Coentrao nem bírta elviselni a vereséget-ahogy mi sem...Nincs mit mondani. Elfogytak a szavak, és velük együtt a türelem is. Nem akarhat az élbolyba tartozni egy olyan csapat, aki a Bragát nem bírja megverni. Sorolhatnánk a kifogásokat, Salvio sérülése, pechszéria, Aimar eltiltása. Erre az eredményre még sincs kifogás: saját verejtékünkön csúszva kellett volna valahogy eljutni Dublinba, akkor  is, ha vannak hiányzók. Most mégis eljött az a nap: nincs tovább.

Csak egy kicsit gondolkozzunk józan ésszel: Cardozo, Maxi Pereira, Gaitán vagy Jara mit gondolnak most? Azt, hogy maradjunk még tapicskolni ebben a trágyalében, amit magunk alá erjesztünk, ahol pénz helyett folyton csak újabb válságtervek vannak, és ahol elengedtük év közben David Luizt, aki helyett olyan fickó játszik, aki védő létére a szögletnél nem megy fel a levegőbe fejelni Custódióval?

Mit akarunk? Kik vagyunk mi?

A nagy Benfica, Portugália szeretett csapata, több, mint 150 kupával, közel 220 ezer sócioval együtt ugyanúgy kizúgott az Európa-ligából, mint bármelyik senkiházi bitang banda. Látta valaki, hogy mi egyáltalán mit játszottunk? Volt egyáltalán taktika?

Hol volt a veszély a széleken? Hol volt Óscar? Saviola mit élt át?

Nevetségesek vagyunk. Portugália, és most már Európa nevetségének tárgya. Szépen haladunk a Sporting által már kijárt úton, és nem sírhatunk: 8,5 millió Euróért Roberto az egész szezon során bemutatott három védést(abból kettőt pont tegnap), teletömjük a zsebét a pontatlan, ámde indiszponált Saviolának az öreg fiúk csapatból, és csak egy ember maradt a kezdőben, akiben Benfica szív van:Az utolsó mohikánTeljes megújulás kell. Minden szinten.

Új edző, új célok, feltörekvő fiatalok. Felőlem legyünk éveken át csak 3. helyen, de akkor benfiquista fiatalokkal. Felőlem kenjen el minket a BL-ben oda-vissza mindenki, de akkor harcoljunk, és legyen bennünk a fejlődés lehetősége. Ne blamáljuk magunkat már azzal, hogy az EL legerősebb keretével kizúgunk egy falusi Braga ellen...

Persze most nagy a szája az embernek, most a keserűség órái ezek, nem a derűlátásnak. Mert tegnap valami eltört bennünk. Nyilván nem végleg, nyilván nem teljesen. Mégis nehezen tudom azt hinni, hogy holnap, holnapután, meg azután  is lesz még értelme a játéknak. Azt a kis lyukat, ahol még láttuk a fényt, most betömték. Nem megyünk Dublinba...

Pedig lesz még értelme a meccseknek! Sőt, szép lassan elfeledjük ezt a szégyent, és megkezdődik egy új korszak. Az a korszak, amikor már nem bukunk be sorra meccseket, mert olyan játékosok húzzák fel a Benfica mezt, akik tudják, hogy kik viselték előttük. Egy olyan korszak, amikor legalább szégyellnünk nem kell magunkat.

Mert mindig van remény!