Kondulnak már a harangok, s búsan vánszorgunk, tekintetünk csak előre szegeződik. Ám egyszer csak megdermedünk, s ahogy belekap a hajunkba a decemberi szél, még egyszer utoljára visszafordulunk. Vetünk még egy utolsó pillantást oda, ahonnan most el kell mennünk és ahová egészen addig nem fogunk visszatérni, amíg a forró napsütést fel nem váltja újra a hűvös szellő,  és amíg a fák levelei mindenféle színekben nem kezdenek pompázni. See you in September!

Rég volt ilyen utoljára, egészen pontosan a 2008-09-es szezonban, amikor még az UEFA-kupa 5 csapat/csoport-os rendszerében szégyenszemre csak 1 pontot kapirgáltunk össze a B csoportban, így az utolsó helyen búcsúztunk olyan csapatok mögött, mint a Metalist Charkov, a Galatasaray, az Olympiacos és a Hertha.

Hogy mit jelent számunkra a korai búcsú? Jesus és a játékosok úgy fogják fel, hogy koncentrálhatnak a bajnokságra. Szép szavak ezek, és igazából nem is köthetek bele, mert van ebben ráció, csakhogy mi, szurkolók most meg vagyunk fosztva valamitől. Nagy hiányérzet lesz bennünk egészen szeptemberig, ugyanis a szezon hátralévő részében majd nézhetjük a szürkébbnél szürkébb meccseket mindenféle Pacos de Ferreirák és Vitória Setúbalok ellen, amelyeket néha majd beszínez hébe-hóba egy Porto, vagy Sporting elleni derbi, de igazából ennyi.

Persze az olyan fanatikusok, mint én, ezekre a meccsekre is rá tudnak izgulni valami furcsa módon, de ez mégis valami más. Ez nem fogható ahhoz, amikor Európa porondján van fellépésünk, legyen az a BL, vagy éppen az EL.

Miféle okosságokat lehet mondani egy tét nélküli meccs elé (ami igazából csak nekünk tét nélküli, hiszen a Leverkusen lecsúszhat az első helyről egy esetleges vereség következtében)? Valószínűleg JJ egy felforgatott csapatot küld majd pályára, hiszen vasárnap derbizünk Portóban, ott pedig nem babara fog menni a játék.

Ez az egész még akár jól is elsülhet, hisz láthatunk majd nyomás nélkül szaladgáló Ola Johnt, Cristantét, sőt, ha JJ-nek jó kedve lesz, akár még Nélson Oliveirát is felfedezhetjük a pályán.

Amit én, és megítélésem szerint minden szurkoló elvár most, az egy szép búcsú, semmi más. Mindenféle további mellébeszélés nélkül: Adeus!