Az utóbbi 3 év kínkeserves csoportkörei után a csapat most elhatározta, hogy kárpótolni fog minket és simán bejut a legjobb 16 közé. Matematikailag ez még persze nem lefutott, de gyakorlatilag már ott vagyunk, hiszen nincs a világon olyan forgatókönyv, ami szerint ez a Galata a következő fordulóban nyerjen Madridban.

Nem kezdtük ilyen meggyőzően a Bajnokok ligája csoportkörét, amióta aktívan követem a csapat meccseit, pedig annak már több, mint tíz éve. Négyből három győzelem, azt hiszem, hogy ezt bármikor aláírtuk volna a legelején. Egy kicsit ugyan szúrja szemünket az isztambuli vereség, ahonnan simán pontot, vagy pontokat kellett volna hoznunk, de enyhül ez is, ha kimossuk egy kis vízzel.

Igazából az van, hogy rájöttem, ez az idei keret igencsak szerethető. A jelenlegi edzőnk ugyan nem egy zseni, de valamiért szimpatikus, ahogy megpróbál hozzáértően eltöprengeni az oldalsáv mögött az elegáns zakójában. Van egy lassú védőpárosunk, ahol Luisao néha lassabb, mint én, ha hátrafelé futok, néha meg akkora király, hogy legszívesebben hatvan éves koráig itt látnánk. Van egy relatíve jól működő középpályánk. Talisca hosszú lábait nem lehet nem szeretni, és ha védekezni kell, akkor ott van Almeida, Fejsa vagy Samaris. Az utóbbi trióból csak a göröggel nem vagyok teljesen kibékülve, hiszen nagyon ritkán látok tőle olyan megmozdulásokat, amivel bizonyítaná, hogy futballista, de legalább az Instagramon nagy arc cserébe. Itt van az ifjú Guedes, aki 18 évesen lett alapember és egy kicsit sincs befosva a pályán. Jó jó, eleinte igencsak szidtuk szegény gyereket ott, ahol ti nem láttátok, de az Atlético utáni gólja után kussban van a szánk. Itt van Mitroglou, mert kell egy szakállas, szedett szemöldökű is a csapatba, meg különben is, valakinek terrorizálni kell a védőket, ha nincs már Cardozónk. Jiménezzel egyelőre csak többen vagyunk, de akkor itt van Jonas, akinek valami hihetetlen érzéke van a góllövéshez. De komolyan, ez az ártatlan tekintetű, alázatos, őszülő pali mindig betalál valahogy. Rohadt jól fejel, mindkét lábbal jól lő akár távolról is, és az benne a legjobb, hogy még ha szar napot is fog ki, akkor is tud helyezkedni legalább egyszer olyan jól, hogy bekotorja valahogy. Aztán a végére Gaitán, aki élete talán legjobb formáját nyújtja. Úgy forgatja a szélső védőket, ahogy akarja, gyönyörű gólpasszok és indítások, parádés megoldások és gólok. Kár, hogy Asztanába nem utazhat a lapjai miatt. Hiányozni fog.

Szóval a csapat maga szerethető, és ha néha jön is egy olyan zakó, mint múlt hétvégén a Sporting ellen otthon, összességében elégedettek lehetünk.

Ezerszer eladtuk már a Manchesternek, de még mindig itt van és ő a legjobb.

Soros ellenfelünk nem okozott túlságosan nagy gondot, s bár a sok elhalasztott lehetőségünkre majdnem ráfizettünk a végén Gaitán kiállítása után, pár hét múlva erre már a kutya sem fog emlékezni. Mondjuk Jiménez elkezdhetné végre bizonyítani, hogy miért ért ő nekünk a nyáron 9 milliót, és ha már elkezdi, tehetné azt akkor gólokkal. Nem kérünk sokat, kezdésnek egyelőre elég, ha a 90%-os helyzeteket belövi, a nehezebbeket majd szépen sorban. Menni fog az.

Csak azért mondom, mert nem lehet mindig a pontrúgásokban, meg a beadásokban bizakodni. Szép és jó, hogy ezek mostanában nagyon mennek, meg az is, hogy mindig akad csapat, aki ezeket benyeli, vagy csak épp nincs szerencséje, de bőven találkozunk még a szezonban majd olyan csapatokkal, akiket így nem lehet majd megverni.

Látjátok mit csinálok már megint? Keresem a hibákat. Folyton azok a hibák. Megnyertük a meccset? Meg. Vezetjük a csoportot? Vezetjük. Veszélyben a továbbjutás? Nincs. Jó ezeket így kimondani, pláne úgy, hogy még van két meccsünk hátra, szóval élvezzük ki a helyzetet.

Csak az a fránya Európa liga. Már szinte biztos, hogy idén sem nyerjük meg.

Összefoglaló videjó: