(Fotó: Opel Dakar Team/Szabó-Jilek Ádám)

A Dakar-ralin eddig 14 alkalommal rajthoz álló terepralis ennek jegyében tett meg szerdán néhány tucat kilométert Hajmáskéren, és akadtak olyan szerencsések (köztük lapunk munkatársa), akik beülhettek mellé, hogy megtapasztalják a tereprali-érzést. „Azért vagyunk itt, mert a mai nappal megkezdtük a Dakar-felkészülést. A februári, katari világkupa-verseny óta nem ültünk az autóban, nem is tudom, volt-e valaha ilyen hosszú kihagyásunk, de az biztos, hogy már nagyon hiányzott. A többi sportághoz és a világhoz hasonlóan a tereprali is leállt, törölték a versenyeket, nem volt cél, nem volt mire készülni. A Dakart viszont a hírek szerint megtartják, és mi szeretnénk ott lenni a rajtnál...” – mondja Szalay, majd meglöki a váltót, ami jellegzetes csattanással hajtja végre az utasítást, miközben a pilótája már gázt is ad. 

A 6200 köbcentis, V8-as erőforrás felmordul, az Opel Grandland X pedig olyan hirtelen lódul meg, hogy megijedni sem marad idő. A „pálya” elején gyors egymásutánban maradnak el a fák a kocsi két oldalán, miközben a dobálós úton egyre inkább otthon érzi magát gép és versenyző egyaránt. Éles visszafordító (olyan, mintha a határon autóznánk, de persze nagyon messze vagyunk tőle), majd nagyobb ugrató, amely után olyan puhán ér földet a robusztus autó, mint egy puma. Szokatlan reakció ez egy ilyen repülés után, de hát nyilván a sivatagban ennél nagyobb landolást is csillapítania kell a futóműnek. Megteszi – hála a magasságos égnek.

Szalay Balázs élvezi a helyzetet, látszik, hogy ez most nem csupán az utas kedvéért „kocsizik”, hanem legalább annyira a saját maga szórakoztatására is. Azt mondja, mostantól két-három hetente tervez egy ilyen tesztet, hogy formába lendüljön. 

(Fotó: Opel Dakar Team/Szabó-Jilek Ádám)

„A katari verseny után külsőre teljesen megújult a Grandland X: hosszú évek után újra a magyar nemzeti színeket viseli. Kétezer-háromban egyszer már volt ilyen, most szerettünk volna visszatérni erre az útra, hogy az első pillanatban látszódjon az autón, hogy honnan jöttünk. A tesztek után mindig szétszedjük az autó egy-egy részletét – a motort, a futóművet, a sebességváltót – és a Dakarig próbálunk mindent rendbe szedni. Noha nehéz a gazdasági helyzet, látok esélyt arra, hogy ott legyünk a januári rajtnál, ezért álltunk neki újból a felkészülésnek.”

Ezt a hosszabb egyenesben mondja el Szalay, aki persze közben sem veszíti el a koncentrációt egy pillanatra sem, úgy dolgozik együtt az autóval, ahogy az mindkettejüknek jó: nincs egyetlen fölösleges mozdulat, egyetlen feszültséggel teli pillanat sem, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna kézben tartani egy ilyen erőgépet. 

A navigátor, Bunkoczi László a „partvonalról” kibicel, hogy neki ugyan teljesen mindegy, melyik versenyen indulnak legközelebb, az a fontos, hogy legyen verseny, s hogy ők ott lehessenek a rajtnál. Gyönyörködve nézi a nemzeti színeket magán viselő autót, s amikor megszólal, azt mondja: letisztult, egyszerű, éppen jó.