Benfica gólörömNagyjából egy no commenttel lehetne legstílszerűbben elintézni a tegnapi győzelmünket, elvégre a dolgukat tették a fiúk, azaz megszerezték a három pontot, mást meg nagyon nem is lehet írni az ilyesmiről. Kötelező győzelem volt ez fokozottan erős szülési fájdalmakkal-még a kanapé kényeztető puhaságából szemlélve is.

 

Nem áltatok senkit, szörnyű meccs volt a tegnapi: egy pokróckemény Gil Vicente próbálta kikerülni valahogy a Benfica-hengert, ami Pablo Aimar kormányzásáig nagyjából önveszélyes volt, ám a Bohóc beállása segített visszavágni az év eleji fricskáért.

Személyes véleményem, hogy a félidei 1-1-es állásnál, és a mutatott játék alapján mindenkinek hazafias kötelessége lett volna kikapcsolni a gépet, és átkapcsolni valami rendes csatornára. Nem csak a Való Világ kiválasztási ceremóniája, de még a Fishing&Huntingon futó Román Nemzeti Pontyfogó Bajnokság második fordulója is izgalmasabb programnak tűnt, arról nem is beszélve, hogy az egész világhálón egy minőségi streamnek nem sikerült képernyőre buknia, ezzel még tovább rontva az élményt.

Igazából rendkívül unalmas minden ilyen nyögvenyelős meccs után ugyanazokat a köröket megfutni(küzdöttünk, hajtottak a fiúk, sok néző, de ötlettelen a játék, ingatag a védelem), kiegészítve az olyan aktualitásokkal, mint hogy Gaitán rém gyenge volt, ahogy az egész középpályára a nemlétező szó a legjobb-sokkal inkább érdemes elgondolkozni Sex Fabregas szavain, aki a spanyol és az angol bajnokság különbségeit sorolva tért ki rá, hogy Spanyolországban mennyivel megfontoltabb a játék, és mennyivel nehezebb a betonfalnak rontani hétről hétre a nagycsapatoknak. Nem kell kételkednünk, a portugál foci ilyen szempontból is tökéletes testvére a spanyolnak.Óscar Cardozo gólöröm

Óscar azért egy fejes góllal tegnap is kitett magáért...

Szinte minden hónapra akad egy nézhetetlen meccs, amikor nem elég, hogy számunkra pofátlanul agresszívnak tűnik az ellenfél, de rátesznek egy lapáttal még azzal is, hogy hálómintásra védekezik a hátukat a kilencven perc alatt. Amíg győzünk, addig persze mindez nem zavaró, de mi lett volna, ha?!

Ha a hatvanadik perc környékén bevágja a hazaadásért járó közvetett szabadrúgását a Gil Vicente?! Ha Pablito nem áll be, és nem szolgál újabb szérződéshosszabbítási indokkal a vezetőknek?! Ha Rodrigonak nem sül el a balos?!Pablo Aimar Benfica

Aimar technikás játékára mindig nagy szükség van

Nem tudni, az viszont biztos, hogy rohadt mérgesek lennénk. Egy hetet várunk izgatottan egy-egy meccsre, amit aztán csak a három pont ment meg, mert élvezeti értéke csak a rágcsaként fogyasztott szotyinak lehet a kilencven perc alatt.

Szerencsére nem ez a jellemző mostanában a Benficára, és a futball törvényszerűsége az is, hogy nem játszhat egy csapat minden meccsén parádésan, mégis kiábrándító. Nem is a saját szempontunkból, sokkal inkább onnan nézve, hogy egy-egy szívós kiscsapat totális antifutballal képes lehet elrontani egy ígéretesnek tűnő vasárnapot. Manapság, amikor a modern kor technikáival teljesen feltérképezhető az ellenfél, akkor ijesztő távlatnak tűnik ez a lehetőség...