Vidéken általában így kezdjük a szövegelést, ha tengernyi mondandónk van, de magunk sem tudjuk, hol és hogyan kezdjünk bele. Most két hét után jelentkezünk újra. Ezen idő alatt történtek velünk jó, kevésbé jó, sőt szarba markoló dolgok is, én pedig megpróbálom összefoglalni ezeket.

Legélénkebben természetesen a tegnapi Estoril elleni meccs él bennem, de kezdjük szépen a legelején.

Zenit

Régóta nem vártunk úgy meccset, mint két hete a Zenit elleni összecsapást, ehhez képest a kezdősípszó után a huszadik perc környékén már tisztában voltunk azzal, hogy ebből jól már nem nagyon fogunk kijönni. Ebben a húsz percben nyilvánvalóvá vált, hogy Artur és Jardel nem elég jók már ezen a szinten. A minden második meccsre lesérülő Julio César még megoldást jelenthet kapusposzton, ha összeszedi magát, de Jardel helyén mi legyen? Lisandro López van már csak itt, aki tavaly többé kevésbé helytállt tavaly a La Ligában, viszont Jesus valamiért nem bízik benne. Továbbá az ő esetében sem hinném feltétlenül, hogy azonnali minőségbeli javulást jelentene a hátsó alakzatban. Megvan tehát az idei gyenge pontunk.

A többiek kiköpték a tüdejüket is és a hetven pernyi emberhátrány nem is nagyon volt látható. Csakis az eredményjelző jelezte, hogy valami nem kóser. Aztán még azt a rücskös második gólt is pont Witselnek sikerült befejelnie. Annak a Witselnek, aki három éve még a kedvencem volt. Befejeli, aztán jól nevelt ex-játékos lévén nem ünnepel - legalábbis kívül nem -, Villas-Boas tapsol az oldalvonalnál, az első gólt szerző Hulk Garay oldalán szalad oda gratulálni és Javi García sem marad ki. Ezek horrorfilmbe illő képsorok voltak. 18 éven aluli benfiquisták számára nem ajánlott, de az idősebbek számára sem garantált a lelki sérülés elkerülése.

Lima és Witselpáros tánc, bemutatja: Lima és Witsel

Nem túl jó kezdés ez, sőt borzalmas, de azért nem kell kétségbe esni, hiszen nem az összteljesítménnyel volt gond. Ha nincs a korai piros lap, akkor egészen más lett volna a leányzó fekvése. Kezdjük mindjárt ott, hogy a pályán maradt volna a hatalmas formában lévő Talisca.

Moreirense

Itt meg aztán nagyon döcögősen indult az egész meccsMaxi. Azt gondolom jól kivehetőek ezek után a motivációs problémák. Ha a Zenit ellen emberhátrányban képes volt 120 %-on pörögni a csapat, akkor az a Moreirense ellen miért nem megy? Majdnem egy hatalmas bukta lett a dolog vége. Marcelo Oliveirát kiállították fél órával a vége előtt, ez hozta a fordulatot, na meg Eliseu hatalmas bombája, aki gondolt egyet és meglőtte a szezon eddigi legnagyobb gólját. Limán továbbra is átok ült, akármilyen helyzetbe került, tudtuk, hogy úgy is elrontja, de ami neki nem, az Maxinak sikerült, így pedig már borítékolható volt a 3 pont. A végére lehetőség volt arra is, hogy Limának picit visszatérjen az önbecsülése, ugyanis lőhetett egy büntetőt. Hatékonyságáról mostanában egyáltalán nem híres kezdőcsatárunk így meglőhette első gólját. A meccs érdekessége egyébként az volt, hogy JJ már a 35. percben lehozta Samarist és Derleyt küldte be a helyére. Ilyen drasztikus cserékre nagyon ritkán szokta magát elszánni a főnök. Jah, és Julio César is debütált.

Estoril

JJ idén nem sűrűn fogja rotálni a csapatot - ez volt az első gondolatom, amikor elkezdődött a meccs. Folyamatosan ugyanazt a kezdőt küldi ki és csak akkor változtat, ha beleszól a dolgába egy sérülés. Mindenesetre nem volt sok időm ezen filózni, mert amikorra észbe kaptam, Talisca már a másodikat lőtte. Az első gólja előtt úgy futott el az Estoril védői mellett, mintha szobrokat kerülgetne, szenzációs volt. A második gól Gaitán érdeme, neki már csak az üres kapuba kellett passzolnia, de akkor is azt mondom, hogy ismét egy kincs van a kezünkben. Eleinte nem nagyon hittem benne - általában így vagyok azokkal a játékosokkal, akiknek akkor hallom először a nevét, mikor leigazoljuk őket -, de szerencsére nagyon hamar bizonyított.

Ezután jött a feketeleves és kiderült, hogy a védelmünk nem hogy Europában nem elég, de olykor még az Estoril ellen is kevés. Először Luisao ragadt be, de csúnyán, a kipattanó kapufa után pedig Diogo Amado talált be. De miért van olyan érzése az embernek ilyenkor, hogy ezek után jönni fog a második is? Utálom, ha a rossz  érzéseim beigazolódnak, főleg, ha ez a fociban történik meg. Nos, az egyenlítésnél az Estoril úgy kijátszotta a komplett védelmünket, hogy félrenyeltem a pizzát a gépem előtt. Ezek után tehát mindenki láthatja - nagy bajok vannak hátul. Luisao lassúságán lassan már a helyezkedés sem fog segíteni, Jardellel pedig nincsen kisegítve. Nem örülök neki, de úgy tűnik, hogy legalább december végéig biztos ezt kell majd néznünk. Addig nem lesz nagyobb baj, amíg a támadóink megteszik, amit kell, de mi lesz akkor, ha kifognak egy rossz napot, hetet, vagy ne adjisten egy hónapot?

A meccs kellemes meglepetése Derley lett, aki beállását követően nem sokkal harcos módon előre tört és kiosztott egy szép gólpasszt Limának, aki így a duplájára növelhette góljainak számát, bár az érdem ismét nem az övé volt.

A nehézkesen megszerzett három pont viszont most nagyon sokat ér, ugyanis 4 ponttal megyünk így a Porto előtt. JJ megint telenyilatkozta az internetet, hogy örül, mert a bajnokság az elsődleges, de nagyon remélem, hogy nem gondolja komolyan. Jövő héten Leverkusen. Idegenben.

Ola JohnOla John már a Leverkusenre készül