Jorge JesusAz év meccse, a becsület a tét, csak a győzelem elfogadható. Elcsépelt szavak, de ide illenek. Európa ránk vár, mi pedig a Portóra! Utolsó lépcsőfok előtt...

Van a várakozásnak valami különleges varázsa. Amikor ez a csapat régebben játszott európai kupadöntőt, minthogy a cikk írója megszületett volna, és amikor a cikk írója élete során folyton azzal a váddal szembesül, hogy amióta ő él, azóta a Benfica még nem is futballozott európai mércével mérve, akkor főleg.

Van a várakozásnak valami különleges varázsa. Amikor olyan klasszisok, mint  Hélder Cristovao, Rui Costa vagy Joao Pinto soha nem futhattak ki a Benfica mezében európai kupadöntőre, amikor a 2005-2006-os gárdánk hiába verte végig fél Európát, a későbbi győztes Barcelona megállított minket, akkor főleg.

Van a várakozásnak valami különleges varázsa. Amikor Portugália kék-fehér fele negyede rajtunk nevet évek óta, akkor főleg.

Idén eddig megmutattuk, hogy felnövünk a feladathoz, megmutattuk, hogy a szívünk helyén van, és mint a lusta diák, amikor kellett, odatettük magunkat. Sajnos nem éreztük elégszer, hogy most tényleg kellene, de ez egy másik bejegyzés témája már...

Most kell, ezt mindannyian tudjuk. Most a becsületünk a tét, vagy annál is több. A finálé, és az ott megnyerhető trófea, a tavalyi sikeredzőnk megtartása mellett az erkölcsi győzelem is kell nekünk: sem Portugáliában, sem Európában nem nevethetnek ki minket többször, Mourinho oldaltáskájával meg már kicsit sokat foglalkozik a sajtó. Sem Európa, sem a Porto, sem Villas-Boas nem kaphatja meg azt az örömöt, hogy az antifutball portugál császárai kiimádkozzanak egy döntőbe jutást.

Ma nem csak magunkért játszunk, és nem is Portugáliáért. Ma az egész nagy Benfica családért, akik rengeteget vártak erre a fináléra!Egy jóképű MoreiraA hangulat a csapaton belül már soha nem látott magasságokban kell, hogy legyen, ennek pedig a pályán is ki kell jönnie. Kilencven percre vagyunk a repjegyet jelentő továbbjutástól, a világot jelentő dublini túrától. Ezt mindenkinek éreznie kell.

Jorge Jesusnak, Robertonak, Jardelnek, Carlos Martinsnak, és Saviolának is. A teljesség igénye nélkül ők azok, akikre néha haragszunk, néha kikapcsoljuk miattuk a tévét, mert ők azok, akik nélkül jelenleg nincs Benfica, valami hiba mégis becsúszik olykor. Cardozoról már nem is beszélve...

A keretünk alapján az Európa-liga esélyesei vagyunk.  A játékunk alapján még ennél is többre hivatottabbak vagyunk. Most pedig csak rajtunk a sor, hogy megmutassuk: soha nem szabad leírni minket, hiszen akinek a halálhírét keltik, az sokáig fog élni. Ma igazolnunk kell a mondást!

Este pedig már "csak" egy zseniális Martinsra van szükségünk, aki kioszt egy-egy gólpasszt Saviolának és Cardozonak, majd a beálló Jara befejeli Nico Gaitán beadásából a harmadikat. Roberto természetesen nem kap gólt, mert nem játszik(nem véletlenül örül a fenti képen Moreira)...

És a végére egy kis meglepetés: na, ki nézi a Mestert huszonegyes tréningruhában a legbárgyúbb szemekkel a képen?Nuno GomesSzóval este csatába megyünk, foteldrukkereknek: Story TV, 21:05.

Szálljon magasra a Sas!