Ezúttal rövidebbre fogom a bevezetőt, mint egy hete, így csak annyit mondok, hogy az alábbiakban Zsolt vendégposztjának 2. részét olvashatjátok, amely Guttmann futballista karrierjére koncentrál majd. Zsoltnak ezúttal is köszönjük az áldozatos munkáját és a velünk való együttműködést is!

A válogatottban (1921-24)

Guttmann egy Dél-Németország elleni nem hivatalos meccset leszámítva – ahol egyébként gólpasszt adott – négyszer szerepelt a magyar válogatottban. Bemutatkozása kitűnően sikerült, első válogatottbeli mérkőzésén a németek ellen kapuba talál.

A címeres meztől korán búcsúzni kényszerült. Az 1924-es párizsi olimpia, az „egyiptomi csapás” (Magyarország – Egyiptom 0-3) után nem hívták többé. A vereséghez egy botrány is társult. Híres történet, hogy a mostoha szálláskörülmények és a csapattal utazó kísérők túlzott száma ellen úgy tiltakozott, hogy társaival patkányokat akasztott az edzők szállodai szobájának kilincsére.

forrás: http://www.liveauctioneers.com/item/2072830

Törekvés SE (1914? - 1920)

A lábaiban rejlő tehetséget Guttmann a táncparketten és a futballpályán korán kamatoztatta. 16 évesen már tánctanári papírral rendelkezett és az első magyarországi vasutas sportegyesület, a Törekvés SE ificsapatában rúgta a labdát.

forrás:

http://www.liveauctioneers.com/item/2072765

forrás: http://www.studiolum.com/wang/railway/hungary/14k.jpg

A felnőttcsapatban magabiztos fedezetként játszott.

MTK (1920-22)

forrás:

http://www.liveauctioneers.com/item/2072769

1920-22 között Guttmann az MTK labdarúgójaként 15 mérkőzésen szerepelt és 1 gólt lőtt. Bár egymás után két bajnoki címet nyert Jimmy Hogan tanítványaival, a nagy sztárok (Orth, Schlosser) árnyékában kevésbé tudott kibontakozni. A korabeli tudósítások szerint 1921 tavaszán „szürkén játszott”), még nem ért föl a legjobb klasszishoz.

A klubbal való kapcsolata is érdekesen indult. 1920-ban, mielőtt Béla az MTK-ba igazolt volna, a Guttmann-testvérek a Vajdaságban játszottak. Vélhetően titokban némi fizetést is kaptak, amiből később botrány kerekedett.

A kék-fehéreknél elsősorban Nyúl Ferenc helyetteseként számítottak rá, de ez nem elégítette ki, nem akarta a cserepadot melegíteni, és amikor lehetősége kínálkozott, továbbállt a Hakoah Wien-hez.

Hakoah Wien (1922-26)

A húszas évek első felében a gazdag bécsi zsidó klub számos budapesti futballistát igazolt le és meggyőző erőt mutatott (Hakoah = erő).

1923-ban a Hakoah volt az első kontinentális csapat, mely legyőzött otthonában, Londonban, egy angol csapatot, a másodosztályban szereplő, angol kupadöntőt játszó West Ham United együttesét.

Az 1924/25-ös idényben pedig megnyerte az első osztrák profi bajnokságot.

A „nagy pénz, nagy foci” szellemében a Hakoah a profizmus legalizálásáig (1924) is szépen gondoskodott a szerződtetett labdarúgókról. Guttmann Béla tánciskolát üzemeltethetett Bécsben, ő volt a legjobban kereső játékosok egyike Ausztriában.

Időnként új csapatával visszatért Budapestre. A Hakoah - Ferencváros mérkőzés a korabeli filmhíradóba is bekerült. Guttmann hallatott magáról, előfordult, hogy tiszteletlen magatartásért kiállították.

New York, New York (1926 - 1932)

Európai turnékat követően a Hakoah 1926-ban meghívást kapott az Egyesült Államokba. Április 6-án indultak, útközben Párizsban a Red Star együttesét könnyedén verték (erről az Est is beszámolt: Az Amerikába induló Hakoah győzelme Párizsban.

A bécsi csodacsapat lelkes fogadtatásban részesült New Yorkban, az odaérkező európai vendégeket ifj. Nathan Strauss szenátor üdvözölte. A város akkoriban megközelítőleg kétmillió zsidó lakost számlált, a Hakoah mérkőzéseit hatalmas tömeg kísérte figyelemmel, nézőszám-rekordokat döntögettek. A „Verhetetlen Zsidók” igazi látványosságnak számítottak, a labdarúgás művészetéből nemcsak a futballpályán tartottak bemutatót, hanem színházban is felléptek.

A tánctanár és labdazsonglőr Guttmann joggal érezhette magát művésznek!

Érdekes ez az 1926. szeptember 18-án keletkezett, Cherbourgból az Egyesült Államokba érkező S.S. Columbus óceánjáró külföldi utasait regisztráló hivatalos lista, melyen a 27 éves Guttmann Béla neve mellett nyomtatva az szerepel: „artist”, kézírással pedig az, hogy „football player”.

kattintásra megnő, forrás:

https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-1942-21485-65123-86?cc=1923888

Pár évvel későbbi utaslistán már labdarúgónak tüntetik fel. A németen kívül már angolul is beszél.

kattintásra megnő, forrás:

https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-1942-21799-34237-27?cc=1923888

A Hakoah amerikai vendégszereplése után Guttmann elfogadta a New York Giants szerződésajánlatát. 1926. szeptember 22-én mutatkozott be a bajnokságban, két évig volt a klubnál. Az 1928-29-es idényben a bécsi Hakoah egykori játékosaiból verbuválódott új csapathoz, a New York Hakoah-hoz (később Hakoah All Stars Brooklyn) igazolt, mellyel 1929-ben megnyerte az Egyesült Államok Kupát.

Szépen keresett, komoly vagyonra tett szert, mely állítólag 50-55 ezer dollárra rúgott. Jelentős összeget nyert Las Vegasban, Guttmann Imre innen eredezteti, hogy nagybátyja a szerencsejátékok rabja lett. A szesztilalom idején még egy jól menő zugkocsma tulajdonosa is volt. A játékkaszinók, speakeasy-k világát testközelből ismerhette, később az Újpest edzőjeként játékosait a meccsek előtt new york-i gengszterekről szóló történetekkel szórakoztatta.

Az amerikai álomnak a Fekete Péntek, a tőzsdekrach vetett véget. A gazdasági világválság idején Béla tönkrement, rövid idő alatt – saját bevallása szerint – mindenét elvesztette. A jólétet, eleganciát, minőségi holmikat korábban is kedvelő Guttmann számára az anyagi biztonság kérdése ettől fogva elsődleges szemponttá vált.

Nincs mit csodálkozni azon, hogy sikerei után némi pluszpénzt kért a Benficától, de ez már egy másik történet...

 

Könyvek Guttmann Béláról / felhasznált források:

Dénes Tamás, Peterdi Pál, Rochy Zoltán, Selmeci József: Kalandozó magyar labdarúgók/ (Keringő egy életen át) (Aréna, 2000)

Hámori Tibor: Régi gólok, edzősorsok / Guttmann Béla emlékei (Lapkiadó Vállalat)

Jonathan Wilson: Futballforradalmak – A foci története és taktikai fejlődése (Akadémiai Kiadó, 2014)

Ezt a könyvet Angliában az Év sportkönyvének választották. A Magyar kapcsolat című fejezetben Wilson külön részt szentel Guttmann életének és munkásságának.

R. Keifu (Hardy Grüne): Die Trainerlegende – Auf den Spuren Béla Guttmanns (AGON Sportartikel, Kassel)

Detlev Claussen: Béla Guttmann. Weltgeschichte des Fußballs in einer Person (Berenberg Verlag, 2006)

Jenő Csaknády: Die Béla Guttmann Story (1964)