Érdekes és örömteli estét tudhatunk magunk mögött. Volt itt minden, felforgatott csapat, tavalyi Benfica, idei Benfica, kiállítás, meg nem adott kiállítás, és talán választ kaptunk pár nem elhanyagolható kérdésre. Gil Vicente-Benfica 0-3!

Vannak a mai világban biztos dolgok, amikkel ha tetszik, ha nem, együtt kell élnünk. Télen hideg van, nyáron meleg, az RTL kettő, Zámbó Krisztián továbbjut énekhang nélkül, a TV2 pedig szuper. Viszont ami számomra sokkal fontosabb, és közvetlenül a témába vág, hogy Salvio nélkül nem játszhat a Benfica idén, bármennyire is többször futballozott szarul, mint jól. Erre a meccs délutánján kiderült, hogy sérülés miatt nem tudja vállalni a játékot. Ezek után persze beindult a fantáziám, és 4-5 opció simán eszembe jutott eme probléma megoldására, még az is, hogy 10-en állunk fel, mindenki Salvio 18-as mezében, ezzel szimbolizálva Jorge Jesus álló faszát szerelmét iránta.

Szerencsére nem így történt, sőt, mesterünk nem a levegőbe beszélt a moszkvai meccs után arról, hogy bizony-bizony szükség van a csapat rotálására, mert hosszú a szezon. Nos, ezt annyira komolyan gondolta, hogy a szezon eddigi részében a kispad közelébe sem kerülő Ola John és Luisinho alkotta a bal oldalunkat, és a kispadig talán kétszer eljutó André Gomes került Matic mellé a középpályára. Mindezt a Gil Vicente ellen idegenben, akik nyilván nem a Barcelona, de azért a forduló előtt a negyedik helyen álltak, és felesleges részleteznem, hogy mennyire utálunk idegenben játszani úgy általában mindig.

Luisinho élt a lehetőséggel, kíváncsian várom az indokot, hogy legközelebb miért Melgarejo fog szaladgálni a bal oldalon

A kezdőcsapat okozta örömteli sokkból még magamhoz térni sem volt időm, mire egy hazai labdavesztés után Enzo futtatta Maxit, majd utóbbi beadására Lima érkezett úgy, ahogy tanítják, a fejes pedig a bal alsó sarokban kötött ki. 2. perc, 0-1, álomkezdés! A korai vezetés nagyon kellett, megnyugodtunk, én pedig továbbra is nagyon szurkoltam az új fiúknak, bíztam benne, hogy bebizonyítják, igenis lehet rájuk számítani, nemcsak a ligakupában és a B csapatban. Ola baby John elég aktív volt, kevergetett szépen a bal oldalon, de amellett, hogy volt egy szép lövése a 10. perc környékén, néha még lassúnak és körülményesnek éreztem, főleg az első félidőben. Ez persze betudható annak, hogy egyáltalán nincs játékban, de azért egy nagyobb iramú meccsen ennyi tötymörgés nem fér bele. Habár egy nagyobb iramú meccsen aligha kerülhet a kezdő közelébe egyelőre, hiszen az is látható rajta, hogy ő sem az a labdaszerző szélső, és azért az ilyen típusú játékosokat Jesus éles helyzetben nem szokta preferálni (lásd Nolito). Hacsak nem hívnak Eduardo Salviónak.

Percről percre egyre jobbak és magabiztosabbak voltunk a pályán, ráadásul egy támadás erejéig felbukkant a tavalyi Benfica. Igen, nem halt meg teljesen az a futball, amit a Zenit, a MU, és még a portói kutyák is tátott szájjal figyeltek, nem is kevésszer. Enzo, Lima és Luisinho szédítette meg a barcelosi jobb oldalt, majd a csiki-csuki végén Lima bepasszát Luisinho passzolta a bal sarokba, mintha mi sem lenne természetesebb. 26. perc, 0-2! Itt halkan megjegyezném, hogy Lima személyében 4 millióért vettünk egy vérbeli gólzsákot, aki az előkészítések terén sem utolsó. Nagy igazolás volt, és mivel 29 éves, talán már nem akarják elvenni tőlünk sem az arabok, sem a ruszkik.

André Gomes góllal tette le a névjegyét. Nem kéne visszaküldeni a juniorok közé.

A második gól végképp kedvét szegte az amúgy is szenvedő hazaiaknak, én már csak azon izgultam, hogy Matic partizánakciói közül nehogy egy-kettő csúnyán végződjön, és idő előtti zuhanyt hozzon. Szerb kedvencünk ma is jól játszott emellett, úgy látom, egyre inkább felnő a rá ruházott pozícióhoz, sárgák tekintetében is masszívan kezdi követni elődjét.
A félidőnek még mindig nem volt vége azonban, a hosszabbítás második percében Enzo centerezése után André Gomes addig birkózott, ameddig 3 emberen is túljutott, és a kapuba továbbított, 0-3!

Ezek után a folytatásban az is megtörténhetett, hogy Arturnak el kellett vetődnie a második játékrész elején, túl sok említésre méltó dolog a továbbiakban nem esett. Az eldőlt meccs tudata néha-néha felszínre hozta a tavalyi Benficát, és azt a futballt, voltak kialakított helyzetek bőven, de több gól nem esett. Perez még kiállíttatta magát sikeresen, de ez nem osztott, nem szorzott. A Gil Vicente semmiféle komoly ellenállást nem tudott tanúsítani a 90 perc során, szívesen felsorolnám, hogy mikor és hogyan kerültek helyzetbe, csakhogy nem volt ilyen. Luisinho letarolása nálam piros lapot ért volna, de szerencsére nem lett sérülés abból a belépőből.

Most egy kicsit minden benfiquista boldog lehet. Aki portugálokat akart a csapatban látni, azért, aki Cardozót és Limát együtt, azért, aki csak úgy simán Ola baby Johnt, azért, és ami a legfontosabb, aki hitt abban, hogy a tavalyi Benfica még él, azért. Igaz, sok ilyen meccs, sok ilyen magabiztos győzelem kell ahhoz, hogy a csapat is elhiggye, és ne csak kósza pillanatokra térjen vissza.