Autósport: lelkileg kimerítő év – interjú Michelisz Norberttel

TÓTH ANITATÓTH ANITA
Vágólapra másolva!
2020.11.30. 08:26
null
Michelisz Norbert (Fotó: fiawtcr.com)
Tudja, hogy nem futhat mindig jól a szekér, mégis megviselte, hogy túraautós pályafutása során először az idén nem állhatott a dobogóra. Michelisz Norbert címvédőként mást várt, de már készül a következő szezonra.

 

– Milyen érzésekkel zárta le a szezont?
– Kettősség van bennem – árulta el Michelisz Norbert, aki nemcsak hogy nem küzdhetett címe megvédéséért, meg kellett elégednie a 13. hellyel a túraautó-világkupa összetettjében. – Egyfelől szerencsés vagyok, hogy versenyezhettem, másrészt címvédőként nyilván szerettem volna harcban állni a bajnoki címért, ám viszonylag korán látszott, hogy nagyon nehéz lesz – végül, kis túlzással, a túlélésért kellett küzdenem ebben az évben.

– Túraautós pályafutása kezdete óta nem is volt még olyan szezonja, hogy egyszer sem állhatott fel a dobogóra...
– Ez is jól mutatja, hogy mennyire rossz volt ez a szezon. Tudni kell, a dobogós helyek, a győzelmek nagyon nagy feltöltődést adnak a versenyzőnek, igazolják, hogy jó úton jár, és lendületet adnak a folytatáshoz. Az idén nekem ez kimaradt.

– Hogyan viselte, hogy önön kívül álló okok miatt nem volt versenyképes?
– Nehezen. Nyilván nem volt kellemes érzés szeptemberben ráébredni, hogy mennyivel nehezebb helyzetben vagyunk, mint korábban, pedig én lelkileg tényleg fel vagyok rá készülve, hogy nem mehet mindig jól a szekér – ez mégis megviselt.

– Mennyire gyakran jöttek a mélypontok?
– A Slovakiaringen volt egy elég rossz időszaka az évnek. Ott közel voltam a futamgyőzelemhez, egy baleset miatt azonban nem tudtam megszerezni, pedig akkor már éreztem, hogy meg kell ragadni minden lehetőséget, hogy dobogóra álljunk, mert nem lesz rá mindig esély. Rosszul viseltem, hogy nem sikerült. Régóta versenyzek, úgyhogy már sokkal jobban viselem ezeket az elszalasztott lehetőségeket, mint pályafutásom kezdetén, de azért így is órákig emésztem magam miattuk.

– Egy laikus nyilván kevésbé érti, hogyan lett a világverő autóból sereghajtó. Rávilágítana?
– Úgy tudnám a legjobban elmagyarázni, hogy nagyon sok tényező együttes szerencsétlen hatása okozta a rosszul sikerült évet, de ezek közül a legszámottevőbb az esélykiegyenlítő rendszer. Nem akarok erre ujjal mutogatni, de ha egy rövid szezonban úgy indítjuk az évet, hogy az esélykiegyenlítő rendszer megalkotói későn ismerik fel, hogy túlságosan hátrányosan befolyásolták az autónkat, akkor azt nehéz visszahozni. Ehhez jött még, hogy nem volt lehetőségünk úgy tesztelni, mint korábban, mivel a Hyundaira érezhetően nagyobb hatást gyakorolt a járványhelyzet, mint a bajnokságban induló többi márkára. A márciustól augusztusig terjedő időszak így nagyon nehéz volt, az is felvetődött, hogy a Hyundai megszünteti a programját a túraautó-világkupában.

– Mennyire avatták be ezekbe a gondokba a versenyzőket?
– Beavatták. Én is fel voltam készülve rá, hogy jöhet egy telefon: igaz, hogy van szerződésed, de bocs, be kell szüntetnünk a programot.

– Nem lehetett könnyű kezelni.
– Kicsit furcsán érzem magam, hogy félig-meddig mártírkodnom kell, miközben a világ ennél sokkal nagyobb problémákkal néz szembe. De mégis... Sportolóként, amikor sok múlik az ember lelkiállapotán, ezt nem könnyű kezelni.

– Mostanra helyreálltak a dolgok?
– Nem mondanám. A járvány javában tombol, és inkább a korlátozó és lezáró intézkedések vannak napirenden, mint a nyitás, még ha az utóbbi időben érkeztek is biztató hírek a vakcináról. A mi helyzetünk igazából akkor fog tisztulni, ha minden visszatér a normál kerékvágásba.

– Ezt úgy kell érteni, hogy az elkövetkező hónapokban nem ül versenyautóba?
– Igen. Minimális mozgolódás van az autósportban, mindenki kivárásra játszik: autógyártó, sorozatszervező, versenyző – mind-mind arra kíváncsi, miként cseng le a járvány, mikor lehet elkezdeni a következő szezont. Ami engem illet, nyilván szívesen folytatnám gyári versenyzőként, de a szerződésem egyelőre nincs aláírva. Ebben semmi meglepő sincs, hiszen manapság nem sok minden van, amit fél évnél hosszabb időre lehetne tervezni.

– Az utolsó versenyhétvégén kipróbálta a Hyundai elektromos versenyautóját. Hogy tetszett?
– Nagyon élveztem az autózást. A projektet a legelejétől figyelemmel kísérem, mert hiszek benne, hogy az elektromos autók betörnek az autósportba is. Ha erre vonatkozott a kérdés, igen, el tudom képzelni magam egy ilyen versenyautó volánja mögött, de nagy általánosságban itt is elmondható, hogy a sorozatok a gyártói jelenlétre alapoznak, úgyhogy bár a következő szezonra tervezték az indulást, szerintem ha el is kezdik, az csak kísérleti jellegű lesz. Úgyhogy nagyon szívesen mennék az elektromos Hyundai-jal, de emellett szeretném a túraautó-világkupában is megméretni magam. Ha valamit kívánhatnék, azt kívánnám, hogy mindkét bajnokságban mehessek, de hogy mennyi realitása van ennek, nem tudnám megmondani.

HATMILLIÓ A BAJCSY KÓRHÁZNAK
A túraautó-világkupa versenyzői és az Eurosport Events jóvoltából valamivel több mint 6 millió forint támogatást kap a Bajcsy-Zsilinszky Kórház a Covid–19 elleni harchoz a #RaceToCare kezdeményezés keretében. „Fantasztikus ez az egész, megmutatta, hogy mi mind egy család vagyunk, és ha valami rendkívüli történik, mind összetartunk, még akkor is, ha a pályán késhegyre menő csatákat vívunk egymással” – mondta Michelisz

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik