Stéphane Peterhansel csak közvetlen ellenfelére, Nasszer al-Attijahra figyel (Fotó: Red Bull Content Pool)

 

RÉGI ÉRTÉKEK

A nyolcvanas, kilencvenes évek járművei jelentik magát a Dakar-érzést, azt a régi, jóféle izgalmat, amely a felfedezők korát idézi, azokat az időket, amikor a francia arisztokrata, Thierry Sabine elhatározta, hogy versenyt szervez Afrikába. Aztán a Dakar meghódította az egész világot, egyrészt az egyéniségek, másrészt a járművek miatt. Ki ne emlékezne Jacky Ickx Porschéjára vagy Sinozuka Kendzsiro Mitsubishijére, no és a VW Bogárra, amely akkor is, ma is mosolyt csal az ember arcára. Mert ezek a járművek bizony itt vannak a Dakaron – ez az első év, amikor megmérethetik magukat a mezőny tagjaként. Persze, más útvonalon, és sokkal lazább szabályokkal, a lényeg azonban, hogy ezek a 2000 előtt gyártott autók megengednek egy kis nosztalgiát a késhegyre menő küzdelem közepette. A classic-indulóknak egy külön, viszonylag puritán tábort építettek fel Szakakában, ahol a tábortűz köré gyűlve átélhették, milyen volt annak idején a Dakar, s persze meghallgathatták a nagy öregek történeteit.

A sors szomorú fintora, hogy éppen azon a napon, amelyen a classic kategória résztvevői leginkább magukra maradtak a sivatagban, elment „az afrikai”. Hubert Auriol volt az első a verseny történetében, aki autóval és motorral is megnyerte a versenyt, kilenc évig volt a Dakar versenyigazgatója, valódi legenda. Sohasem adta fel, két törött bokával is visszaült a motorjára (úgy, mint egy női nyeregbe), ő volt maga a kitartás. A koronavírus-járvány miatt került kórházba, hetekig küzdött, ám végül ezt a csatát nem nyerhette meg – 68 éves korában érte a halál.

Maratoni – a terepraliban mást jelent, mint a futásban, de a filozófiája ugyanaz. Ez az a két (összevont) szakasz, amelyen magadra maradsz, amelyen senki másra nem számíthatsz. Nincs szervizcsapat, nincs megszámlálhatatlan tartalék-alkatrész, csak az van, amit magaddal vittél, és ha valami tönkrement a 463 kilométeres pályán, egyedül vagy a hibával, nincs aki segítsen. Ezért is jobb az első napon ésszel menni – jelesül Ha'ilból Szakakába –, mert jön a második, amit szintén túl kell élni. De lehet-e visszafogottan versenyezni, amikor késhegyre megy a küzdelem? Lehet-e az észszerűséget szem előtt tartani, amikor a győzelem a tét? A vasárnapi példa azt mutatja, hogy lehet, még ha nem is könnyű.

Kora reggel rajtolt el a mezőny Szakakába, a motorosok hajnali négykor még látták a saját leheletüket, és az autósok is minden fellelhető ruhadarabot magukra vettek, viszont ez azt is jelentette, hogy délután már a táborban voltak. Az autós mezőnyben a szaúdi Jazid al-Radzsi első hazai szakaszgyőzelmét aratta a Dakaron – összesen pedig a másodikat (2015 után). „Két defektünk is volt, de álltam a gázon, mert az a célunk, hogy minden nap a maximumot hozzuk” – mondta al-Radzsi. Az összetett éllovas Stéphane Peterhanselnek viszont egészen más céljai vannak: megnyerni a 14. Dakarját. Így azután csak közvetlen ellenfelére, Nasszer al-Attijahra figyel.

„Negyven kilométerrel a vége előtt megütöttünk egy sziklát, eltört a felni, és viszonylag sokáig tartott a kerékcsere – ismerte el Mr. Dakar. – Kár, mert elég jók voltak a részidőink, még több előnyhöz juthattunk volna.”

A motorosoknál a címvédő Ricky Brabec csapattársát, Ignacio Cornejót utasította maga mögé a szakaszon, a chilei remekül taktikázik, egy másodperccel (!) vezet az összetettben a korábbi győztes ausztrál Toby Price előtt... Igaz, Brabec szerint ezen a Dakaron nincs olyan, hogy taktika, csak arra kell törekedni, hogy ne te menj elöl, hogy ne neked kelljen megtalálni a helyes irányt, mert az most nagy veszteséget jelent, hiszen a pályák rendkívül navigációigényesek.

NASSZER AL-ATTIJAH

„Egyáltalán nem volt könnyű a pihenőnap után nekivágni a maratoni szakasznak. Volt egy defektünk, ami óvatosságra intett, és attól kezdve különösen figyeltünk arra, hogy ne okozzunk kárt az autóban. Még mindig nagyon közel vagyunk Stéphane-hoz (Peterhansel), és az út is hosszú még előttünk, bár be kell vallanom, nem olyan könnyű megelőzni egy buggyt egy 4x4-gyel” – mondta a háromszoros Dakar-győztes Nasszer al-Attijah, aki jelenleg második az összetettben.

A szatmári Gyenes Emánuel is már csak a „túlélésre” játszik – célba akar érni ezen a kőkemény Dakaron, ami szerinte sokkal, de sokkal nehezebb, mint a tavalyi volt. „A pálya első száz kilométere tevefüves volt, néhol vendégmarasztaló, nedves homokkal, a tankolás után pedig köves, sziklás – meg is ütöttem néhányat, mindkét felnimen látható nyomokat hagyott a pálya” – mondta Gyenes, aki továbbra is harmadik a Malle Moto kategóriában. Nekik nem hozott újdonságot a maratoni szakasz, hiszen ő is, és a vajdasági Saghmeister Gábor is az egész Dakar alatt saját magának szerel, abból az egy dobozból, amibe otthon belerakott mindent, ami kellhet. Saghmeister a szünnap előtt nagyot esett, de fájó bordákkal is végigküzdötte magát a szakaszon – azt mondja, az adrenalin kihúzza minden bajból.

Sajnos történt egy nagy baleset is a szakaszon: a francia motoros, Pierre Cherpin súlyos fejsérülést szenvedett a szakasz 178. kilométerénél. A versenyzőt a szakakai kórházba szállították, és az első hírek szerint műtétet hajtottak végre rajta. 

A kamionosoknál Fazekas Károly tartja a 13. helyet (Fotó: Fazekas Motorsport)

A kamionosoknál minden változatlan az élen, vagyis tarolnak a Kamazok – ezúttal Dmitrij Szotnyikov neve mellé került be egy újabb szakaszgyőzelem. Szerencsére az is változatlan, hogy a Fazekas Károly, Horn Albert, Csákány Péter trió tartja a 13. helyét. Nekik nagyon nincs is értelme kockáztatni, hiszen előttük is messze vannak, hátulról sem veszélyezteti őket senki az összetettben.

„A szakasz eleje brutálisan köves volt, kamionnal nem volt túl nagy élvezeti értéke, aztán homokosabb, nyíltabb részek következtek, egy-egy dűnével színesítve – mondta Fazekas, aki a szakaszon a 14. helyen végzett. – Nagyon nagy porban mentünk, de nem siettünk sehová, főleg hogy a végén a stabilizátorunk is eltört, úgyhogy kicsit billegős volt az egész – a táborban majd rögzítjük. A maratoni szakasz kapcsán két autós induló is megkért minket, hogy vigyünk nekik alkatrészeket, úgyhogy folytatjuk a segítségnyújtást, amennyire tudjuk, mert egyébként sincs nagyon hova rohanni, tempóból nem tudjuk megfogni az előttünk menőt.”

Most van egy szusszanásnyi szünet (a versenyzők mind egy nagy hangárban alszanak majd, egymástól valamennyire elszeparálva), a maratoni azonban még nem ért véget, hétfőn következik a második fele...

43. DAKAR RALI
7. szakasz, Ha'il–Szakaka (össztáv: 737 km, ebből szelektív szakasz: 463 km)

Autósok:
1. Jazid al-Radzsi, Dirk von Zitzewitz (szaúd-arábiai, német, Toyota Hilux) 4:21:59, 2. Peterhansel, Boulanger (francia, Mini John Cooper Buggy) 48 másodperc hátrány, 3. Sainz, Cruz (spanyol, Mini John Cooper Buggy) 1:15 p h. Motorosok: 1. Ricky Brabec (amerikai, Honda) 4:37:44, 2. Cornejo (chilei, Honda) 2:07 p h., 3. Howes (amerikai, KTM) 2:19 p h., ...35. Gyenes Emánuel (romániai, KTM) 1:07:55 ó h., ...76. Saghmeister Gábor (szerbiai, KTM) 4:01:48 ó h. Kamionosok: 1. Dmitrij Szotnyikov, Ruszlan Ahmagyejev, Ilgiz Ahmecianov (orosz, Kamaz) 4:45:52, 2. Margyejev, Szvisztunov, Galjautdinov (orosz, Kamaz) 3:23 p h., 3. Sibalov, Nyikitin, Tatarinov (orosz, Kamaz) 8:22 p h., ...14. Fazekas Károly, Horn Albert, Csákány Péter (magyar, Scania) 1:22:59 ó h.

Az összetettben. Autósok: 1. Stéphane Peterhansel 26:36:50, 2. al-Attijah, Baumel (katari, francia, Toyota Hilux) 7:53 p h., 3. Sainz 41:06 p h. Motorosok: 1. Jose Ignacio Cornejo 28:51:31, 2. Price (ausztrál, KTM) 1 mp h., 3. Sunderland (brit, KTM) 2:11 p h., ...32. Gyenes 5:06:30 ó h., ...69. Saghmeister 20:14:49 ó h. Kamionosok: 1. Dmitrij Szotnyikov 29:12:10, 2. Sibalov 45:56 p h., 3. Margyejev 1:05:06 ó h., ...13. Fazekas 9:45:58 ó h.

A Classic mezőny résztvevői, legendás autóikkal (Fotó: dakar.com)