A Sporting nevű hajó szorosan a nyomunkban vitorlázik, a fedélzeten pedig Jesus áll mogorva tekintettel és méreget minket. Hosszú távcsövével szinte már bökdösi a hátunkat, így nem lehet nyugtunk. Sorban hozzák a kötelező eredményeket és nem hibáznak, tehát nekünk sem szabad. Márpedig most is, és két hete is rezgett a léc.

A szerkesztőségen belül meccs után mélyen egyetértettünk abban, hogy az a csapat, aki ilyen trágya játék után képes a hajrában megnyerni a meccset immár nem először, az megérdemli, hogy bajnok legyen. Mert voltak szezonok, amikor ilyenkor csesztük el, oh te jó ég, de még mennyire. Magabiztos menetelés, aztán fejjel egyenesen neki az Estoril nevű falnak. Rémlik? Utána meg jött a Porto. Ehhez a rémálomhoz képest Freddy Krueger teletabi.

De idén ez most megy. A csapat egy emberként lélegzik, és nem adja fel még az utolsó másodpercben sem. Jiménez pedig egy állat. Többször húzott már ki a szarból, mint tetszőleges karakterek Matt Damont eddigi filmjeiben. Pedig általában nem 90 perc jut neki, hanem 10, vagy 15, de ő jön ha meleg a pite és bevágja (vagy ha kipattan a kapusról, akkor Gaitán vágja be). 9 milliót fizettünk érte nyáron, és egy hosszú időn át csak azt láthattuk, ahogy elszántan néz a kispadról, de pazar mentőakciói után széttárt karokkal kiáltom, hogy megérte – közben pedig agyam egyik teljesen abszurd részén el is indul egy pajzán gondolatcsíra, amelyben vág egy duplát szerdán a zavarodott bajoroknak a hosszabbításban, de még van erőm elhessegetni. 

Na, pár gondolat erejéig kanyarodjunk vissza az Académica elleni meccsre. Tényleg rosszak voltunk? Hát, azért annyira nem. Talán csak Eliseu volt már megint két fokkal gyengébb a szigorúan megkövetelt minimális közepesnél. A többiek hajtottak, a helyzetek jöttek és lehetett volna ez akár egy jóval magabiztosabb győzelem is. Miután a Pedro Nuno gyerek gólra váltotta az Eliseutól kapott ajándékpasszt, végképp nem aggódtam, teljesen biztos voltam benne, hogy vágunk nekik legalább hármat, de miután a kapusuk, név szerint Pedro Triguera élete talán egyik legjobb napját fogta ki, meg a lövéseinket, elkezdtem rágni a körmeimet.

Szerencsére Pizzi pontos beadása és Mitroglou elegáns, kimért fejese még éppen időben jött, és a félidei sziesztára némiképp megnyugodva ballaghatott az öltözőbe mindenki annak reményében, hogy 45 perc elegendőnek fog bizonyulni még egy gólhoz. Hát majdnem kevésnek bizonyult. Az Académica ott folytatta védekező ámokfutását, ahol abbahagyta, Mitroglou kezdett eltűnni, és Jonas is úgy gondolta, hogy izgalmassá teszi az európai aranycipőért folyó versenyt Roncival, ezért aztán bele is szürkült a mezőnybe szépen fokozatosan, szentimentálisan.

Ilyenkor kell egy ilyen hős, mint Jiménez, aki beáll a végén és nem rezeg meg a lába. Mexikóban, ha valakit hősnek titulálnak, akkor az ziher, hogy pankrátor, vagy Antonio Banderas gitártokkal, de Raul Jimenez nem ilyen. Ő csak beáll, és megment minket.

Nos, kedves Jimenez, az a helyzet, hogy szerdán van ez kényes szituáció. Tudod, hogy Jonas nem játszhat, így minden bizonnyal te fogod majd megkapni a lehetőséget. Na, mármost nem lehetne, hogy bemutass hasonló mentőakciót (egyet, vagy kettőt) a Bayern ellen is? Jó-jó, tudom, ők tényleg kemények, tele vannak Ribérykkel, Müllerekkel, Lewandowskikkal meg minden, de Batman is kiállt Superman ellen halandó létére. Tényleg így van, majd nézd meg, most adják a mozik! Csak óvatosan a nachosszal.

 Összefoglaló videjó:


... by Bayeo 

toszi21