Marc Márquez végre visszatérhet? (Fotó: Kovács Nikolett)

 

Tanulni a korábbi hibából

Márquez február végén úgy nyilatkozott, hogy csak akkor fog visszatérni, ha az utolsó műtétjét végző orvosok arra engedélyt adnak neki. Az orvosoktól pedig azt kérte, csak akkor engedjék versenyezni, ha biztosak benne, hogy akár egy esést is kibír a sérült karja.

Valószínűleg arra nem számított, hogy egy héttel a szezonnyitó előtt tényleg közlik vele, hogy még nem áll készen a versenyzésre, és ki kell hagynia a két katari futamot, de más lehetősége nem volt, mint elfogadni a döntést.

Mondhatnánk, hogy másodjára végre tényleg hallgatott az orvosokra, de az igazság az, hogy az (utólag már köztudottan) elhamarkodott visszatérés csupán négy nappal az első műtétet követően nem egyértelmű orvosi tiltás ellenére történt.

Hogy egy esetleges újabb sérülés után hogyan döntene? Reméljük, tanulva a saját hibájából sokkal megfontoltabban, akár több orvosi csapat véleményét is kikérve és semmiképp sem elsietve a dolgot. De természetesen azt kívánjuk, hogy ez sose derüljön ki, és ne kerüljön még csak hasonló helyzetbe se.

Az okos ember más kárán tanul

Ön szerint mi lenne jó eredmény Marc Márqueztől Portugáliában?

Már a top 5 is szép eredmény lenne.   (247)
Dobogóra állni is nagy királyság lenne.   (199)
Ha a legjobb 10 között végez, én már megemelem a kalapom.   (184)
Tőle minimum a futamgyőzelem.   (113)
Összes szavazat: 743
Szavazás kezdete: 2021. 04. 12
 

Sokan úgy gondolják, hogy Márquez hosszúra nyúlt megpróbáltatása intő példa lehet a versenytársaknak és a fiatalabb pilótáknak is, adott helyzetben eszükbe jut majd a spanyol esete, és azt mondják: inkább kihagyok néhány futamot és pár hetet, mintsem, hogy egy egész szezont elbukjak.

De az ember sajnos ritkán ilyen bölcs, és nem tanulunk a múltból, főként versenyhelyzetben. Talán azt gondoljuk, hogy a mi esetünk teljesen más, hogy velünk az úgysem történhet meg.

És Ön szerint hol végez majd?

A top10-be azért odaér.   (209)
A legjobb ötben zár.   (183)
Feláll a dobogóra.   (157)
Megnyeri a futamot.   (81)
Összes szavazat: 630
Szavazás kezdete: 2021. 04. 12
 

Ha nem így lenne, akkor Mick Doohan hosszúra nyúlt gyógyulása akár Márqueznek is intő példa lehetett volna.

Az ausztrál bajnok esete szintén nagyon emlékezetes. 1992-ben a Holland Nagydíj edzésén bukott. Majdnem elveszítette jobb lábát, amit Costa doktor mentett meg, miután szó szerint kilopta Doohant a kórházból, hogy saját otthonában gyógyítsa, miután összevarrta az egészséges lábával a sérültet, életben tartva a keringést.

Nyolc héttel később és négy futam kihagyása után Doohan visszatért az utolsó két versenyre, hogy megpróbálja megakadályozni Wayne Rainey újabb címvédését, de négy ponttal végül lemaradt a bajnoki címről.

A gyors visszatérésnek, majd a téli szünetben történt túlerőltetésnek azonban meglett az ára. Elfertőződött és teljesen eldeformálódott lábát 1993 végén újra kellett műteni, állapotára pedig ráment a teljes szezonja.

Ugyan nyert egy futamot és további öt alkalommal dobogóra tudott állni, de csak negyedikként zárta a szezont.

Azonban ez sem törte meg, igazi diadalmenete 1994-ben kezdődött, amikor 5 egymást követő évben is világbajnok lett, majd rögtön ezután, az 1999-es szezon harmadik futamát követően egy újabb sérülés után visszavonult.

Rekord gyorsaságú gyógyulások

Persze nem Márquez volt az első és nem is az utolsó versenyző, aki átlagembereket meghazudtoló gyorsasággal akart visszatérni egy sérülésből.

Kevin Schwantz 1994-ben asseni csuklótörése után egy nappal már versenyzett, ahogy Casey Stonert sem állíthatta meg bokasérülése 2012-ben Indianapolis-ban.

Jorge Lorenzo kulcscsonttörése után két nappal, műtétje másnapján már rajthoz állt, sőt ötödik lett Assenben.

De Valentino Rossinak is a csodájára járt mindenki 2010-ben, amikor 41 nappal sípcsont- és szárkapocscsont-törése után visszatért. Ugyanabban az évben Randy de Puniet-nek hasonló sérülés után csak 26 nap kellett, hogy ismét motorra üljön.

Barry Sheene még a világbajnoki szezonkezdést megelőzően a Daytona 200-on bukott hatalmasat 1975. március 9-én. Combcsontja, karja, kulcscsontja, két bordája és néhány csigolyája is eltört, mégis nyolc héttel később már motorozott, június 28-án a Holland Nagydíjon pedig megszerezte karrierje első 500-as futamgyőzelmét. A következő két évben pedig világbajnok lett.

Természetesen ez csak néhány példa a motorsport históriájából, és négy keréken is számos „csoda” történt már, gondoljunk csak Niki Lauda 1976-os horrorisztikus balesetére.

Márqueznek a korai visszatérés nem sikerült. Négy nap helyett, ha legalább hat hetet várt volna...de mint tudjuk, az életben nincs „ha”.

Hosszú kihagyás utáni visszatérések

A portimaói futam első edzésnapján Marc Márquez 265 nap után ülhet ismét MotoGP-s motorra, 271 nappal azután, hogy a tavalyi Spanyol Nagydíjon felkarcsonttörést szenvedett.

Ha a versenyt is vállalja, és célba ér, akkor 518 nap után láthatja meg ismét a kockás zászlót.

Ez nem kevés idő, pláne egy élsportoló életében.

Márquezéhez hasonlóan hosszú kihagyás nem sok volt a sportág történetében.

Barry Sheene 1982-es térd- és csuklósérülése után hét és fél hónap telt el a következő év szezonnyitójáig, amikor ismét rajthoz tudott állni. Ez a visszatérése már nem volt sikeres, többet nem tudott futamot nyerni.

Franco Uncini 1983-as asseni balesetét követően jó ideig az életéért küzdött, fejsérülés miatt kómában is volt. Már az csodaszámba ment, hogy túlélte az esetet, de kilenc hónappal később a versenyzéshez is visszatért, igaz, korábbi eredményeinek már a közelébe sem tudott érni, két évvel később pedig visszavonult.

Mi vár majd Márquezre?

Egyrészt egy új pálya, hiszen Portimaóban még sosem ment MotoGP-s motorral. Ez azonban várhatóan nem sok gondot okoz majd neki. És nem azért, mert egy hónapja utcai motorral már két napot gyakorolt itt, hanem azért, mert egyébként is híresen gyorsan tanul meg új pályákat és alkalmazkodik a változó körülményekhez.

Másrészt egy megújult mezőny. A távollétében sok minden történt. Joan Mir megszerezte első MotoGP-s futamgyőzelmét, összesen hétszer állt dobogóra és persze világbajnok lett.

Azóta Fabio Quartararo is megízlelte már, hogy milyen egy királykategóriás futamgyőzelem, egészen pontosan négy, abból egy már gyári pilótaként.

Franco Morbidelli ugyancsak átesett a tűzkeresztségen három győzelemmel és további két dobogós helyezéssel, ahogy Brad Binder és Miguel Oliveira is nyertek azóta futamot.

Andrea Dovizioso már nincs a mezőnyben, cserébe olyan fiatal titánok virgonckodnak az élen a Ducatival, mint Jorge Martin, hogy csak néhány példát említsünk.

Valamint egy jelentős hátránnyal is szembe kell néznie, ami a megtett kilométereket illeti. Egyrészt a tavaly óta használatban lévő blokkokkal és gumikkal a többiek egy egész szezont versenyeztek már végig. Ahogy azt sem szabad elfelejteni, hogy a mezőny többsége a téli tesztek és az első két futam alatt több mint 2000 kilométert motorozott már az idén.

Költői kérdések és esélylatolgatás

A nagy kérdés már csak az, hogy milyen Marc Márquezt látunk majd visszatérni. Vajon ott folytatja, ahol abbahagyta? Továbbra is dominálni fog? Vagy veszített az eddigi fölényéből? Ha igen, akkor mennyit?

És mi számít majd egyáltalán jó eredménynek tőle? Mit vár valójában (és nem a nyilatkozatokban be nem vallva) magától? Vajon mindenáron győzni akar? De legalább dobogóra állni? Vagy tud megálljt és mértéket parancsolni magának és képes lesz türelmesen hozzáállni a dolgokhoz?

Ezek azok a kérdések, amikre lehetetlen most választ adni, de épp ezek azok a kérdések, amik miatt extrán izgalmas lesz a portugál hétvége.

Bár biztosak lehetünk abban, hogy Márquez az elmúlt hetekben is végzett motoros edzéseket, a MotoGP-s motorral való menést semmivel sem lehet szimulálni, ezért nem mondhatjuk azt, hogy 100%-os formában lesz.

Egy körön ennek ellenére számíthatunk tőle meglepetésre az időmérőn, főként, ha gyorsan ráérez a motorra, ami sokat változott a távollétében. Persze csak akkor, ha a Stefan Bradl által használt vázzal gurul majd pályára, és nem arra a motorra ül vissza, amiről kilenc hónapja leszállt.

A következő lépcső maga a verseny lesz, hiszen más egy körön gyorsnak lenni és más 42 percen keresztül test-test ellen küzdeni egy fizikálisan egyébként is megterhelő pályán.

Ha mégis dominálni fog, vagy „csak” dobogóra állni, az vajon milyen fényt vet majd a többiekre? És főként az ellenfelek hogyan dolgozzák majd fel az esetleges pofont...?

De ha mégsem így történik, és csak az első tízbe sikerül beférnie, az valóban csalódást keltő teljesítmény? Vagy már önmagában az is nagy dolog, hogy ekkora kihagyás után visszatért?

Egy biztos, az elmúlt években Márquez azt már megtanulta, hogy nem kell feltétlen minden egyes pályára menetelt megnyerni. Jelen esetben pedig nem kell minden futamot megnyernie ahhoz, hogy reális esélye legyen akár már idén az újabb világbajnoki címre. Mert abban biztosak lehetünk, hogy ez ott van a célkitűzések között. És nem is irreálisan.

Jelenleg 40 pont hátrányban van Johann Zarcóval szemben, aki a két katari futam vezeti az összetettet, de ennek ellenére sem tekintjük a legesélyesebb bajnoki aspiránsnak. A két gyári yamahásnak 36-36 pontja van, a suzukisok közül Álex Rins-nek 23, Joan Mirnek 22 – nem behozhatatlan lemaradások.

A jelenlegi naptár szerint 17 futam van még hátra, de a legrosszabb esetben is 15-öt szinte biztosan megrendeznek majd.