Khalid bin Szultan al-Fejszal al-Szaud herceg

 

– Milyen volt az első útja a jövő elektromos Dakar-autójával?
– Meggyőző – válaszolta Khalid bin Szultan al-Fejszal al-Szaud herceg, a szaúdi motorsportszövetség elnöke mosolyogva. – Kicsit aggódtam, mert az új technológiák bár érdekesek, nem mindig olyan megbízhatóak, mint a bejáratott dolgok, ám amit láttam, az meggyőzött. Ez az autó ugyanolyan jól gyorsult, mint amelyeket egyébként megszoktunk a sivatagban, egyedül a hangjában volt különbség. Úgyhogy a tereprali jövője nincs veszélyben.

– Emlékszik az első találkozására az autósporttal?
– Persze. A szüleim nem örültek neki, mert mindenféle autót kipróbáltam, és persze az utcán versenyeztünk a barátaimmal. Aztán rájöttem, hogy mindezt inkább biztonságos körülmények között kellene megpróbálnom, és elmerültem az autósport mélységeiben. Az autókrossz és a ralikrossz nagyon népszerű volt itt nálunk, úgyhogy azzal kezdtem, azután mentem a közel-keleti ralibajnokságban egy N-csoportos autóval, majd rájöttem, hogy nekem jobban tetszik a test test elleni küzdelem az autósportban, úgyhogy elkezdtem pályaversenyezni. A térségben Bahreinben épült meg az első pálya, ott nyílt egy Formula–BMW-iskola is, néhányszor kipróbáltam, de az együléseshez addigra, huszonöt évesen már túl öreg voltam, úgyhogy inkább a huszonnégy órás megbízhatósági versenyekre és a GT-re koncentráltam. Aztán 2011-ben befejeztem a pályafutásomat, majd néhány évvel később a motorsportszövetség elnöke lettem – szóval most már az asztal mellől foglalkozom a sportággal.

– Gyerekként volt példaképe?
– Ayrton Senna.

– Miért ő?
– Mert harcos volt. Mert hitt benne, hogy bármit elérhet, mert az autósport volt az élete – a példája inspirált a pályafutásom során. Bátor volt, becsületes, folyamatosan a határait feszegette, és imádta, amit csinált. Tiszteltem őt, de nem csupán az eredményei miatt, hanem azért is, amennyi jót tett Brazíliáért, a gyerekekért. Sajnálom, hogy személyesen nem találkozhattunk, de bízom benne, cseperedik már itt, Szaúd-Arábiában egy fiú vagy egy lány, akit esetleg az ő élete inspirálhat.

– Önnek nem hiányzik a versenyzés?
– Dehogynem! Akkor pedig különösen, amikor itt vagyok. Talán nem hiszi, de a Dakar kapcsán olyan gyönyörű helyekre jutottam el a saját országomban, ahol korábban még sohasem jártam. Persze hogy verseny­autóval is szeretném megtapasztalni, milyen ezeken a pályákon menni. Ha a mostani munkámat befejezem, talán több időm lesz, hogy versenyezzek, de ahhoz előbb formába kell lendülni, mert a Dakar fizikailag és mentálisan is nagyon nehéz – mindennap látom a versenyzők arcát, és egyre cserzettebb a bőrük, egyre fáradtabbak. Ettől függetlenül nagyon vonz a lehetőség, s bízom benne, egyszer – talán nem is olyan sokára – elmondhatom majd: indultam a Dakaron.

– Ha választhatna egy kocsit a táborból, melyik lenne az?
– Bármelyiket kipróbálnám, csak adjanak egyet. Nem is feltétlenül verseny közben, de legalább egy tesztkörre elvinném valamelyiket a lélegzetelállítóan szép szaúdi tájakon. Nagyon örülök, hogy ezeket a helyszíneket a mostani nagyon nehéz körülmények között is meg tudjuk mutatni a világnak. Hatalmas kihívás volt az idén megszervezni a Dakart, főleg úgy, hogy az emberek a világ különböző tájairól érkeztek ide, de jó érzés, hogy sikerült, jó érzés látni a boldog arcokat. Úgy hiszem, mindenki ki akart egy kicsit szakadni a gondokból, és biztonságos körülmények között hódolni a szenvedélyének. Ezt látom a versenyzőkön.

– Egyáltalán hogy került ide a Dakar?
– Nagy rajongói vagyunk az autósportnak, különösen igaz ez a Dakarra, hiszen a sivatag jóformán a DNS-ünkben van, a Dakar pedig a sivatagi versenyzés csúcsa. Nagy álmunk vált valóra azzal, hogy vendégül látjuk a mezőnyt. Legelőször talán tíz évvel ezelőtt került szóba a rendezés, de akkor ez még nem lett volna lehetséges, ám néhány éve az ország megnyitotta kapuit a világ felé, a versenyzők pedig fel akarták fedezni maguknak a világ ezen részét. A Dakart szervező ASO idejött, megnézte, mink van, és tetszett neki, úgyhogy aláírtuk a szerződést.

– Gondolom, nem elégszenek meg ennyivel…
– Nyilván az a cél, hogy előbb-utóbb minden nagy nemzetközi sorozatban, amelyet idehozunk az országba, legyen versenyzőnk, sőt, ha lehet, bajnokunk. A Dakaron már most is többen képviselik a szaúdi színeket, Jazid al-Radzsi szakaszt is nyert – éppen szerdán is egyet –, de a globális utánpótlás-nevelő programunk is hamarosan elkezdődik, amely révén az alapoktól, a fiatalokkal kezdjük majd az építkezést. Akadémiát nyitunk, ahol nem csupán versenyzőket, hanem szerelőket, mérnököket is képzünk – a gyerekekkel négy-öt éves koruktól kezdünk el foglalkozni. Aztán a legtehetségesebbeket elküldjük majd Európa tradicionális pályáira és sorozataiba, és persze mindenhova, ahova kell.


Khalid bin Szultan al-Fejszal al-Szaud herceg természetesen jól ismeri a háromszoros Dakar-győztes katari pilótát, Nasszer al-Attijahot is (Fotó: DPPI)

 

– Milyen egy jó autóversenyző az ön szemében?
– Eladható, atletikus, profi és becsületes – önmagához mindig őszinte.

– Ez kell ahhoz, hogy ami lehetetlennek tűnik, végül elérhetővé váljon?
– Igen. Az autósportban hinned kell magadban, ha úgy érzed, hogy túl nagyot álmodtál, sohasem lesz belőled Carlos Sainz vagy Lewis Hamilton. Hinned kell benne, hogy a legjobb vagy, és akkor talán tényleg az leszel.

– Nem a Dakar az egyetlen nagy autósport-esemény az országban: most lesz a negyedik éve, hogy rendeznek Formula–E-futamot és az idén a száguldó cirkusz, a Formula–1 mezőnye is idelátogat. Nehéz volt idecsábítani a legrangosabb gyorsasági autós sorozatot?
– Nem. Szaúd-Arábia gazdaságilag fontos ország, és tökéletesen elkötelezett az autósport iránt, mindenünk megvan ahhoz, hogy nagy versenyeket rendezzünk. Épül egy hatalmas motorsportkomplexum Rijádban, amelyben lehet majd ralikrossz-, motokrossz-, gokart- és MotoGP-futamot is rendezni, és persze Formula–1-et. 2024-ben készül el, de arra az időpontra a koronaherceg azt mondta, túl messze van, úgyhogy addig is megrendezzük a versenyt a gyönyörű Dzsiddában, egy utcai versenypályán, amelyet Hermann Tilke tervezett.

– A második Monaco?
– Nem akarunk máshoz hasonlítani, valami újat szeretnénk, valami olyasmit, ami eddig még nem volt. Az utcai pályák általában nem hoznak izgalmas versenyeket, mert nagyon nehéz rajtuk előzni. Nos, mi a világ leggyorsabb utcai pályáját akarjuk megépíteni – kilencvenöt százalékban egyébként készen is vannak a tervek –, amelyen nagy csatákat láthatnak majd a nézők. A szaúdi nem lesz tipikus utcai verseny, ezt megígérhetem.