Tegnap kérem mindent elmosott az eső. Elmosta a pályát, a játékot, a tribünöket, JJ harminc éve változatlan frizuráját és majdnem elmosta a továbbjutási esélyeinket is.  Ha itt, hazai pályán kikaptunk volna a görögöktől, akkor nekünk annyi. Szerencsére Cardozo gólja még időben érkezett, mi mégsem vagyunk boldogok. Hajtás után panaszkodás és elkeseredett vizes pnok.

 

Az égvilágon mindenki a mi győzelmünket várta tegnap a fogadóirodáktól kezdve a szakemberekig, csak az a baj, hogy ennek semmi alapja nem volt. Akik meccsről-meccsre követik a Benficát, azok tudhatták, hogy lesz izgulni valónk bőven, akik meg nem, azoknak csak csekkolniuk kellett volna a két csapat utóbbi meccseinek eredményeit, vagy a görög és a portugál bajnokság tabelláját. Persze ezek után jöhet az, hogy a Benfica elég erős és tapasztalt csapat ahhoz, hogy az ilyen meccseket otthon lehozza, csakhogy ez nem igaz. Vannak jó és tapasztalt játékosaink, ez tény, viszont ez a csapat hétről hétre jóval gyengébb ellenfelekkel játszik - ahol változatlanul vajúdik -, ha pedig hébe-hóba hasonló, vagy erősebb együttesekkel találja szembe magát, akkor ez van, amit tegnap is láthattunk.

Nagy gondok vannak idén, ez nem vitás és miután az Enzo-Matic páros visszaállítása sem hozta meg a várva várt eredményt én úgy gondolom, hogy itt most már motivációs problémákról kell hogy beszéljünk. A tavalyi szezonunk egy-két szépséghibát kivéve remek volt, a vége viszont brutális, hiszen mindent elvesztettünk két hét alatt. Mintha egy mókás, aranyos családi vígjátéknak azzal lenne vége, hogy jön a gonosz maszkos ember láncfűrésszel és hirtelen felindulásból lemészárolja Adam Sandlert meg a többieket. A játékosok megtörtek és úgy látszik, hogy nem épültek fel teljesen a letargiából. A jobbak közül Gaitán, Garay vagy Matic talán már legszívesebben Angliában tolná, az új fiúk pedig a kezdeti villogás után megrekedtek, mondhatni átvették a többiek tempóját. Szomorú ez az egész és az a legrosszabb, hogy ennek a problémának nincs rövidtávú megoldása. Nem fog a csapat egyik hétről a másikra remekül passzolni, vagy kiütéses győzelmeket elérni, ez annál sokkal bonyolultabb. Töprenghetnénk akár a végtelenségig, hogy hol lehet a probléma és ha megvan, akkor mi a megoldás, de talán majd később egy külön posztban. Most már inkább fókuszáljunk a tegnapi meccsre.

Ola John

Ola Dzsoni a jobbak közé tartozott, JJ mégis lecserélte a félidőben. WTF?!?

Az már az első tíz percből lejött, hogy Mitroglou túl nagy falat lesz a védőinknek, hiszen a akárhányszor jó labdát kapott a görög, életveszélyes tudott lenni a kapunkra. Nem úgy persze Lima, aki még lesről sem tudott mit kezdeni a labdával. Komolyan mondom kezd betelni a pohár vele kapcsolatban, ezek után most már le kéne ültetni a kispadra és elővenni szegény Rodrigót, még mielőtt neki is végleg elmegy a kedve a focitól.

Az a baj, hogy kb. fél óráig volt tűrhető az időjárás Lisszabonban, a görögök pedig mintha ezt érezték volna, a 29. percben találtak be. A mieink egy támadás után valahogy nem akartak visszajönni, Mitroglou pedig kapott egy jó labdát, amit ő még jobban tett át Domingueznek, akinek már csak az volt a dolga, hogy egy kicsit megetesse a méterekről becsúszó Garayt és begurítsa Artur mellett. Sikerült neki. Idáig is szarok voltunk, de innentől még nehezebb volt, hiszen odafentről hirtelen iszonyatos mennyiségben kezdett zúdulni a csapadék, ami ellehetetlenítette a játékot és ha a görög istenek keze van a dologban, akkor üzenem nekik, hogy ez igen aljas egy dolog volt.

Míg a csapatok szépen pihentek a félidőben, a pályán akkora víz keletkezett, hogy Gyurta Dani szépségdíjas fejesugrással kezdhette volna meg ott a 200 méter mellet. Nem sok értelme volt lejátszani a második félidő első fél óráját, ill. mégis volt, a komédia. Merthogy amit itt láttunk az nem futball volt, hanem vízilabda. A lasztival jóformán két métert nem lehetett futva megtenni, hiszen megállt a tócsában, lapos passzokat adni pedig úgyszintén felesleges volt, a góllövés meg egyenesen a lehetetlen kategóriába tartozott. JJ mindjárt a kezdősípszóhoz becserélte az újonc Cavaleirót, ami előtt mindnyájan értetlenül álltunk. Már az is fura volt, hogy a főnök nevezte őt erre a meccsre. Állítólag a hétvégi Cinfaes elleni kupameccsen jó teljesítményt nyújtott és ez győzte meg Jesust. Hát ez rohadt jó. Jön a gyerek, rúg két egyenest egy ötödik ligás csapat ellen, erre JJ úgy gondolja, majd az Olympiacos ellen ő fogja jelenteni a megoldást. Persze mit értek én ehhez, nyilván alapos oka volt annak, hogy behozza őt az öreg. Lehet, hogy Cavaleiro előző életében ponty volt, így JJ úgy remélte jól jönnek majd az ekkor szerzett tapasztalatai. De még így is azt mondom, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Talán már ha eleve a pályán lett volna a Halember meg Spongya Bob, de nélkülük kivel tudott összejátszani? Innentől igazából már csak nevettem. A második játékrészt nem lehetett komolyan venni, így nem is fogok beszélni róla, beszéljenek helyettem a képek:

Roberto

FRÖCCCCCCCCS

Holebas és Lima

fröcccs...shlappp...flssssz

Roberto és Limabummm...frrrröccccs... hát legalább nem lehet azt mondani, hogy száraz a játékunk.

JJ és Enzo- Mester, vegyen már le, így nem tudok. Nekem nincsenek kopoltyúim.

- Hmmm, jól van gyere, behozom akkor Amorimot, neki talán vannak.

Cardozo góljaKotord be, kotord má' be! Ezazzzzz!

Szóval ennyi történt a második félidőben. Nem több, nem kevesebb. Továbbra is jó esélyünk van továbbjutni, de alaposan meg kell majd szenvedni érte. Az Olympiacos harapni fog otthon, mi pedig valószínűleg be leszünk szarva, de azért még ne kiabáljuk el. Még akár meg is táltosodhatunk.