Bútor Róbert és Tagai Róbert (Fotó: duen.hu/Dudás Endre)

 

 – Átjárja már a világbajnokság hangulata?
 – Igen már érzem a jófajta izgatottságot – válaszolta mosolyogva Bútor Róbert, aki egy Peugeot 208 Rally4-est vet be a hétvégén. – Kedden és szerdán „szaladtunk” hatszáz-hatszáz kilométert a pályabejáráson, nyolctól ötig lehetett menni, mi éppen belefértünk az időbe úgy, hogy se enni, se inni nem álltunk meg. Annyira feszes az időterv, és annyira kell sietni, hogy nem pazarolhattunk időt. Így is csak kétszer lehetett végigmenni minden pályán, ami nagyon kevés, főleg azért, mert nagyon nehezek a szakaszok. Mindegyiknek más a stílusa: más az útburkolat, más a vonalvezetés, gyakorlatilag mintha minden gyorsasági külön verseny lenne.

 – Minek tudható be mindez?
 – Annak, hogy a versenynapok pályái elég messze vannak egymástól. Az otthoni szakaszokra szinte egyáltalán nem hasonlítanak, sokkal több itt a kanyar, sokkal több a bukkanó, ami mögött elkanyarodik az út – a finn világbajnoki futamhoz hasonlítanám, csak éppen ezek az utak aszfaltosak. Nagyon csúszós felületűek, és ha ez még nem lenne elég, pénteken szinte biztosan esni fog, és szombatra meg vasárnapra is változékony időt jósolnak. A szervizparkból egyféle gumival tudunk csak elmenni, tehát vagy slicket vagy esőgumit teszünk fel, és úgy, hogy nyolcvan-kilencven kilométernyi távolságra vannak a pályák, nem lesz könnyű a választás.

 – Majd' tíz éve indult legutóbb vb-futamon. Mennyit változott azóta a hangulat?
 – Azt még nem tudom. A pályabejárást annyira pontosan megszervezték, és annyira szétválasztották a kategóriákat, hogy a nagyokkal, a gyári versenyzőkkel még nem is találkoztunk, csak a saját kategóriánk néhány résztvevőjével, de onnan se mindenkivel. A szervizparkban megcsodáltuk a gyári csapatok építkezését, az régen is most is nyilvánvaló volt, hogy ez más kávéház. Nagy dolog lenne itt célba érni.

 – Ez a cél?
 – A legfontosabb feladatunk egyértelműen ez, de az egómnak jót tenne egy jó eredmény is. Nem tudom, hogy ez mennyire reális, nem ismerem az ellenfeleket sem, úgyhogy szerintem az első nap végén kapunk majd pontosabb képet az erőviszonyokról. Addig arra összpontosítok, hogy jó itinert írjunk, mert az nagyon fontos lesz. Navigátorom, Tagai Robi nagyon precíz munkát végez, de neki sem lesz könnyű diktálni, hiszen a kétszeri pályabejárás nagyon kevés.

 – Milyen az autó?
 – A Peugeot 208 a ma elérhető topautó a Rally4-es kategóriában, ráadásul vadonatúj, úgyhogy nem azon múlik majd, hogy milyen eredményt érünk el, hanem rajtunk. Hozzáteszem, hogy viszonylag kevés kilométert tettem meg vele, esőben meg egyáltalán nem mentünk, úgyhogy valószínűleg a versenyen is érnek majd meglepetések, és idő kell majd, hogy elhiggyem, hol vannak a határok. Csak rajtunk múlik, hogy a kategóriánk tizenkét párosa közül hányadik helyen végzünk.

 – Nem először állítja magát nehéz kihívás elé: előbb a WRC-projekt, amely hazánkban hatalmas sikert aratott, most meg a vébé-szereplés. Kellenek a nagy feladatok?
 – Biztos a koromból fakad, hogy úgy érzem, szükségem van olyan kihívásokra, amelyekkel még nem, vagy túl régen találtam szembe magam legutóbb. A WRC-t is óriási feladat volt „megülni”, jól és látványosan menni vele, a világbajnoki szereplés pedig... Nos, az is alaposan kimozdít a komfortzónámból. Biztosan eljön majd az idő, amikor már nem bírok majd el ekkora kihívásokkal, úgyhogy addig szeretném élvezni őket, ameddig lehet.

Bútor akcióban (Fotó: duen.hu/Dudás Endre)