadta a játékost. Andy Reidet, az Eagles edzőjét sem kellett sokáig győzködni, két fia drogkereskedés miatt szintén 2007-ben került börtönbe, és szintén a rabság utáni talpra állás, az új élet kezdése volt a céljuk. Az edző tudta, min megy át a börtönben eltöltött majdnem két év alatt tettei súlyosságára rádöbbenő Vick, és azt is, hogyan kell kezelni.

Szerződtetésének bejelentése megosztotta az Eagles szurkolótáborát. Miközben többen egyetértettek Reiddel, mások csoportos tüntetést szerveztek Philadelphiában, és több százan le is mondtak a csapat meccseire kiváltott bérletükről.

A 2009–2010-es idényben Vick McNabb cseréjeként szerepelt a keretben, és bár nem sok szerepet kapott a pályán, példamutató hozzáállásának köszönhetően a csapattagok az Eagles legelszántabb és legalázatosabb játékosává választották. A 2010-es szezon előtti jel volt, hogy a január 9-ei playoffmeccsen 76 yardos touchdownpasszt adott, a leghosszabbat az előző idényben.

McNabb nyári eligazolása után, bár Vick azt mondta, mentálisan sohasem volt ennyire felkészült, és még van tíz jó idénye, Kevin Kolb lett a csapat irányítója. A 26 éves játékos azonban megsérült, és a helyére beálló Vick bebizonyította, hogy valóban jobb, mint valaha. Bár a szakemberek többsége úgy vélekedett, csupán kijött a lépés Vicknek, és hosszú távon nem lesz képes ilyen pazar teljesítményre, az irányító hétről hétre bizonyított.

MICHAEL VICK 2010-BEN
 

Még egy bordasérülés is belefért az idényébe, abból visszatérve előbb a Washington elleni hétfő esti mérkőzésen (az első félidőben három passzolt és két futott touchdownt ért el), majd a New York Giants elleni december 19-i, szintén idegenbeli találkozón 130 futott, 242 passzolt yarddal, az utolsó 7 és fél percben 21 pontos hátrányról fordított és nyert csapatával.

A pályán elért teljesítménye megfogta az amerikai futball kedvelőit: az év végi Pro Bowl-gálamérkőzés szavazásán, amelyre a nézők is leadják voksaikat, a második legtöbb szavazatot kapta; az állatvédő szervezetekkel közösen tart előadásokat az iskolákban, sőt többen azért lobbiznak, hogy kutyát tarthasson (bűncselekménye miatt eltiltották az állattartástól). Az ellenfelek is elismerik, Tashard Choice, a Dallas futója az egyik meccs után a kamerák kereszttüzében kért tőle autogramot.

Michael Vick sokak számára példaképpé vált, igazi közönségkedvenc lett, s bár még mindig vannak, akik nem tudnak megbocsátani neki, egyre kisebb a táboruk.

GERA ZOLTÁN

A labdarúgás világából két embert emelünk ki. Az egyik Gera Zoltán, aki Erwin Koemannal történt nézeteltérése miatt lemondta a válogatottságot. A Fulham légiósa és a holland kapitány vitája megosztotta az országot, de a többség a játékos oldalára állt, és örömmel fogadta, hogy Koeman leváltása után Gera elfogadta Egervári Sándor meghívását, és visszatért.

Méghozzá csapatkapitányként – jelenléte annak ellenére fontos volt a válogatott számára, hogy ősszel már nem ő volt a mérkőzések kulcsszereplője. (Az megint másik történet, hogy Huszti Szabolcs többek között Gera villámgyors csapatkapitányi kinevezése miatt is kifakadt, és nyílt levélben támadta a válogatott vezetőségét. Egyszer talán ő is kap egy új lehetőséget…)

ANDY CARROLL

A másik labdarúgó Andy Carroll, a Newcastle fiatal – 22. életévét január 6-án betöltő – angol csatára, aki már tizenévesen is vonzotta a balhét. Az U19-es válogatott tagjaként 2007-ben külföldi edzőtáborozás közben két társával kimaradt éjszakára, amiért kizárták a keretből. Tehetsége 2009-ben visszasegítette a korosztályos válogatottba, az idén pedig a felnőttek között is bemutatkozott. Pedig októberben az egyik edzésen állkapocscsonttörést okozott csapattársának, Steven Taylornak, a barátnője pedig bántalmazás miatt tett feljelentést ellene.

„Andyt nekünk, az edzőinek és játékostársainak kell jó útra terelnünk, túl nagy kincs ahhoz, hogy veszni hagyjuk” – mondta Fabio Capello szövetségi kapitány Carroll első válogatott szereplése előestéjén.

CARROLL ASTON VILLA ELLENI MESTERHÁRMASA
 

JOHN HIGGINS

John Higgins éveken át a sznúker mintaembere volt, háromszoros világbajnokként és a világranglista éllovasaként azonban beleszaladt a brit News of the World csapdájába. A bulvárlap munkatársai orosz maffiózóknak adták ki magukat, és megpróbálták megvesztegetni Higginst: pénzt kínáltak neki azért cserébe, hogy a sznúker-világsorozat egyik mérkőzésén veszítsen el játékokat.

Mivel arra nem találtak bizonyítékot, hogy Higgins valóban elbukott szándékosan frame-eket, végül azért kapott hat hónapos eltiltást, mert nem jelentette a sznúkerszövetségnél a megvesztegetési kísérletet. Eltiltása májustól novemberig tartott, elmondása szerint ez volt élete legrosszabb időszaka.

A világranglistán visszaesett a negyedik helyre, visszatérését követően azonban nyert egy versenyt Németországban, majd Prágában is. Első nagy-britanniai tornája a UK Championship volt, amelyen szintén diadalmaskodni tudott, a fináléban a szintén világbajnok Mark Williams ellen 2:7-ről, illetve 5:9-ről fordítva nyert 10:9-re, és visszakapaszkodott a világranglista első helyére.

MARION JONES

Marion Jones ismét élvezi az életet,
és hogy egy csapathoz tartozhat

Marion Jones 2007-ben tetőfokára hágó doppingbotránya és annak során elkövetett hamis tanúvallomása miatt 2008 márciusától szeptemberéig börtönbüntetését töltötte. A sydneyi olimpián atlétikában megszerzett érmeitől megfosztották (csakúgy, mint a 2001-es világbajnokságon megszerzett medáliáitól), a pénze is elfogyott, zokogva tartott sajtótájékoztatókat, padlóra került.

A mentőövet a sportpályáról kapta: a tengerentúli profi kosárlabda-bajnokság, a WNBA phoenixi csapata 2003-ban draftolta, és San Antonióban 2009 novemberében meghívták a csapat edzőtáborába. Az 1994-ben egyetemi állami kosárligát nyerő Jones végül márciusban a Tulsa Shocktól kapott szerződést, és ugyan csak a WNBA minimálbéréért (35 ezer dollárért) játszotta végig a szezont, a lényeg az volt, hogy ismét egy csapathoz tartozott.

Bár már 35 éves, nem akarja abbahagyni a játékot, és az edzője is látja a fejlődését. Végül is még csak az újoncidényén van túl…


GILBERT ARENAS

Az év első botránya mindjárt január elsején kirobbant, Washingtonban Gilbert Arenasról és Javaris Crittentonról kiderült, hogy pisztolyt rántottak egymásra a Wizards öltözőjében. Bár töltetlen volt a két fegyver, az állítólagos pókertartozás miatti heves vita lezárása nagy visszhangot kapott.

David Stern, az NBA első embere lehordta a liga egyik legjobb hátvédjeként ismert Arenast, majd miután a Philadelphia elleni meccs előtt a játékos az ujjaival pisztolyt formázva „lelőtte” csapattársait (akik el is terültek a parkettán), az idény hátralévő részéről el is tiltotta. Ötven meccset hagyott ki fizetés nélkül, hivatalosan 7.5 millió dollárt bukott (reklámszerződései révén pedig még néhány milliót), és 30 napra rehabilitációs otthonba küldték.

A kosaras az ősszel visszatért, csapata legjobbja volt, de az igazi második lehetőséget december közepén kapta meg, amikor a Wizards elcserélte, és Orlandóba költözött. Hogy mihez kezd vele Dwight Howard csapattársaként, igazából csak hónapok vagy évek múltán derül ki.

MICHAEL SCHUMACHER

Bizonyos szempontból Michael Schumacher is beleillik felsorolásunkba, hiszen a Formula–1 hétszeres világbajnoka is második esélyt adott magának azzal, hogy elhatározta, visszatér az autós sorozatok csúcskategóriájába. Három év kihagyás után egykori technikai igazgatója, Ross Brawn istállóját választotta, amelyet történetesen éppen felvásárolt a Mercedes.

Az álompáros összeállása egyrészt a szurkolóknak adott még egy okot arra, hogy fokozzák érdeklődésüket az idénynyitó iránt (Bernie Ecclestone előre dörzsölte a tenyerét a megemelkedő nézettség miatt), másfelől a 2006-os idény óta bemutatkozott versenyzőknek adott lehetőséget arra, hogy ők is összecsapjanak az F1 történetének egyik legjobb versenyzőjével.

Aztán Schumi – egyelőre legalábbis – nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, egyszer sem állhatott fel a dobogóra, ráadásul nem csak az autójával voltak problémák, hiszen csapattársától, Nico Rosbergtől is alapos verést kapott, nemcsak a három élcsapat pilótáitól. Talán a 2011-es idény jobban sikerül.

 KORÁBBI ESETEK

AKIK ÉLNI TUDTAK A MÁSODIK ESÉLYÜKKEL… 

Minden idők egyik legnagyszerűbb kerékpárosa, Lance Armstrong 21 évesen, 1993-ban szerezte meg első szakaszgyőzelmét a Tour de France-on, aztán 1995-ben ismét megnyert egy etapot.

Egy évvel később a hetedik szakaszt betegség miatt feladta, és hónapokkal később kiderült, hererákja van, a tüdejét és az agyát is megtámadó áttéttel.

Több hónapon át tartó kemoterápiás kezelések, valamint agy- és hereműtétje után teljesen kigyógyult a betegségből, és 1998-ban ismét edzésbe állt, hogy aztán 1999 és 2005 között példátlan módon sorozatban hétszer megnyerje a Tourt.

Utolsó diadalát követően visszavonult, de 2008-ban visszatért, tavaly harmadik lett a francia körversenyen, az idén pedig csak a 23., viszont nagy szerepet játszott a RadioShack csapat győzelmében.

A nemzetközi porondról 2011 januárjában Ausztráliában lelépő Armstrong nevéhez fűződik minden idők egyik legnagyszerűbb, sportoló által szerzett önéletrajzi könyve.

Szintén amerikai történet Chris Mulliné. A szőke kosárlabdázó 1984-ben az Egyesült Államok amatőrökből álló válogatottjával nyert olimpiai aranyérmet, de főiskolásként és az NBA-be kerülve is súlyos alkoholizmussal küzdött. Az 1988-as idény előtt az új edző, Don Nelson azt tanácsolta neki, hogy ha meg akarja menteni karrierjét, vegyen részt alkoholelvonó kúrán. Mullin engedelmeskedett, és a kilencvenes évek egyik legnagyobb NBA-sztárjává vált, helyet kapott az 1992-es barcelonai olimpián a világot elkápráztató Dream Teamben is.

A háromszoros Formula–1-es világbajnok Niki Lauda kétszer kapott második esélyt pályafutása során. Először 1976-ban, amikor a Nürburgringen elszenvedett balesete során kis híján életét veszette. Csodás módon már hat héttel később visszatért a versenypályára, az Olasz Nagydíjon negyedik lett. Bár a világbajnoki címet elveszítette James Hunttal szemben, egy évvel később megszerezte második világbajnoki címét a Ferrarival.

Az 1979-es szezon Kanadai Nagydíján Lauda közölte akkori brabhames csapatfőnökével, Bernie Ecclestone-nal, hogy nem versenyez többé, és inkább légitársaságával foglalkozik. Ám amikor elfogyott a pénze, a McLarennél jelezte, visszatérne, és 1982-ben állást is kapott, majd két évvel később megszerezte harmadik világbajnoki címét.

Alessandro Zanardi 1991 és 1995 között szerepelt először a Formula–1-ben, a Jordan, a Minardi és a Lotus színeiben azonban csak egy pontot szerzett. Úgy tűnt, elszalasztotta egyetlen esélyét, de a tengerentúli CART-sorozatban feltámasztotta karrierjét, és kétszeres bajnokként jött vissza az F1-be a Williams-istállóhoz.

Ám meglepő módon egyetlen pontot sem szerzett (Monzában közel állt hozzá, de a második helyről fékhiba miatt visszaesett a hetedikre), és elszalasztotta második esélyét, Frank Williams Jenson Buttont szerződtette a helyére.

Visszatért a CART-ba, s a Lausitzringen súlyos balesetet szenvedett, mindkét lábát elveszítette. Ezúttal saját magának és a BMW-nek köszönhetően kapott újabb második esélyt, s miután 2005-ben megnyerte az olasz túraautó-bajnokságot, a világbajnokságban is szerepelhetett, sőt négy győzelmet is aratott.

Az idén már nem szerepel a vb-n, jelenleg új sportágában, a handbike-ban jeleskedik, az idei római maratoni megnyerése után jó esélye van rá, hogy bekerüljön hazája 2012-es paralimpiai csapatába.

 

 

…ÉS AKIK NEM

Diego Maradona a nyolcvanas években a világ legjobb labdarúgója volt, 1986-ban világbajnoki címet, négy évvel később vb-ezüstöt nyert az argentin válogatott legfontosabb tagjaként. A Napoli játékosaként a klubot története legnagyobb magasságába emelte, többek között két bajnoki címet és UEFA-kupát nyert a délolasz együttessel.

 

Ám miután kokainfogyasztás miatt megbukott, kitiltották Olaszországból, és 15 hónapra eltiltották a labdarúgástól. Karrierjét Sevillában, majd hazájában, a Newell’s Old Boysnál keltette új életre, és bekerült a válogatott 1994-es vb-keretébe. Az Egyesült Államokban azonban efedrint találtak a szervezetében, hazaküldték, és ezzel a második esélyét elszalasztotta.

Az idén szövetségi kapitányként tért vissza a világbajnokságra, de előbb Esteban Cambiasso, Javier Zanetti és Gabriel Milito keretből való kihagyása miatt támadták, majd a negyeddöntőben a németek ellen elszenvedett 4–0-s vereséget varrták a nyakába, és a szövetség nem hosszabbította meg szerződését.

Ben Johnson is a nyolcvanas évek egyik nagy alakja volt, Kanada egyik legjobb sprintereként tartották számon, és bár 1984-ben harmadik lett az olimpia 100 méteres síkfutó számában, négy évvel később jó esélye volt Carl Lewis legyőzésére. Le is győzte, méghozzá világcsúccsal, csakhogy megbukott a doppingteszten, és elvették az eredményeit.

Hároméves eltiltása (és korábbi világcsúcsának elvétele) után visszatért, és kapott még egy esélyt: bekerült az 1992-es olimpiai csapatba. A 100 méteres döntőről azonban az elrontott elődöntője miatt lemaradt. Aztán 1993-ban ismét megbukott egy doppingteszten, és örök életére eltiltották.

Edzőként dolgozott, Diego Maradonának „segített” játékos-pályafutása utolsó évében, majd Moamer Kadafi líbiai államvezető fogadta fel, hogy labdarúgó fia személyi edzője legyen. Az olasz Perugiába szerződő futballista azonban az első meccse után megbukott a doppingteszten…

Mike Tysont 1990-ig elért eredményeinek köszönhetően minden idők egyik legjobb nehézsúlyú ökölvívójának tartják, ám Buster Douglastól elszenvedett veresége után nem tudott megállni a lejtőn. 1992-ben hároméves börtönbüntetést kapott nemi erőszakért.

A börtönből kiszabadulva visszatért a ringbe, de a csúcsra nem sikerült: Evander Holyfield 1996-ban technikai K. O.-val verte meg, 1997-ben pedig félbeszakították a meccset, miután Tyson kiharapott egy darabot ellenfele füléből. Utoljára 2002-ben bokszolt világbajnoki övért, de ekkor a brit Lennox Lewis győzte le.